FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Itt két ajánlás marad; az egyiket, a 42-est Göndör Istvánnal és Lakatos Andrással nyújtottam be, és ezt szeretném megindokolni.
Ebben a fejezetben a törvényalkotó azt a részt kívánja szabályozni, hogy a jogutód nélkül megszűnt, illetőleg a törvény hatálybalépését követően megszűnő szövetkezet után maradt, fel nem osztott termőföldvagyont árverésen értékesítik. Ez önmagában rendben is lenne, ha a törvényalkotó szabályozná azt, hogy milyen esetekben is kell az árverést végrehajtani, majd elmondaná, hogy az árverés után a vételárat a részaránytulajdonra jogosultak között tulajdoni hányaduk arányában fel kell osztani. Gyakorlatilag ez a lényege a törvénymódosítás ide vonatkozó részének.
Az általános vitában mint a bizottság kisebbségi véleményének előadója elmondtam, hogy ez a felvetés természetesen logikusnak látszik, és az ügy lezárása felé haladva valóban szükség van valamiféle végét vetni ennek a folyamatnak. Azonban meggyőződésünk az, hogy itt egészen humoros esetek is elő fognak majd fordulni. A lakóhelyemen, Tiszaföldváron konkrétan ismerem, hogy 1800 részarány-tulajdonos igénylő van, és ők tipikusan ebbe a kategóriába fognak majd esni. Ez azt jelenti, hogy körülbelül tíz forintot fognak kapni ezek az emberek egy rendkívül hosszú eljárási folyamatot követően, mert 1800 embert kell majd megkeresni.
Ismert előttem ennek a problémának az előző törvénymódosításban való kezelésének módja. Ott valami egészen más eljárásról lett volna szó. Nem tudom, hogy ez alkotmányos-e vagy sem, de úgy érzem, hogy egészen bizarr megoldásokhoz fog majd vezetni.
Ezzel együtt is úgy látom, hogy ebben a problémakörben nem kerültek különösebb módosítások benyújtásra. Amit mi mégis benyújtottunk ebben a körben, az arra vonatkozik, hogy ha már mindenképpen le akarjuk zárni a folyamatot, akkor pontosítani kellene azokat a földterületnagyságokat, hogy az árverést mely esetekben kell alkalmazni.
A törvényjavaslatban az szerepel, hogy a 100 aranykoronánál kisebb értékű földterületet kell itt árverezésre bocsátani; akkor a 100 aranykorona alattit pedig, ha az egy főre jutó hányad nem éri el a 0,5 aranykoronát sem. Nem hiszem, hogy rendkívül sok ilyen eset adódna. A bizottsági vitában is felvetettük, hogy ez például azt jelenti, hogy ha egy 100 aranykorona alatti terület esetében az egy főre jutó hányad 1 aranykorona lenne, akkor ez az eset már nem tartozik ebbe a körbe. Pedig elképzelhető, hogy egy 1 aranykoronás terület nem valami őrült nagy mértékű tud lenni! Ezért mi egy nagyon egyszerű módosítást javasoltunk, és tudom, hogy az előző tervezetben is ez úgy szerepelt, hogy amikor a 0,5 aranykoronát nem éri el, akkor nem azt mondjuk, hogy 100 aranykoronánál kisebb és egy főre jutó hányad, hanem a "vagy" szócskát illesztenénk be. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag kiterjeszti ezt a kört, és alkalmazni lehetne például abban az esetben is, amit az előbb elmondtam, hogyha egy 100 aranykoronás területnél az egy főre jutó hányad, mondjuk, 1 aranykorona lenne. Illetve akkor is alkalmazható lenne, ha nem 100 aranykoronáról lenne szó, hanem például 150 aranykoronáról, de 0,5 aranykorona alatt van az egy főre jutó terület.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a véleményünk szerint fontos lenne, ha az eljárás vége felé haladva minél több témakört próbálnánk kezelni, és talán ha ez a folyamat maradna, akkor ez az elképzelés is beleillene ebbe a körbe.
Kérem a képviselőtársaimat, hogy gondolják át ezt a témakört, és amennyiben tudják, támogassák javaslatunkat. (Taps az MSZP részéről.)
