FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottságban helyesnek tartottuk a garantált ár definíciójának pontosítását, éppen úgy, mint az intervenciós ár meghatározását. Azonban a garantált árnál az átlagköltség 70 százaléka, valamint az ehhez kapcsolt kvóta, a kettő együttesen a miniszterre bízva, hallatlan mennyiségi és pénzügyi bizonytalanságot jelent.
(9.30)
Emlékeztetném a tisztelt Házat arra, hogy az elmúlt években - vagy az elmúlt évben is - nem a teljes termésmennyiségre, hanem a hektáronként megállapított alacsony kvótára vonatkozott a garantált ár. Ha az előterjesztés szerint a garantált ár a feltételezett átlagos költség 70 százalékát tartalmazza, amit kevésnek tartunk, akkor jól követhető - ha például a kukoricát vesszük alapul -, hogy hektáronként 70 ezer forintos befektetés esetén a piac összeomlása esetén a termelő vajmi kevés ellenértékre számíthat, holott az agrárrendtartásnak fontos feladata lenne a termelés biztonságának biztosítása.
Nem tartjuk helyesnek a normatíva megszüntetését. Úgy ítéljük meg, hogy a támogatások pályázati útra terelésével az esélyegyenlőség sérül, hiszen az informáltabbak vagy adott esetben a pályázati elbírálókhoz bizonyos okoknál fogva közelebb álló, nagyobb informáltsággal rendelkezők jutnak előnyökhöz. Tulajdonképpen a minden eladott és exportált áru jó áru, és az országnak, a nemzetgazdaságnak, a fizetési egyensúly megteremtésének szüksége lenne rá. Felesleges ezt ennyire cifrázni és mindenféle pályázathoz kötni.
Az irányárral kapcsolatosan ez nagyon jól funkcionál a tejnél. Kívánatos lenne, hogy hasonlóan vezessék be más kritikus termékeknél is. Azonban minden agrártermelésnél a termelőktől a fogyasztókig eljutó lánc harmadik szegmense - nevezetesen a kereskedelem - jelen esetben is teljesen megszólítatlan maradt. Míg például a tejnél az intervenciós alapot a termelők és a feldolgozók adják össze a termék volumenével arányos módon, minden erőfeszítésük hiábavaló akkor, ha a kereskedelem erről nem vesz kellőképpen tudomást.
Egyáltalán, a fogyasztó mit érzékel? A fogyasztói árat. De hogy az mikből és hogyan tevődik össze, és kinek mennyi haszna van rajta, ezt egyáltalán nem vitatja, és nem vizsgálja, számomra úgy tűnik, nem is vizsgálhatja senki sem. Addig, amíg a termelő és a feldolgozó elég késve jut a pénzéhez, a kereskedő adott esetben már eladta a terméket, nála van a fogyasztótól megkapott pénz, ugyanakkor a feldolgozónak ezt még nem fizette meg. Annyi százalékot tesz rá a jelenlegi szabadáras rendszerben, amennyit akar. Ugyanakkor a termelőt agyonszabályozzuk, a kereskedő pedig ellehetetleníti a feldolgozót. Tehát ezt kihagyni, érintetlenül hagyni, körön kívülinek tekinteni egyáltalán nem lenne szabad, hiszen a termelő és a fogyasztó között elég vaskos költséghányadot tesz ki.
Nem tartjuk megfelelőnek azt, hogy túlságosan sok esetben kap szabad kezet a miniszter. Kétségkívül ellehetetlenítéshez vezetne adott esetben egy-egy irányár vagy garantált ár kialakítása körül elhúzódó vita. Nem vitatom, hogy szükséges kimondani, határozottan szükséges ez esetben kellő jogkört adni a miniszternek, azonban az árak teljesen kötés nélküli meghatározása a termelőt minden évben teljes bizonytalanságban tartja. Ezzel nagyon jól el lehet érni, hogy az árakat alacsony szinten lehessen tartani, ami nyilván érdek, de a termelő ellehetetlenül. A 20 hektár alatt termelő gazdának adunk 12 ezer forintot hektáronként. Könyörgöm, ha 70 ezer forintba kerül egy hektár kukorica megtermelése, még egy huncut vasat nem kapott, de 70 ezer forint már elment! Ahhoz a 12 ezer forint vajmi kevés. Ha hozzáadjuk, hogy nem a teljes termésmennyiségre vonatkozik a kvóta, nem a teljes mennyiségre az irányár, a garantált ár, és az is bizonytalan, mert majd megállapítja a miniszter, akkor a termelő teljes bizonytalanságban leledzik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)
Köszönöm a figyelmüket. Nem léptem túl az időkeretet, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
