GRÁF JÓZSEF
GRÁF JÓZSEF
GRÁF JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A mezőgazdasági bizottság egy igen alapos és éles vitát folytatott az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. évi törvény módosításáról. Tisztem, a kisebbségi vélemény megfogalmazása.
Általánosságban abból indultunk ki, hogy a jelenlegi módosítás hat év alatt immár az ötödik. Ez is mutatja, hogy még mindig keressük - régi kormány, új kormány - azokat a megoldásokat és lehetőségeket, amelyeket a törvény nem igazán tudott és nem igazán tud szabályozni.
Mi ennek a törvénynek az alapcélja? Az alapcélja az, és az 1993-as törvény bevezetőjében ez olvasható, hogy a piac szereplői számára kiszámíthatóak legyenek lehetőségeik és esélyeik. Ha az 1998-as gazdasági év összes mezőgazdasági szereplőjét megkérdeznénk, hogy ez kiszámíthatóság és esélyegyenlőség vajon megvalósult-e, akkor azt hiszem, mindenki azt mondaná, hogy sajnos, mindannyiunk kárára nem.
Tudjuk, hogy nem a rendtartási törvény az egyetlen oka a mezőgazdaság általános válságának és annak, hogy ezek a piaci gondok előfordultak. De szinte minden növény veszteséget termelt az elmúlt évben a gazdájának, és év végére súlyos helyzet alakult ki a sertés- és a csirkefronton is. A termelők jelentős része a gazdasági ellehetetlenülés szélére és ismét az adósság csapdájába került. Bizony a termelők nemigen értették a mezőgazdasági tárca jelentését a megnyert búza-, kukorica-, sertéscsatáról, csak egyet értettek, hogy ismét és újból ők lettek a vesztesek. A kukorica 1100 forintos önköltség alatti ára, a búza vesztesége, az árpa hektáronkénti 15-20 ezer forintos vesztesége, a sertés kilogrammonkénti élősúly-átvételi árának közel 100 százalékos másfél év alatti ingadozása, a csirke értékesítési gondjai mind-mind azt mutatják, hogy a világon nincs még egy olyan agrárország, amelynek termelői elbírnák és eltűrnék ezt a képtelen piaci ingadozást.
Az új kormány is rájött, hogy a piacot szabályozni csak megbízható adatok birtokában lehet, és utal ez a törvény is a gyors és hatékony regisztrációra. Az egy kicsit más kérdés, hogy amikor ezt annak idején mi próbáltuk bevezetni, akkor igen aktívan részt vettek az ez elleni mozgalmakban. Csak remélni tudjuk, hogy ennek a törvénynek a végrehajtása következetes lesz, és tényleg segíti a rendtartás működését.
Van még egy harmadik vetület, amelyre ez a rendtartási törvény, gondolom, nem is utalhat, de nekünk, termelőknek fel kell hívni a figyelmet. Ez az újabb hármas egység: a termelő, a feldolgozó és most már a nagykereskedelmi láncok viszonya. A magyar állampolgár jövedelmi viszonyainál fogva, gondolom, örül az 500 forintos karajnak ezekben a nagy üzletekben, de el kell mondanom, hogy ehhez bizony 150-160 forintos élősúly-átvételi ár tartozik. Amennyiben ezt a tisztességtelen piaci magatartást valamilyen módon a rendtartási törvény nem fogja tudni kezelni - a mi 500 forintos karajunk, amely Bécsben mondjuk 3000 forint, és természetesen ott más a polgárok jövedelemviszonya, de sajnos a mi termelési költségeink ugyanannyiak, mint az osztrák termelő paraszté -, ha ez nem változik, és erre nem ad valamilyen megoldást a rendtartási törvény, akkor ez a katasztrofális helyzet a továbbiakban még erősödni fog.
Ezek után konkrétan a módosításokról. Ami a legnagyobb gond, támogatjuk az irányár bevezetését, egyre nagyobb szerephez jutását. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy a garantált árnál a 70 százalékos a költségtérítő ár, és az, hogy alsó limit nincs, számunkra elfogadhatatlan, mert gyakorlatilag ez azt is jelentheti, hogy a garantált ár értéke nulla.
A másik, hogy a terméktanácsok határozatlan időtartamra szóló elismerésének lehetősége - úgy érezzük, hogy - a miniszter kezébe olyan jogosítványt ad, amikor nagy regisztrációval, mondjuk 70 százalékos reprezentációval rendelkező terméktanácsra is kimondhatja, hogy számára nem partner.
(9.20)
Elfogadhatónak tartjuk és azt is támogatjuk, hogy egyezség hiányában - hiszen a triparciális egyeztetés néha eredménytelen a terméktanácsokban - a miniszternek joga legyen ahhoz, hogy meghatározza az irányárat.
Röviden ezeket szerettem volna elmondani, és még egyszer elmondom, nem a törvény bírálata volt a célunk, hanem ezúttal is az, hogy felhívjuk a képviselőtársaink figyelmét azokra a tarthatatlan állapotokra, amelyek ma a magyar mezőgazdaságban uralkodnak, és ennek a gondjait sajnos, nem tudja ez a törvény és ezek a módosítások sem kezelni. Köszönöm a türelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
