HERBÁLY IMRE
HERBÁLY IMRE
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor piaci zavarokról, amikor energiapazarlásról hallok, akkor nagyon rosszul érzem magam; amikor az agrárpiaci rendtartás módosítását sejtem a levegőben, akkor mindig bizakodom.
Aztán a bizakodásomat a valóság most már évek óta lehűti. Lehűti, mert mindig azt látom, hogy az agrárpiaci rendtartás követi a piacot, a piac szereplőinek az igényeit, de nem befolyásolja igazából a piacot, pedig elsősorban és leginkább és csakis ez lenne a feladata. Akkor különösen, amikor a piac szereplői, a piac maga még nem éri el azt a szintet, hogy kellőképpen befolyásolja a termelőket. Tehát ilyenkor kellene sokkal aktívabban, sokkal megfontoltabban befolyásolni a piacot. Ebben egyébként marxista és polgári közgazdászok is egyetértenek, nem akarok ezzel időt pazarolni, de úgy gondolom, mindenképpen megnyugtató, hogy legalább ebben a kérdésben egyetértünk a patkó mindkét oldalán, mármint abban, hogy amennyiben a piac olyan, amilyen, akkor azt szabályozni kell.
Az államtitkár úr azt mondta, hogy az előterjesztett javaslat kompromisszumos javaslat. Nem tudom, hogy kivel kötötték meg, illetve mondta, hogy kivel kötötték meg a kompromisszumot, a minisztériumok egymással. Úgy gondolom, jobb lett volna, ha a kompromisszumba bevonják a termelők képviselőit, a terméktanácsokat, mert akkor a kompromisszum feltehetően alaposabb és elfogadhatóbb lett volna.
Csak két dolgot szeretnék jelezni ezzel kapcsolatban. Az utóbbi napokban, mint az egyik cukorrépa-termesztő szövetség elnökségének a tagja, részt vettem egy közgyűlésen, ahol találkoztam a Cukorrépa-termesztők Országos Szövetségének az elnökével, és ő elmondta, senki nem kérdezte erről a témáról a véleményüket. A dolog gyanússá vált, megkerestem a Cukor Terméktanács elnökét, és ő is azt jelezte, hogy nagyon sajnálatos módon nem kérték a véleményüket, sőt amikor ő önként felajánlotta a miniszter úrnak, hogy ha fogadja, akkor elmondja a véleményét, akkor nemhogy a miniszter úr titkársága, nemhogy a közigazgatási államtitkár, nem akarom folytatni, valaki telefonon közölte vele, hogy sajnos, most nincs idő erre.
Még egy dolog: az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény előírja, hogy az agrárium helyzetét alapvetően befolyásoló törvénymódosításoknál az agrárgazdasági tanács véleményét mellékelni kell a javaslathoz. Úgy gondolom, még ezt is el lehetett volna nézni, ha az államtitkár úr ezt az ügyet a szóbeli beajánlásában ismerteti. Erre nem került sor, úgyhogy több ponton vérzik a dolog.
Ha már elkezdtem a cukorrépaügyről beszélni, akkor hadd fejezzem be ezzel. Úgy gondolom, hogy ami a javaslatban a cukorrépával kapcsolatban szerepel, az ilyen "jöttem is meg nem is, hoztam is meg nem is, adtam is meg nem is"- szabadon. Valahogy vagy nem kellett volna ehhez a témához hozzányúlni, vagy ha a témához hozzányúlt a tárca, akkor a termékpályát illett volna megfelelően szabályozni, tartalmasan, úgy, hogy az valójában a termékpályára megfelelően hasson.
Csak egy-két téma ezzel kapcsolatban, hogy miket kellene eldönteni, ha a termékpályához hozzányúlunk. Szerintem el kellene dönteni, hogy a répa- és az izocukor-termelés milyen arányban legyenek egymással, melyiket fejlesszük és melyiket ne. Csak emlékeztetni szeretnék, hogy ennek az aránya az EU országaiban körülbelül 98 és 2 százalék a cukorrépa javára, nálunk már eléri az izocukor az összes cukortermék 27 százalékát. Van megalapozott oka annak, hogy ilyen arányok alakultak ki, ezt nem lehet vitatni, hisz a kukorica előállítása, technológiája, az időjárási lehetőségek, a termelés biztonsága olyan tényezők, amelyek megalapozzák az ilyen mértékű előállítást.
(9.50)
Itt azonban az a baj, hogy teljes a bizonytalanság, mert az egyesülés után előfordulhat egy olyan visszaszabályozás, ami a spanyol izocukor-termelésnél fordult elő, és úgy gondolom, hogy ez az ország nincs most abban a helyzetben, hogy olyan kapacitásokat állítson be, a termelőit úgy irányítsa, hogy erről nagyon rövid időn belül akár le kelljen mondania vagy a kapacitást meg kelljen szüntetnie.
Másik nagyon fontos dolog a cukorpiacnál, hogy akarjuk-e védeni a termelők érdekeit vagy nem. Az világos, hogy cukorból túltermelés van a világban és Európában, és a csatlakozni kívánó országok közül Lengyelország jelentős többlet-előállítással, többletcukorral rendelkezik. Nem akarok a dolgok részleteibe menni, de az mindenki előtt világos, aki ezt a piacot ismeri, hogy a cseh cukorpiacot jelentősen tönkretette a lengyel import, és most, miután Csehország szabályozta, védte a piacát, jelentős a félelem, hogy a magyar - egyébként rossz állapotban lévő - cukorpiac is továbbromlik. Annál is inkább, mert a jelenlegi védelmi rendszer, a monitoringrendszer úgy működik, hogy csak három hónap után képes visszajelezni a problémát, akkor pedig már jelentős gondok állhatnak elő.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az egész törvénymódosítással kapcsolatban azt mondom, hogy szükség van ilyen törvénymódosításra, csak ennél alaposabb törvénymódosításra, egy, az Európai Unió szabályozását jobban közelítő cukorpiaci termékpálya-szabályozásra, mert csak jelezni szeretném, hogy az új agrárpolitika kialakításánál az EU-ban egyedül ehhez a piacszabályozáshoz nem nyúltak hozzá. Jó lenne, ha mi ezt közelítettük volna, nem pedig ilyen látszatmódosítással riogatnánk a termelőket, a feldolgozókat és a kereskedőket. Egyébként ha a törvénytervezetnek ezt a részét hajlandó módosító vagy egyéb, egyeztetett javaslatokkal a kormány változtatni, akkor én alkalmasnak tartom a törvényt tárgyalásra és később akár elfogadásra is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
