DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A temetkezési törvényhez benyújtott 175 módosító javaslat, úgy érzem, méltóképpen reprezentálja azt a figyelmet a képviselők részéről, amely alapvetően kell hogy megnyilvánuljon egy ennyire fontos, társadalmi viszonyokat rendező törvény esetén.
Az a körülmény, amire Zakó képviselőtársam is utalt, hogy 20 százalékos elfogadási értéke, előterjesztői támogatottsága van a módosító javaslatoknak, sajnálatos körülmény, de úgy érzem, hogy az a fönnmaradó 80 százalék, amely nem került elfogadásra, egyrészt beépült azokba a más képviselők által megfogalmazott módosító javaslatokba, amelyek végül is elfogadásra kerültek, illetve úgy érzem, hogy a törvény bevezetésével az alkalmazás során a fölvetett gondolatok nem sikkadnak el teljes mértékben, előbb-utóbb felszínre kerülnek, hiszen a három héttel ezelőtti általános vitában a parlamenti patkó különböző pozícióiban üléstől függetlenül egyértelműen fogalmazódott meg az az állítás a képviselők részéről, hogy a temetkezési szolgáltatásokat, a kegyeleti viszonyokat Magyarországon megfelelő módon rendezni kell.
A hozzászólásomban első körben az általam benyújtott 132., 139. és 140. ajánlási számon jelzett módosító javaslatokhoz szeretnék hozzászólni. Ezen módosító javaslatok a temetkezési szolgáltatást végzők személyes megbízhatóságával, a vagyoni biztosíték mértékével, továbbá a temetkezési szolgáltatóktól megkövetelt bankgarancia és felelősségvállalás kérdésével foglalkoznak.
A benyújtott T/548. számú törvényjavaslat 31. § (1) bekezdéséhez c) pontként javasoltam annak a szövegnek a beépítését, miszerint ha a vállalkozó korábbi tevékenysége úgy ítélhető meg - és ez adatokkal alátámasztható -, hogy az alapvető kegyeleti igények teljesítésének nem tud eleget tenni, akkor a részére a temetkezési szolgáltatás végzésére az engedélyt ne adják meg. Ennek indoklásaként fontosnak láttam, hogy a 31. § (1) bekezdés a) és b) pontjában szereplő személyes megbízhatósági kritériumok a mai viszonyok ismeretében sajnos nem teszik lehetővé, hogy a temetkezési vállalkozások a kegyeleti elvárásoknak teljeskörűen megfeleljenek, ezért indokolt lenne az engedélyt kiadó hatóságokat felruházni annak vizsgálati és elbírálási jogával is, hogy a vállalkozó képes-e a kegyeleti szempontokat érvényesítve a kegyeleti szolgáltatások problémamentes elvégzésére. A módosító javaslatomban szereplő c) pont beiktatásával a temetkezési vállalkozások zavartalan működése jobban garantálható az engedélyt kiadó hatóságok részéről.
A továbbiakban a vagyoni biztosítékra terjesztettem elő módosító javaslatot, a törvényjavaslat 33. § (1) bekezdés b) pontjához: 300 ezer forintról 500 ezer forintra javasoltam emelni a vagyoni biztosíték mértékét, amelynél alapvető indokként azt tudnám megfogalmazni, hogy a temetkezési szolgáltatást végzők esetében a mai temetkezési árakat és a gazdasági viszonyokat figyelembe véve a 300 ezer forintos biztosíték eléggé minimális, és annak a célnak, amit a vagyoni biztosítékkal szemben támasztunk, ez az összeg nem felel meg. Az imént felszólalt képviselőtársam is utalt arra, hogy ez egy átlagos, 70-100 ezer forintos temetkezési értéket figyelembe véve nem terjed ki többre, mint három temetkezési esetre.
A 33. § (2) bekezdéséhez fogalmaztam meg a következő módosító javaslatomat, amelyben a temetkezési szolgáltatás tekintetében a vállalt bankgarancia vagy felelősségbiztosítás törvényjavaslat szintjén való megemlítését szakmai értelemben eléggé pongyolának vélelmeztem, ugyanis ha azt mondjuk, hogy vállalt bankgarancia vagy felelősségbiztosítás - ez pénzügytechnikai szempontból semmi. Én pénzügyi oldalról mondom ezt, mert egy olyan javaslattal lehetett volna ezt áthidalni, hogy az említett összeg erejéig és a konkrét biztosítéki céllal, tehát a lényeg, hogy: konkrét biztosítéki céllal. Mert ha úgy vállalunk garanciát, hogy nincs kikötve a garancia célja, indoka, akkor az nem megfelelő garanciabiztosíték. Továbbá a temetkezési szolgáltatás működési engedélyi ideje alatt visszavonhatatlan legyen ez a garancia! Mert vállal egy garanciát, megkapja az engedélyt, két hét múlva meg visszavonja vagy még aznap délután, ha délelőtt megkapta a temetkezési szolgáltatás végzésére szóló engedélyt.
Bízom abban - bár tekintve, hogy az előterjesztő sem támogatta ezt a javaslatot, mert nem ért vele egyet; nem tudom, hogy miért nem lehet ezzel egyetérteni -, de azt javasolnám, hogy majd menet közben, amikor fogják tapasztalni - miután nem szavazzák meg ezt a módosító javaslatomat -, gondolkodjanak el, ha problémák jelentkeznek és sorban kapják meg a vállalkozók ezeket az engedélyeket, hogy nem jó ez a kitétel a törvényjavaslatban, és így lehetne feloldani ezt a problémát. A banki gyakorlatban az akkreditívek, a bankgaranciák mindig visszavonhatatlanok. Ez a lényegük! És konkrét célra vannak megjelölve; egy általános értelemben vett bankgarancia, egy akkreditív, felelősségbiztosítás nem használható.
Az a javaslatom a tisztelt államtitkár úrhoz, illetve a törvényjavaslatot jegyző fideszes képviselő úrhoz, hogy szíveskedjenek menet közben esetleg végiggondolni, illetve módosító javaslatokkal kiegészíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A temetői szolgáltatások vonatkozásában úgy érezzük, hogy ezen törvényalkotással a szolgáltatást végzők körében még további szigorítások lennének szükségesek, és mindez, tehát a törvény nyilván rövidesen bevezetésre kerül, alkalmazásra kerül.
Hadd idézzek önöknek egy gondolatot a Fővárosi Temetkezési Részvénytársaság "Temetkezési gyakorlat" című kézikönyvéből, amely szerint "A temetési folyamatnak különösen érzésteli és feszült fázisában alapvetően fontos - írja a kézikönyv -, hogy a szertartáson részt vevő gyászoló családtagok és az elhunyt tisztelői rászorultságuk esetén ne maradjanak támasz, tanács, esetleg segítségnyújtás nélkül."
Ennek a biztosítéki rendszernek, ami a törvényjavaslatban megfelel, úgy érzem, hogy kicsit még emelni kell a szigorúságát, a szolgáltatás biztonságát, a felkészültségét szorgalmazó paragrafushelyeket. Ebben a formában ez a törvényjavaslat ezen kritériumnak - ami egy általános kritérium, hiába csak egy kézikönyvből emeltem ki - teljeskörűen meg kellene hogy feleljen.
Amennyiben a temetkezési szolgáltatásokat nézzük, vizsgáljuk, az általános vitában nyilván nem volt arra lehetőség, hogy minden egyes apró részletre kitérjünk, de hadd utaljak a temetkezési gyakorlatnak az Európai Unió tagországaiban megvalósult gyakorlatára, ahol egyértelmű az, hogy az önkormányzatok tulajdonában vannak a temetők, és ezek mellett az egyházak és bizonyos alapítványok is tartanak fenn ilyen jellegű intézményeket.
Ez a beterjesztett törvényjavaslat a temetéseket, illetve a szolgáltatást végzők körében egyfajta liberális gyakorlatot kíván meghonosítani. Tehát egy sokoldalú tulajdonlási, illetve tevékenységvégzési jogosultságot határoz meg. Ugyanakkor a magántulajdonú temetők az Európai Unióban nem ismertek, vagy ha van is, nem jellemző a működésük. Néhány százalék az a mérték, amely magántemetőre utal. A hamvasztóüzemeket szigorú feltételek és ellenőrzés mellett magánvállalkozások is működtethetik az európai uniós tagállamokban.
(13.00)
Különösen érdekes, hogy a szomszédos Ausztriában hogyan történik e kérdéskör szabályozása. Ausztriában koncesszió szabályozza, hogy egy adott településen mennyi magánvállalkozás működhet. Ebben a törvényjavaslatban nem szerepel ilyen. Tudom, hogy ez az első lépés, hogy törvény legyen végre, amely öt éve várat magára.
De ezeket a főleg fejlettebb régiókból származó tapasztalatokat, ismereteket majd érdemes lesz figyelembe venni a későbbiekben.
A temetőkön belüli vállalkozások feltételeit Ausztriában a tulajdonos által szigorúan ellenőrzött és pontosan körülírt helyi szabályozások rendezik. Bécs városának több jogszabálya is rendelkezik a kérdéskörről, és ebben az exhumálásról, hamvasztásról és más egyéb temetkezési szolgáltatási tevékenységről, halottszemléről is részletes előírások vannak, amelyeket most nem ismertetnék, de ajánlanám a törvényhozónak, előterjesztőknek, hogy a későbbiekben majd - tekintve, hogy ezzel a temetői törvénnyel véleményem szerint rengeteg probléma lesz - szíveskedjenek újfent átgondolni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A hozzászólásom második részében a T/548. számú törvényjavaslat 56. és 61. számú ajánlásaival szeretnék foglalkozni. Ebben a tárgykörben 59., 60., 61. ajánlásszámon magam nyújtottam be módosító javaslatokat, azonban egy szélesebb spektrumot célzok meg. Ennek az az oka, hogy egy bizonyos témakörön, tárgykörön belül vannak ezek a gondolatok. Alapvetően a hősi temetőkről, nemzeti sírkertekről és a nemzeti kegyeleti bizottság működésével kapcsolatos javaslatokról van itt szó. Más ellenzéki képviselőtársaimmal, többek között a mellettem ülő Mécs Imre szabaddemokrata képviselő úrral, illetve az ellenkező oldalról Weszelovszky képviselő úrral ebben a témakörben fogalmaztunk meg módosító javaslatokat.
Én - azután, hogy láttam a Fidesz képviselőinek módosító javaslatait - különösebben nem érzem magam lesújtva, hiszen a Fidesz, a kormánykoalíció részéről is hangzottak el olyan módosító javaslatok, tehát történnek olyan utalások, amelyek a nemzeti kegyeleti bizottság működéséből azt az anomáliát, amely eredendően szerepel a törvényjavaslatban, tulajdonképpen igyekeznek kiiktatni. Itt alapvetően arra céloznék, amit az általános vitában is elmondtam, hogy a törvényjavaslat 15. §-a és a részletes indoklás összevont 14-15. §-a között koherenciazavar van. A 15. § ugyanis nem rendelkezik arról, hogy a kormány határozná meg a bizottság feladatait, nem is említ ilyen tartalmú előírást, ugyanakkor a részletes indoklásban, úgymond, indokló magyarázatként szerepel, hogy létre kell hozni a nemzeti kegyeleti bizottságot, amelynek feladatait és működési rendjét a kormány állapítja meg.
Tehát látva ebben a témakörben az összes javaslatot, megnyugvással veszem, hogy lényeges volt a koherenciazavar feloldása, ami némiképpen megtörtént, másrészt alapvető igény, hogy a nemzeti kegyeleti bizottság feladatellátására és alapvető működése tekintetében kormányzati koordináció is érvényesüljön. Tehát e tekintetben a részletes vitának ebben a szakaszában pozitívumnak értékelem, hogy idáig eljutottunk.
Ami viszont engem 1997 nyara óta kellemetlenül érint, az, amikor szembesültem azzal, hogy az '56-os hősöknek, mártíroknak a sírhelyei rendezetlenek, nincs törvényi védelem a sírokra, sírhelyekre, ez a probléma ebben a törvényjavaslatban sem kerül megoldásra. Nincs megfelelő és megnyugtató biztosíték sem a fővárosi temetőkben, sem az ország más pontjain lévő hősi '56-os temetőkben a sírokkal kapcsolatban. Látni kell azt, hogy amennyiben az '56-os forradalom és szabadságharc áldozatainak, mártírjainak sírjai a mások által bérelt sírhelyekkel megegyezően kezeltetnek, az a sírok gondozatlanságához, elhanyagoltságához és megszüntetéséhez vezethet.
Magyarország 1989 óta az önkényuralmi rendszer teljes elutasításának és tagadásának szellemében, a nemzeti közösségi értékek és az emberi méltóság tisztelete jegyében változtatta meg az állam politikai rendszerét. Ennek megfelelően megkülönböztetett tiszteletet és megbecsülést kellene tanúsítani az önkényuralom áldozatainak emléke iránt.
Ez a tény egyébként számos állami döntésben és dokumentumban is kifejeződik, mint ahogy az '56-os forradalom jelentőségének törvénybe iktatásáról rendelkező 1990. évi XXVIII. törvény szövegében is ez kifejezésre jut. Ez a törvény október 23-át nemzeti ünneppé nyilvánította, az '56-os októberi forradalom és szabadságharc történelmi jelentőségét pedig a következőképpen határozza meg: "1956 őszének magyar forradalma megalapozta a reményt, hogy létrehozható a demokratikus társadalmi rend és hogy a haza függetlenségéért semmilyen áldozat nem hiábavaló."
Ha az áldozat nem hiábavaló, akkor úgy érezzük, hogy nekünk, a harmadik demokratikusan választott parlament tagjainak, elemi kötelességünk lenne az '56-os hősök sírhelyeit törvényi védelem alá helyezni. Tehát ezeket nem önkormányzati rendeletekkel kell védeni, nem a temetkezési vállalatok vezetőségének hatáskörébe kellene ezt a problémakört "nyomni", hanem törvényi szintre, törvényi rangra kellene emelni.
Azt kérem befejezésül az előterjesztőtől, Kontrát Károly államtitkár úrtól, illetve a koalíció képviselőitől, hogy foglalkozzanak ezzel a problémakörrel. Még úgy is lehet ezzel foglalkozni, ha már ebbe a törvénybe az '56-os hősök nyughelyének védelme nem fér bele, akkor erre külön törvényi előterjesztést alkotnak.
Képviselői önálló indítvány keretében benyújtásra került a közelmúltban dr. Bernáth Varga Balázs képviselő úr részéről egy önálló képviselői indítvány. Ezt a problémakört mi, úgy, ahogy van, 1997 nyarán rögzítettük, és javasoltuk az akkori Országgyűlésnek, hogy ezzel a témakörrel, problémakörrel kiemelten foglalkozzon. Ezek a gondolatok köszönnek vissza ebben az önálló képviselői indítványban.
Tudom azt, hogy ez a temetkezési törvény közel tíz évet váratott magára, de abban reménykedem, hogy újabb tíz évet nem kell arra várni, hogy 1956 emlékét, a hősök, a mártírok, az áldozatok sírhelyeit törvényi védelem alá helyezze ez az Országgyűlés.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
