DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Feltehetően egyetértünk abban, hogy a demokratikus normák betartása sokszor bonyolultabb eljárást igényel, mintha nem lennének demokratikus szokásaink, szabályaink, az alkotmány és a törvények nem írnák elő, hogy milyen módon kell különböző ügyekben eljárni.
Tudjuk és feltehetően ebben is egyetértünk, hogy a többpártrendszer, a választások, a pályázatok, a közbeszerzési szabályzatok sokszor rendkívül bonyolult, ahogy a köznyelv mondja, macerás eljárást igényelnek. Feltehetően abban is egyetértünk, hogy a Nemzeti Színház ügye több, mint egy épület ügye, jóval több, mint egy épület ügye, több is, mint a magyar kultúra talán legjelentősebb beruházása az elmúlt évtizedben és az ezredforduló időszakában. A Nemzeti Színház nemcsak a fővárosnak lesz fontos szimbóluma, hanem az egész ország kultúrájának, sőt az ezredfordulónak is szimbóluma lesz.
Éppen ezért merül fel a kérdés, hogy a Nemzeti Színház körüli eljárás vajon megfelel-e azoknak a demokratikus normáknak, amelyekre mindannyian fölesküdtünk. Tudjuk, hogy a Nemzeti Színház előző pályázatát, az Erzsébet térre tervezett épületet a szokásoknak megfelelően nyílt pályázaton írták ki. Azt is tudjuk, hogy több mint 70 munka érkezett a nyílt pályázatra, és azt is tudjuk, hogy egy pártatlannak ítélt zsűri választotta ki az Erzsébet térre szánt épületet. Azt is tudjuk - és feltehetően ebben sincs közöttünk véleménykülönbség -, hogy egy épület megtervezése, egy épület elfogadása ízlés kérdése: van, akinek tetszik egy fontos épület, van, akinek nem. Éppen ezért szokás általában nyílt pályázatokon, általánosan elfogadott zsűri által zsűriztetett, véleményeztetett módon elfogadni a jelentősebb (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) közberuházásokat.
Kérdezem ezért a miniszterelnök úrtól, hogy mi a véleménye a Nemzeti Színházzal kapcsolatos eljárásról. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
