ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Ezelőtt néhány perccel ért véget a kormány legutolsó ülése, amelynek egyik napirendi pontján vendég volt a kormánybiztos úr is, aki beszámolt az ügy állásáról, terveiről, elképzeléseiről. Ennek a friss élménynek a hatása alatt azt tudom mondani önnek, hogy semmi kivetnivalót nem látok abban, ami eddig történt.
Ha a kérdést általánosabban tesszük föl, vagyis hogy lehet-e pályáztatás nélkül vagy korlátozott pályáztatás mellett középületet építeni vagy felújítani, akkor én ebben az ügyben az önök - vagyis az előző kormány - gyakorlatát, az ön pártjából delegált miniszter gyakorlatát tartom mérvadónak, aki erre a kérdésre azt a választ adta gyakorlati működésével, hogy igen, lehetséges.
Az önök idejében, az önök kultuszkormányának időszakában voltak felújítások, voltak tervezések pályázat kihirdetése nélkül. Nem is egy ilyen konkrét példát tudnék említeni, de nem tartanám célszerűnek, ha a jövő helyett ismét a múltról beszélgetnénk. (Dr. Kis Zoltán: Csak egyet! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
