DR. HÁZAS JÓZSEF
DR. HÁZAS JÓZSEF
DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Türelmesen várok, mert az elején jeleztem már normál hozzászólásra az igényemet. Természetesen a 25., 26., 27... Most már nem akarom húzni az időt, de szeretnék gyakorlati példával hozzájárulni ehhez a vitához, mert ugyan leragadtunk ennél, de ez nagyon fontos dolog lehet. Mi van akkor - konkrét példáról beszélek -, amikor egy nagy tekintélyű, kiváló orvos elmegy nyugdíjba hatvanéves korában? Mert ugyan szellemileg tökéletesen ép, de fizikailag már nem bírja annyira, a körzetének a közepét megtartja, és mondjuk, ötszáz beteget, ötszáz kártyát magával visz. Ez az orvos ebben a pillanatban dolgozik. Van egy ragyogó képességű, egyetemen dolgozó lánya, aki alkalmas lenne átvenni a praxisát. Mi diszkrimináljuk ezt az orvost, és nem adjuk meg a lehetőséget, holott minden feltétel meglenne, és még ráadásul a környék legkiválóbb orvosa volt, mindenki elismeri.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
A betegek oldaláról nézzük meg! Ott van az ötszáz beteg, akik nagyon szívesen vállalnák azt, hogy ugyanabban a rendelőben ellátják, az általa ismert orvos látja el. Igazságosnak tartják önök ezt, hogy, mondjuk, az az orvos nem adhatja át a gyerekének, nem folytatható az a praxis? Kérem, gondolják meg ezeket!
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)
