DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Azt kell mondanom, hogyha egy szemernyi rosszindulat lenne bennem, akkor most azzal kezdeném, hogy "lám, lám, mi megmondtuk", ugyanis arról van szó, hogy sok minden fontosabb cél érdekében is nyújtottuk be módosító indítványainkat, és sok nagyon fontos cél érdekében... (Közbeszólás: Melyik pont?) Bocsánat, nem mondtam, 26., 27., 28., azt hiszem, hogy újat már nem mondok.
Egyértelmű azonban, hogy volt ennek egy másik mellékmondata is, ami miatt benyújtottuk ezeket a módosítókat. Azt a rossz ízű, és azt kell mondanom, senkinek, de különösen az orvosoknak nem használó vitát jó lett volna elkerülni, amely arról szól, hogy most az-e a jó orvos, aki területi ellátási kötelezettséggel borzasztó nagy áldozatokat vállal a hozzá járó javadalmakkal együtt, vagy pedig az, akit választottak a betegek, az az ötszáz körüli orvos. Azt gondolom, és nagyon komolyan azt gondolom, ha nincs az a szűkkeblűség - nagyon komolyan nem tudom másra vélni, mert nincs más alapos indoka, lehet itt mindenféle szakmára hivatkozni -, amely azt mondja... És kizárólag ezt nem kellett volna talán mégsem elhagyni, hogy ez nem olyan praxis, mint a másik praxis, mert ez nem idegeníthető el, nem folytatható, ámbátor ez is vagyoni értékű jog.
Mi azt mondjuk kezdettől fogva, hogy minek ez a feszültség ötszáz orvos esetében, minek ez a feszültség akkor, amikor nem bővül a kör, még csak arról sincs szó, hogy ha netán ezt eladják, megöröklik, bármi történik, akkor itt valamiféle piaci nyitás történne. Mindössze az történik, hogy aki a rendszeren belül van, az a szám nagy valószínűséggel tartósan megmarad.
Ennyi volt a cél, és változatlanul ennyi a Kisgazdapárt oldaláról. Azt gondolom, hogy majdnem olyanon vitatkozunk, ami talán az egész orvostársadalom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) érdekét sehol nem sérti.
