DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! (Nevetve:) Ezt a kérdést én még 1998. december 8-án nyújtottam be (Közbeszólás a MIÉP soraiból: A múlt században!) - tehát a múlt században. De azt hiszem, hogy még mindig időszerű a kérdés. Látszólag formálisnak tűnik ez a kérdés, de ha tényeket sorakoztatunk fel, akkor mégsem formális.
Szükség van-e hazánkban az Országgyűlés munkájára, ha például az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat vitája során az MSZP országgyűlési képviselői több mint 250 alkalommal mondtak véleményt a költségvetésről, és ezek megválaszolatlanok maradtak?
Mit érnek a háromhetes ülések, ha a 386 képviselő közül sokszor csak tíz-húsz honatya lézeng a nem kevés költséggel fűtött, hűtött és kivilágított ülésteremben? Jómagam már többször arra gondoltam, hogy felszólalásaim során név szerint köszöntöm a véletlenül az ülésteremben tartózkodó képviselőtársaimat.
Szükség van-e az Országgyűlés munkájára akkor, ha a bizottsági üléseken elmaradnak azok a komoly és érdemi viták, amelyek feltétlenül kellenének ahhoz, hogy az Országgyűlés hatékonyan működjön?
Szükség van-e az Országgyűlés munkájára, ha a kormánypártok képviselői igen fontos esetekben is megakadályozzák a különböző bizottságok, ellenőrző bizottságok létrehozását?
Szükség van-e az Országgyűlés munkájára, ha a ráció helyett sokszor a politika túlsúlya érvényesül, és a negatív érzelmek uralkodnak a vita során?
A Neue Zürcher Zeitung (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), ez a tekintélyes svájci konzervatív lap ezt írja: "A tárgyalási készség...
