BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Mostanában öröm nézni a gazdaság állapotáról szóló statisztikai adatokat. Ha megnézzük ezeket az adatokat, akkor azt látjuk benne, hogy 1995-öt követően, amikor a pénzügyi stabilizációt megvalósítottuk, valóságos aranykor alakult ki az elmúlt három-négy évben. (Derültség a Fidesz soraiban.)
Ennek az aranykornak a legfőbb jellemzője az, hogy komoly gazdasági növekedés és pénzügyi egyensúly évtizedek óta először jellemzi a Magyar Köztársaság gazdaságát. Utoljára ilyen gazdasági növekedés a hetvenes években volt, ennek következménye viszont, mint arra jól emlékszünk, egy súlyos eladósodás volt.
Tekintettel arra, hogy a nemzetközi kilátások kedvezőek, a számunkra meghatározó piacokon az európai konjunktúra tartósan fennmaradhat, ezek a kilátások tulajdonképpen évekre előrevetítve is kedvezőek. Ennek következtében 1997 óta a reálbérek is növekedtek.
Mégis, az országban járva azt tapasztaljuk, hogy az emberek ezt az aranykort nem érzékelik. És nemcsak azért nem érzékelik, mert a gazdasági növekedést önmagában természetesen nem lehet megenni, hanem azért is, mert ezek a kedvező adatok, statisztikai számok súlyos belső feszültségeket tartalmaznak. Mert igaz, hogy az elmúlt évben 2,5 százalékkal nőtt a reálkereset, ugyanakkor a társadalom nagy csoportjai és ágazatai körében a nettó reálkeresetek csökkentek. Csak a teljesség igénye nélkül ilyen ágazatok: az építőipar, a kereskedelem, a nyomdai tevékenység, és a közszférában dolgozók jelentős csoportjai is ebbe a körbe tartoznak, sajnos.
A kedvező tendenciák mellett rá kell mutatnunk arra is, hogy a regionális különbségek Magyarországon változatlanul igen nagyok. Ezért is hiba, hogy a kormány, amikor pénzügyi korrekcióra készült tervezési hibái következtében, többek között éppen a beruházásokat fogta vissza, és leállította az autópályák építését. Ennek következtében is Kelet-Magyarországon kicsi a beruházó kedv, viszont nagy a munkanélküliség.
Ha megnézzük a Tárki legutóbbi felmérését, akkor pedig azt látjuk, hogy az elmúlt évben a vagyoni, jövedelmi különbségek változatlanul nőttek, a legrosszabbul és legjobban keresők közötti különbség nőtt. Ebben az egy mutatóban sajnos előre dolgoztunk, és elértük az Európai Unió átlagát.
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ehhez a jövedelemkülönbséghez maga a kormány is hozzájárult adópolitikájával, hiszen a tavalyi évre érvényes adók következtében csökkentek a legjobban keresők terhei, miközben a legrosszabbul kereső munkavállalók terhei növekedtek.
Ezzel együtt is, mint említettem, jók az idei kilátások, mégis van a gazdasági prognózisoknak egy olyan területe, amelyet aggódva figyelünk, és ez a terület az infláció. Ugyanis ma már valószínűleg csak a kormány hiszi, hogy ebben az évben az infláció 6 százalékra leszorítható, a legtöbb kutatóintézet 8-9 százalékosra becsüli az éves inflációt. Ez azért veszélyes, mert lényegében egy burkolt reálkereset-csökkentést takar. Ennek valószínűleg megint a közszférában dolgozók jelentős rétegei fogják meginni a levét.
Zavart helyzetben vannak a munkavállalók is: ha bértárgyalásokra mennek, nem tudják, milyen inflációs prognózisokhoz igazodjanak, amikor reálkeresetüket növelni szeretnék.
A magam nevében is üdvözlöm azt, hogy Matolcsy miniszter úr nemrégiben egy bérmegállapodásra tett javaslatot, ugyanakkor sajnálattal látom, hogy a kormány, miközben ezt mondja, és szükségességét talán elismeri, ugyanakkor nem csinálja, és érdekegyeztetési politikájának egyik látványos kudarca az a sajnálatos vasutassztrájk, amelynek éppen ezekben a napokban vagyunk tanúi. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Elvtársaink!)
Mi azt javasoljuk a kormánynak, mint az érdekegyeztetés egyik fontos szereplőjének, hogy ezen a területen is mutasson fel végre valamit, és ha a jövedelmi különbségekben már elértük az Európai Unió átlagát, akkor érje el a kormány, hogy az érdekegyeztetésnek is alakuljon ki az európai gyakorlata.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
