DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A történet, amelyről szólni kívánnék - hol is máshol? -, Békésben kezdődött. Valaki, aki korábban egy egyházon belül szolgált, ahol elkötelezetten kellett volna szolgáljon, megtévedt. Ez a megtévedt ember a büntetőbíróság elé került. Azt a nem teljesen szokatlan módszerét választotta a védekezésnek, hogy nem önmagát védte, hanem másokat igyekezett támadni és befeketíteni.
Azt hiszem, ez a magatartás még abban a világban is, amelyben a büntetőügyekkel a bíróságok foglalkoznak, nem általánosan elfogadott, sőt nyugodtan mondhatom, hogy erkölcsileg visszautasított. Mégis, ez a fajta megnyilvánulás elindított egy olyan folyamatot, amely, úgy tűnik, nehezen és nem nagyon akar abbamaradni. Arról van szó az adott esetben, hogy ez a nyilatkozat, amelyet bizonyos kasszákról tett ez a jóember, valamiféle olyan gyűlölethadjáratot indított meg elsősorban a katolikus egyházzal szemben, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Mindenféle cikkek jelentek és jelennek meg. Nem akarják megérteni - akik valaha jártak egyházi körökben, nagyon jól tudják -, hogy persze vannak ilyen fordulatok, vannak olyan szólások-mondások, amelyek még a cserkészvilágban is szokásosak voltak, és ma már kizárólag "bitang kasszá"-ról esik szó, és azt kívánják érzékeltetni a hívőkkel és nem hívőkkel, hogy az egyház itt valamiféle alaptalan gazdagodásban, valamiféle olyan helyzetben kívánja magát lavírozni, hogy törvényen kívül van. Hiába nyilatkozott két államtitkár is - egy, aki még Horn idejében volt államtitkár, egy, aki most államtitkár -, hogy bizony, ezek a fillérek, amelyeket a hívők oda bedobálnak a perselybe, azok a pénzek, amelyeket felajánlanak, adózott pénzek, és nem úgy kell kezelni, mint azokat a pénzeket, amely pénzeket nyilvánvalóan a vállalkozók vesznek be, más kategória.
Szeretném elmondani - lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni -, hogy az a fajta gyűlöletkeltés, amely egyes cikkekből most már leplezetlenül sugárzik, nagyon rossz üzenetet közvetít. Nem hiszem azt, hogy valakinek is érdekében állhat ebben az országban olyan helyzetet teremteni, amely a társadalmat ilyen módon próbálná megosztani. A hívők táborát nyilvánvalóan azzal szeretnék szédíteni, hogy na tessék, itt van nektek ez az egyház, már megint gazdagodni akar, már megint azért gyűjti a pénzt, mert... De arról nem szólnak a történetek, hogy azok az egyházak - és valamennyi egyház, most nem csak a katolikus egyházról beszélek - a rendszerváltás óta milyen áldozatokat hoztak: hogy óvodák, iskolák indultak, hogy Magyarországon egyetemek vannak, amelyeket egyházak működtetnek, és ezeket bizony fent kell tartani. Nem szól a történet arról sem, hogy amikor igazán nagy ínség van, amikor a téli időszakok vannak, megnyitnak a plébániák, és a plébániák lehetővé teszik, hogy ott az emberek ingyen kapjanak enni, nem olyan nyomorúságos körülmények között, mint ahogy ezt az állam helyenként teszi. Vajon ezek mind olyan értékek, amelyek mellett el lehet menni?
Természetesen, ha a belföldi példák nem elégségesek, akkor a sajtó rendkívül élénk fantáziájával máris talál külföldi példát is. Az egyik hetilap ugyanis nem átallott valami olyasmire visszanyúlni, ami 1993-ban, Ausztriában történt, de amelyben nyilvánvaló, hogy a párhuzam miről szól, és az ott megjelent, állítólag valamilyen bajba került papot akként ábrázolta, hogy a feje köré - jelzésként persze - egy egyszerű glóriát rajzoltak. Ez nemcsak ízléstelen, hanem azt kell mondanom, hogy kifejezetten gyűlöletébresztő.
Szeretném megkérdezni: nincs arra már esély ebben a társadalomban, hogy tíz évvel a rendszerváltást követően egyenlő mérték legyen? Én valamikor abban reménykedtem, hogy lesz egy olyan szeretetminimum, amely nélkül nem lehet egy társadalomban létezni. Most már sokkal-sokkal engedékenyebb vagyok: a gyűlöletminimumot is el tudnám fogadni, amit nem szabad túllépni. Hogy ezt elérjük-e, most már kezd szkepszis kialakulni bennem, mert úgy tűnik, vannak, akik ezzel ellentétes érdekekben dolgoznak, ellentétes érdekeket szolgálnak.
Azt gondolom, a kormánynak megvan a feladata: világos, egyértelmű helyzetet kell teremteni az egyházakra, az egyházak gazdálkodására vonatkozóan; olyan helyzetet, amely helyzet áttekinthető, egyértelmű és betartható.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
