FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amíg a világ a 2000. esztendő beköszöntének ünneplésével és problémáival, Magyarország pedig a korona áthelyezésével volt elfoglalva, addig az Alföldön emberek ezrei, önkormányzatok százai küzdöttek a belvízzel.
Az előző évinél még fenyegetőbb veszéllyel szembeszállók ismét megtapasztalhatták, hogy a bajban leginkább csak saját magunkra számíthatnak. A kormány, az általa jól beváltnak tartott korábbi gyakorlatának megfelelően, részben elmarasztalta az érintetteket, mondván, ők is tehetnek erről, másrészt a károk részleges, utólagos megtérítésére tett ígéretet.
A tiszazugi helyszíneken járva, szakemberekkel beszélve, önkormányzati üléseket látogatva meggyőződhettem róla, milyen nagy a baj, és mi mindenben várnák a kormány azonnali segítségét.
Meglehetősen felborzolja a kedélyeket, ha felelős személyek a biztosítások fontosságára hívják fel a figyelmet, holott jól tudják: belvíz esetén nem fizet a biztosító. Másrészt az állam sem biztosítja az értékeit, lásd például a sportcsarnok esetét. A felszólított embereknek pontosan olyan nehéz kis házuk biztosítását megoldani, mint az államnak nagy értékű épületeit. A településeken előforduló szennyvizeket sem kellene olyan gyakran felhánytorgatni, mert az önkormányzati vezetők egy része évek óta hiába kuncsorog a csatornázás állami támogatása után.
Végül az árkok tisztítatlansága sem csak egyéni mulasztás. A földek tulajdonba adásának módja, a tulajdonviszonyok tisztázatlansága egyaránt okolható. Egy tavalyi törvénymódosítás értelmében az árkok, csatornák egy része az önkormányzatok tulajdonába került. E törvény szerint ezek rendben tartására a 2000. évi költségvetésben normatív támogatást kellett volna megállapítani. Jól tudjuk, ebből nem lett semmi, így törvénysértő módon ma nincs erre pénze az önkormányzatoknak. Nincs más hátra: adni kell nekik!
(11.40)
A védekezést döntően befolyásolja, hogy az önkormányzatok nem tudják, költségeikből mennyit és mikor térít meg a kormány. Bőven van jelentési kötelezettségük egy-két napos határidővel, súlyos figyelmeztetések kíséretében, ám az eddig felmerült, településenkénti 8-25 millió forint körüli igényekből maximum egy-két millió forinthoz jutottak hozzá. Ennek következtében konkrét helyzetre nem tudnak takarékos, előrelátó intézkedésekkel reagálni. Íme néhány átgondolásra érdemes helyi javaslat:
Tény, hogy a súlyosan károsult házak egy része gyors beavatkozással még megmenthető lenne, de nincs pénz a műszaki felmérésre, tervre, azonnali kivitelezésre. Ehelyett van nagyvonalú kárbecslés, igénytovábbítás, és majd ha kapnak pénzt, és a ház még mindig áll, lesz valamilyen felújítás, összedőlés esetén majd megoldják valahogy a lakhatást. Legalább itt szükség lenne az előlegszerű kiutalásra, mert így összességében is kisebb lenne a kár, ráadásul sok idős embernek megmaradna egyetlen értéke.
Egészen más utat járhatnának a károsult gyermekes családok, ha esetükben a lakástámogatási rendszer kivételes elbánást biztosítana. Sokan közülük olyan rossz fekvésű, rossz állapotú házban laknak, amely csak az ingatlan forgalmi értékének többszöröséért újítható fel, kétes eredménnyel. Ők megkaphatnák a lakásbővítési kedvezményt, és a félszocpolból jobb állapotú házat vásárolhatnának, melyhez a saját erőt a felújításra szánt összeg adná. Ebben az esetben lenne saját tulajdonú házuk, jelentősen jobb életkörülményt biztosítva.
A védekezésben részt vevő vállalkozások gépeikkel, berendezéseikkel napokig dolgoztak. Munkájuk értékét az önkormányzatok általában még részlegesen sem tudták kifizetni. A vállalkozásoknak azonban ki kellett állítaniuk a számlát, arra az önkormányzatnak is nagy szüksége volt, mert igényét csak így ismerik el, így viszont az áfabefizetési kötelezettség azonnal esedékessé válik. Ez jár a segítségért? Számíthatnak-e később ezekre a vállalkozókra, ha nem részesülnek az adózásnál méltányos bánásmódban? Köztudott, hogy a szivattyúk üzemeltetése a szerződöttnél jóval nagyobb áramfogyasztáshoz vezet, jelenleg ezután büntetőkamatot kell fizetni. Nem kellene ilyen esetekben ezen változtatni? Visszaigényelhető lehetne a védekezés során felhasznált üzemanyag jövedéki adója.
Még hosszan lehetne sorolni a helyzethez igazodó javaslatokat. Nagy kérdés, igényli-e ezeket a kormány. Az olvadás és a várható jelentős csapadék hatására a baj még nagyobb lehet. Az önkormányzatok anyagilag már teljesen kimerültek. Várhatók-e újabb kormányzati lépések, ha figyelembe vesszük, hogy a március 31-éig terjedő előzetes igények összege máris jóval meghaladja az eddigit?
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
