DR. FAZEKAS SÁNDOR
DR. FAZEKAS SÁNDOR
DR. FAZEKAS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jól tudjuk, hogy az úgynevezett olajügyek már hónapok óta foglalkoztatják a közvéleményt. Meglehetősen bizarr ötletnek tartottam első látásra az MSZP kezdeményezését az Országgyűlés összehívására a mai alkalomra az olajügyekkel kapcsolatos kérdések kivizsgálására és egy ezzel összefüggő határozathozatalra.
Ilyenkor bizony többféle gondolat jut az ember eszébe, és nem is mindig indulatmentes vélemények fogalmazódnak meg. Óhatatlanul felvetődik a szemlélőben az, vajon nem önös politikai céljaira akarja-e az MSZP kihasználni a mai ülést, amikor a témát vizsgáló bizottság elől a parlament elé teszi át a vitát. Erre a helyzetre találó a népi mondás: az kiabál, akinek a háza ég. (Közbeszólások.) Azt hiszem, joggal várhatta volna el az ország közvéleménye, hogy a szocialisták - csakúgy, mint valamennyi párt - mértékletesek, visszafogottak legyenek, és ne akarjanak tőkét kovácsolni ebből a sokakat foglalkoztató és nagyon bonyolult ügyből.
Köztudott az, hogy az MSZP-t kivéve eredetileg egyetlen párt sem támogatta a mai rendkívüli ülést. A Fidesz végül mégis úgy döntött, szavazataival lehetővé teszi, hogy az Országgyűlés ma dolgozhasson. Mi ugyanis az igazságot és a felelősséget akarjuk kideríteni.
Erről a helyről szeretném nyomatékosan kijelenteni, hogy az úgynevezett olajügyek sem a Fidesz-Magyar Polgári Párt tagjait, sem politikusait, illetve képviselőit nem érintették, nem érintik. (Dr. Kis Zoltán: Az kiabál, akinek a háza ég!) Még a legjobban felkészített, állítólagos szemtanú beszámolója sem hagy kétséget efelől.
Az olajbizottságban, majd a nyilvánosság előtt elhangzott - egyébként vélhetően érintett -, más pártokhoz tartozó személyekhez kapcsolódó vádaskodásoknál mi mindig az ártatlanság vélelméből indultunk ki. Mindig óvakodtunk attól, hogy a büntetőjogi és a politikai felelősség közti határmezsgyét összekuszáljuk.
A mostani MSZP-s kezdeményezés viszont arra mutat, hogy jó néhányan politikai síkon próbálnak kibújni a felelősségük alól - nyilván rossz a lelkiismeretük -, illetve mint a valamikori Horn-Kuncze-kormány tagjai, átlátszó módon próbálnak a jelenlegi kormányzatra mutogatni. Holott mindenki számára nyilvánvaló, hogy az olajügyeket tőlük kaptuk örökbe. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. - Közbekiáltások ugyanonnan: Ne hazudj! - Dr. Kis Zoltán: Az ártatlanság vélelme, öcsi! Öcsi!)
A téma részletes vizsgálata előtt le kell szögeznünk, hogy feladatunk a politikai felelősség körülhatárolása lehet. Az igazságszolgáltatás a bíróságok dolga. Milyenek is hát az olajügyek, és kik tudhatják erre a választ megadni? (Szabados Tamás: A saját belügyminiszteredet hallgattad volna meg!) Meglátásom szerint ezen kérdések megválaszolásához nem is kellett volna okvetlenül az Országgyűlést összehívni.
Tisztelt Képviselőtársak! Ha a szocialisták olyannyira kíváncsiak a dolgok lényegére, akkor inkább az MSZP országos választmányát kellett volna összehívni. (Közbekiáltások a Fidesz padsoraiból: Úgy van! - Taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.) Ott saját bensőséges körben meg lehet hallgatni Horn Gyulát, aki 1994-98 között mint miniszterelnök vezette azt, a saját maga által szakértőinek nevezett kormányt, amely felpuhította az olajtermékekre vonatkozó, korábban már szigorodó jogszabályokat. (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Szalay Gábor: Butaságokat beszélsz! Fordítva történt a dolog! - Taps a Fidesz padsoraiban.) Meg lehet hallgatni... - el fogom mondani, és örömmel fogadom az érdeklődést.
Meg lehet hallgatni Békesi László, Dunai Imre volt minisztereket, akik a pénzügyőrség parancsnoka által felfüggesztett halasztott vámfizetést visszahozták sok száz, ma már bírósági iratokból is megismerhető olajvállalkozás nem kis örömére. Vagy meg lehet hallgatni Pál László volt minisztert, esetleg Kuncze Gábor volt belügyminisztert, akinek tehetetlensége miatt szökött magasba az olajbűnözés. (Taps az FKGP soraiból. - Szalay Gábor: Az idiotizmusod lenyűgöző!)
De akár az MSZP OV előtt Németh Miklós volt miniszterelnök is meghallgatható arról, hogy miért kellett a gazdasági rendőrséget megszüntetni épp a rendszerváltás küszöbén, illetve miért szűnt meg ugyanekkor a rendőrség lehetősége titkosszolgálati eszközök felhasználására. (Szalay Gábor: A tények nem zavarnak, Fazekas? Nem zavarnak a tények?)
Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagyban elősegítené tisztánlátásunkat, ha az érintettek közül azok, akik tagjai az Országgyűlésnek, esetleg hozzászólnának a mai vitában, és megmagyaráznának néhány dolgot. (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiból.)
Szeretnék szólni a beterjesztett határozattervezetről is. Alighanem a nyári napmeleg hatása alatt készülhetett ez a barkácsmunka, amely olyan munkacsoport felállítását kéri a legfőbb ügyésztől, amely már hónapok óta működik, amely soronkívüliséget kér az olajügyek tárgyalásához az Országos Igazságszolgáltatási Tanácstól akkor, amikor a kormány ezt már rég megtette, és az intézkedés megtörtént.
A hőguta hatása látszik azon a kezdeményezésen is, hogy kerüljön megvizsgálásra a jogszabályi háttér azért, hogy ne történhessenek visszaélések - a jogszabályi háttér több kormány hozadéka egyébként.
(12.10)
Ez a kivizsgálás már megtörtént, és megállapítható, hogy a kiskapuk már megszűntek.
A tervezet azt is kezdeményezi, hogy történjen vizsgálat a rendvédelmi szervek és a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységével kapcsolatban. Mint arról értesülhettünk, ez a vizsgálat megtörtént, és mindent szabályszerűnek talált. Ugyanakkor a tervezet, sajnos, fel sem veti a valódi felelősség megállapításának kérdését az olajügyekkel kapcsolatban. Azt hiszem, ezt a hiányt a Magyar Országgyűlésnek kötelessége pótolni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!)
Hogyan is indult útjára a fekete-olajüzlet, tisztelt képviselőtársak, annak idején? A kellő táptalajt az szolgáltatta, hogy a nyolcvanas évek végén kettévált a gázolaj és a háztartási tüzelőolaj ára, és a Németh-kormány idején a köztük lévő különbség nagymértékben megnőtt. Valóságos iparág fejlődött ki a tüzelőolaj, gázolaj szőkítéséből. Ehhez felhasználták a kiürült laktanyákban található tartályokat is, de megmozdult a szovjet csapatok olajkészlete is, sőt bevillan emlékezetünkbe az olajezredesek botránya és az olajgate-ügy is. Ezek mind-mind az iparág kilométerköveit jelentik. (Moraj az MSZP padsoraiból.)
Jól láthatóan kirajzolódik egy olyan jelenség, amelyet népiesen szólva úgy is megfogalmazhatunk, hogy egynémely érdekcsoport és a mögöttük meghúzódó politikai erők a fejőstehenet nem az istállóban, hanem az állami költségvetés bevételeinél találták meg. Az MDF-kormányok időszakában fokozatosan szűkültek az olajbrókerek lehetőségei, felhatalmazást kapott a rendőrség arra, hogy a közutakon ellenőrizze a gépjárművek üzemanyagtartályait, gazdasági profilú rendőri szervezet épült ki, a gazdaságvédelem koordinálásával foglalkozó bizottság alakult.
Horn Gyuláék hatalomra kerültével ez a folyamat megfordult - lazult a jogi szabályozás. Szerintem még ma is pezsgőspohárral a kézben, százmilliós villájuk mélyén, a nosztalgia könnyétől megtelt szemmel emlékeznek vissza az olajbárók 1994 augusztusára, amikor a Horn-kormány lehetővé tette a behozott kőolajtermékek vámjának halasztott megfizetését. Ez azt jelentette, fantomcégek százai alakultak azért, hogy fennállásuk során egy alkalommal nagy mennyiségű olajat behozva, busás hasznot zsebeljenek be. Ez az üzlet nem lehetett veszteséges, hiszen az akkori jogszabályok lehetővé tették, hogy a vámot a termék behozatalát követően fizessék meg. Nem kellett jósnak lenni: a határ átlépése és némi országjárás után az ilyen turistaolajat gyorsan eladták, eltűnt, a vámot pedig sohasem fizették meg. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) A cégnek pedig bottal üthették a nyomát, hiszen azokat többnyire hajléktalanok nevére jegyeztették be. (Moraj és derültség az MSZP padsoraiból.)
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az államot milliárdos károk érik, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága felfüggesztette ezt a gyakorlatot - maradjunk a tényeknél! (Szalay Gábor: Jó lenne, ha oda jutnál vissza!) Hogy ezt a felfüggesztést Békesi László akkori pénzügyminiszter, Pál László akkori ipari miniszter és a miniszteri székbe ma is visszavágyó egykori államtitkára, Dunai Imre miért helyeztette hatályon kívül, ez jó kérdés, melyre azóta is várjuk a választ! Fontos tudnunk, hogy az olajbiznisz a magyarországi feketegazdaságnak csak behatárolt részét képezte. Önmagában egy önálló parlamenti ülést is megérne az a jelenség, amit szürke-, illetve feketegazdaságként írhatunk körül.
Visszatérve napirendünk tárgyához: a legfőbb ügyész, a vám- és pénzügyőrség, a Belügyminisztérium az olajbizottságnak terjedelmes jelentéseikben számoltak be arról, hogy milyen jogi környezetben, milyen feltételek között vették fel a küzdelmet a bűnözőkkel. Megállapítható, hogy több száz ügyben indult nyomozás, jelentős részük eredményes volt, és ma is sokan ülnek rács mögött. Még több eredmény lett volna, ha az előző kormány az intézkedését a jó gazda gondosságával hozza meg, de ezt még számtalan esetben számon lehetne rajta kérni.
Jellemző erre az időszakra, hogy az olaj hamisítására vonatkozóan lényegében csak egy paragrafus volt a Btk.-ban: a rossz minőségű termék forgalomba hozataláért lehetett elmarasztalni a bűnelkövetőket. Ma már mindenki tudja, hogy ezek az ügyek ennél jóval többről szóltak, és már régen szükség lett volna olyan fellépésre, mint a Fidesz maffiaellenes intézkedési csomagjának a javaslatai.
A kilencvenes évek végére az olajbűnözést sikerült visszaszorítani. Ma már nem lehetséges az ilyesfajta nyerészkedés. Az alvilág kezében felhalmozódott tőke viszont beépült a gazdaság alapjaiba, és társadalmi viszonyainkban máig érezhető a hatása. (Bauer Tamás: Milyen...) Az MSZP a határozattervezetében, illetve a nyilatkozatában hivatkozik arra, hogy az olajbotrány a politikai élet szereplőinek a lejáratásához vezethet.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt is úgy látja, hogy az egész ügy nagyon szerteágazóvá vált, veszélyeztetheti a jogállamiságba vetett bizalmat, a közintézményekbe vetett hitet. De vajon nem azok használnak-e fel megkérdőjelezhető bizonyítékokat és tesznek kevéssé valószínű nyilatkozatokat, akiknek alapos okuk van félni a jogállamiság, a jogrend megerősödésétől? Jogos a kérdés, kinek áll érdekében az, hogy megrendítse (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) ezt a hitet, azt a hitet, amelyre a jogrend, a törvénytisztelet épül? Sok mindenről (Dr. Kóródi Mária: Ezek a kisgazdák!) meg kellene bizonyosodnunk. Így például arról, vajon a valamikori Horn-kormány dilettantizmusból vagy szándékosan hozott olyan intézkedéseket, amilyeneket már említettem, mint a halasztott vámfizetés, amely milliárdos károkat okozott az államnak? Miért fordította meg a jogszabályok szigorításának folyamatát az MSZP akkor, amikor pont növekedni kezdett a bűnözés? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Napszúrást kaptál?) Miért nem biztosították a megfelelő anyagi eszközöket a rendőrségnek, miért nézték tétlenül, hogy több mint ezer képzett rendőrtiszt hagyta el a szervezetet, hogy az egész rendőrség elbizonytalanodott? Miért úgy állapították meg a rendőrség költségvetését, hogy az szinte folyamatosan fizetési gondokkal küszködött, és több milliárd forintos hiányokat kellett később ledolgoznia? Hogyan lehet az, hogy a Horn-kormány nem készült fel a probléma kezelésére? Miként lehet az, hogy a figyelmüket, érdekes módon, akkor is elkerülte az olajbűnözés, amikor a sajtóban már megjelentek az első cikkek?
Ha a szocialisták kormánya annak idején megfelelően ellátja a feladatát, ma nem kellene az olajügyekről tárgyalnunk, nem kellene a jogbiztonságba vetett bizalom megingása miatt aggódnunk. Jogos a kérdés, vajon miért nem vállalják a politikai felelősséget azok, akiknek a szerepére ezen ügyletekben már utaltam, s akiknek az ujjlenyomata, az aláírása megtalálható okiratokon, javaslatokon, utasításokon? Horn Gyula, Kuncze Gábor, továbbá Pál László, Dunai Imre, Békesi László és Németh Miklós miért nem vállalják a felelősséget? (Moraj az MSZP padsoraiból.)
Érdeklődéssel várjuk, hogy a mai parlamenti ülésen ezekre a kérdésekre megkapjuk-e a megfelelő választ. (Kuncze Gábor: Meglesz! - Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
