HERCZOG EDIT
HERCZOG EDIT
HERCZOG EDIT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt jelen levő Képviselők! Azt hiszem, a legjobb lesz, ha megmondom azt a szót, amit Szalai Annamária kiváltott belőlem. Azt mondtam a felszólalása bizonyos pillanatában, hogy: anyám! Ezt a kifejezést itt felénk, Csákváron - és ezt a képviselő úr bizonyára tudja, hiszen Tatán lakik - arra szokták használni, ha valaki olyan képtelenségeket állít, mint Szalai Annamária. (Varga Mihály: Nem ezt mondtad, ez a baj!) Azért tartottam fontosnak megismételni, hogy megmentsem attól Gyimóthy Gézát, hogy még egyszer reagáljon és olyat mondjon, amit én soha nem mondtam - esetleg ön gondolt.
Tartalmi megjegyzésem pedig az lenne: én azok közé az országgyűlési képviselők közé tartozom, akik nagyon szegény sorból nagyon tisztességes, kemény munkával verekedték fel magukat oda, ahol vannak. (Dr. Csapody Miklós: Jó mélyre!) Azok közé a képviselők közé tartozom, akik megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy abban a házban éljenek, ahol születtek. És ez azért nagy luxus ebben az országban, mert rólam ezért az elmúlt, általam megélt évtizedekben az összes szomszédom pontosan tudja, hogy a munkámból és a tisztességemből éltem. Ezt a luxust sokan nem engedhetik meg maguknak ebben az országban.
Azt hiszem, hogy azt a sértést, amit itt ma a fejünkhöz vertek, amit minden tételében majd azt gondolom, hogy bizonyítaniuk kell majd egyszer valahol, vagy ha hisznek abban a magasságosban, legalább őelőtte - akkor, uraim, akkor majd rend lesz ebben az országban!
(18.50)
Tisztességet, becsületet és egy kicsi-kicsi önkritikát várok el - önöktől! (Szalay Gábor: Azt hiába! - Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
