PERLAKI JENŐ
PERLAKI JENŐ
PERLAKI JENŐ (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az asztalunkon fekvő törvényjavaslat célja az, hogy a kerületek jogait helyreállítsa a helyi adókkal kapcsolatban. Nem rejtem véka alá, hogy néhány, szám szerint három vagy négy módosító indítványt adtam be, amiből kettő kapcsolódó, és arra a következtetésre jutottam, hogy célszerűbb a hat helyi adófajtából ötöt a kerületekhez rendelni és egyet a fővároshoz, mert egyértelműbb helyzetet állít elő: kiküszöböli a visszamenőleges hatály gyanúját, és könnyen végrehajthatóvá teszi a törvényt.
Nehézséget okozott az, hogy az idegenforgalmi adóval mi is legyen. De hogy pontosan és érthetően fejezzem ki magam, elmondom: az építményadót, a telekadót, a magánszemély kommunális adóját, valamint a vállalkozók kommunális adóját és az idegenforgalmi adót a kerületekhez javaslom rendelni, vagyis hogy a bevezetéséről a kerületek döntsenek rendeletben, míg az iparűzési adót a Fővárosi Önkormányzat legyen jogosult bevezetni rendelet útján. Azonban azért, hogy legyen mód arra, hogy alulról is építkezzék a fővárosi önkormányzati rendszer, lehetőséget tartok célszerűnek nyújtani arra, hogy ha a kerületek többsége egyetért azzal, akkor átvegyen ilyen helyiadó-bevezetési jogot a főváros.
Azonban van néhány nehézség ezzel a rendszerrel, hogy a kerületek többsége egyetértése hogyan működött, hogyan működik a fővárosban. Jelen pillanatban csak a véleményezésre van a szabály az önkormányzati törvényben, illetve a helyiadótörvényben. A véleményezés egy sokkal lazább szabályozás. Arról van szó, hogy ha egy első változatú helyiadó-rendeletet megküldenek a kerületeknek, akkor erre különböző módosító indítványok is vagy részben egyetértő vélemények is születhetnek, ami semmire sem kötelezi a közgyűlést. Ugyanakkor még néhány pontatlanság is előfordulhat, mint ahogy azt az építmény- és telekadó kapcsolatában lehetett látni, hogy mintegy hat hét múltán módosításra került sor olyan alapvető kérdésekben, amelyeket a polgári oldal kifogásolt már az első, márciusi tárgyalásnál is.
Nos, amikor még az egyetértési jog létezett, jó néhány példa bizonyította, hogy ezt félre lehet értelmezni. Ha egy első változatú rendeletszöveg eljutott a kerületekhez, és azok betartották az egyetértéssel kapcsolatos határidőt, akkor számos alkalommal jöttek olyan válaszok, hogy egyetért, de kéri valamely rész módosítását; nem ért egyet, csak akkor, ha módosítják. Tehát sokféle változat volt. Volt néha olyan is, amikor egyértelműen igent vagy egyértelműen nemet mondott rá egy kerület képviselő-testülete.
Amelyikben nyoma volt az egyetértésnek, azt úgy könyvelte a városvezetés, hogy tényleges egyetértés, és végül is megszülettek a szükséges rendeletek. Ámde azt gondolom, hogy az egyetértési jogot egy tényleges, végleges változattal kapcsolatban csak olyan módon lehet gyakorolni, hogy igent vagy nemet mond rá valamelyik képviselő-testület határozata. Éppen ezért azt javasoltam legutolsó kapcsolódó módosító indítványomban, hogy a kerületi önkormányzat által a (2) bekezdés szerint bevezethető helyi adót a kerületi önkormányzat helyett a Fővárosi Önkormányzat akkor jogosult rendeletében bevezetni, ha a fővárosi rendelettel a kerületi képviselő-testületek többsége egyetért.
Majd később: a kerületi önkormányzat a Fővárosi Közgyűlés által bevezetett adót annak hatályon kívül helyezése időpontjáig, a Fővárosi Közgyűlés az általa az 1. § (3) bekezdése alapján bevezetett adót a kerületi képviselő-testületek többségi véleményének beszerzéséig nem működtetheti, és csak azok az adók működtethetők 2001. január 1-jétől, amelyeket a Fővárosi Közgyűlés e törvény kihirdetésétől annak hatálybalépéséig igazolni tud az egyetértést illetően; vagyis az egyetértést be kell szerezni az elfogadás és a hatálybalépés között. Ez tiszta, világos állapotokat teremthet: vagy fenn fog maradni az idegenforgalmi adó jelenlegi állapota, amikor a főváros szedi be, vagy a kerületek fogják beszedni.
Ami az idegenforgalmi adót illeti, erről megosztottak a vélemények. Voltak, akik azt mondták, hogy ez egy speciális adónem, és a főváros tartaná fenn a látványosságok jelentős részét és a használt közterületek jelentős részét. Megint mások azt mondták, hogy csak akkor működhetne a funkciójának megfelelően ez az adónem, ha alapként működne, és valóban az idegenforgalom fejlesztésére használnánk fel. Ámde nem ez állt fenn, hanem a fővárosi forrásmegosztásban az egyéb feladatok arányában, az egyéb feladatokra osztotta fel a főváros.
Itt szeretném megjegyezni: ahhoz képest, hogy a GDP-termelésben mekkora szerepet játszik az idegenforgalom, igen-igen keveset és rosszul teszünk a látványosságok és a külföldiek komfortja érdekében. Gondolok itt, csak példaként, röviden a Citadella állapotára és helyzetére, a közrendvédelem helyzetére, a Duna-part állapotára vagy a Hősök terén kialakult káoszra. Tehát sok mindent lehetne tenni azért, hogy egy kicsit igazán büszkék lehessünk a fővárosra.
Ami a helyi iparűzési adót jelenti, a nagyságrendje alapján, ha feladatarányosan oszlanak meg a bevételek, akkor ez képezi azt a puffert, amivel ezt a feladatarányosságot biztosítani lehet. Amennyiben akár a mainál magasabb szinten képzeli el a főváros az építményadót és a telekadót, abban az esetben sem lendül át az ezzel beszedhető bevétel abba a sávba, ahol a kerületeknek kellene átadnia ezekből az összegekből a fővárosnak. Tehát emiatt helyes egyszerűen a kerületek által beszedni ezeket az adókat.
(23.10)
Helyes azért is, mert a főváros bizonyos decentralizációjának az oka éppen az, hogy amit helyben jobban meg lehet ítélni, amit helyben jobban meg lehet szervezni, azt szervezzék meg a kerületek. Ennek a jegyében javasoltam azt, hogy ezt az öt adófajtát a kerületek szedjék be. Számos példát lehet mondani arra is, hogy ezekből az adókból némileg lehet pótolni azokat az elmaradásokat, amelyek eddig születtek az elmúlt tíz évben, ámde együtt sem elegendőek erre. Végül is a forrásmegosztás rendezése és reformja, tényleges reformja fogja majd megoldani a problémát.
Köszönöm a figyelmüket. Kérem, támogassák a kapcsolódó módosító indítványomat.
