DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elöljáróban szeretném leszögezni: a Magyar Demokrata Fórum nem támogatja a Szabad Demokraták Szövetségének előttünk fekvő kezdeményezését.
Már második alkalommal foglalkozunk az alkotmányban rögzített hadkötelezettséggel, igaz, most nem direkt módon, hanem indirekten: 2002-ig kellene a beterjesztők elképzelése szerint megvalósítani az önkéntes és hivatásos haderőt. Ez azt jelentené, hogy békében felfüggesztésre kerülne a hadkötelezettség, amennyiben a fogalom alkotmányos szintű rögzítése nem változna; veszélyeztetett időszakban viszont vagy háború esetén aztán tömegesen kerülnének behívásra a kiképzetlen évfolyamok. A haderő állandó létszámhiánnyal küszködne, a hadsereg működésképtelenné válna legalább 7-10 évre, amíg a költségvetés az elmaradt finanszírozást nem pótolná. Még álomnak is rossz! Lehet, hogy a mi elképzelésünk a bevonulás előtt álló fiatalok és édesanyáik szemében nem látszik oly rózsaszínűnek, mint a csak népszerűségre törekvő, megalapozatlan javaslat, de megfelel az európai országok döntő többségében folytatott gyakorlatnak, biztosítja a jól működő honvédséget, ezáltal minden, ma reálisan felvázolható időben és helyzetben biztosítja a haza védelmét és a washingtoni szerződésből reánk háruló kötelezettségek teljesítését.
Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint az alkotmányban rögzített honvédelmi kötelezettséget, ezen belül a hadkötelezettséget és a sorkötelezettséget is fenn kell tartani. Az elkövetkező 10 év alatt meg kell valósítani a Magyar Honvédség átalakításának a hosszú távú fejlesztési irányairól szóló határozattervezetben felvázolt elképzeléseket. Ebben az időszakban a ma működőképessége alsó határán vegetáló Magyar Honvédség létszáma legfeljebb 38 ezres szintre csökken, ezáltal finanszírozhatóvá válik, és megteremtődnek a feltételei a hivatásos haderőre való áttérésnek - hogy csak a legfontosabb mutatókat emeljem ki az átalakítás bonyolult folyamatából.
A jelenlegi napirendi ponttal kapcsolatban még egy átalakítási jellemzőt meg kell említeni: a nemzetőrség megszervezésére vonatkozót. Jogosan merül fel a kérdés: az átalakítás előbb említett négy elemét - a 38 ezres létszámot, a finanszírozhatóságot, a hivatásos haderőre való fokozatos áttérést és a nemzetőrséget - hogyan tudjuk az elkövetkező időszakban megvalósítani.
Az első két mutató szorosan összefügg. A magyar gazdaság jelenlegi és a következő tíz év alatti várható fejlődése más fontos területeket - mint például: oktatás, egészségügy - is figyelembe véve legfeljebb 38 ezer fős honvédség finanszírozását teszi lehetővé. 2010-ig lehetővé válik az 1990-től napjainkig - szerény számítások szerint is - körülbelül két év elmaradt költségvetési támogatásának a pótlása a források évi 0,1 százalékos fokozatos növelése mellett a nemzeti össztermék 2-2,1 százalékos arányáig. Ez a szolid számítás a 45 ezres tárcalétszámra és ezen belül a 38 ezres honvédségi létszámra vonatkozik.
Ezen időszak alatt fokozatosan kialakulhatna a hivatásos haderőre való áttérés lehetősége - a fokozatos áttérés alatt értem a szerződéses állomány vonatkozó illetményrendszerének kialakulását és a technikai fejlesztéseket. Ez természetesen maga után vonná a hivatásos állomány illetményrendszerének átalakítását, amelyet - nagyon jól tudjuk - nem lehet elkülöníteni a köztisztviselők és közalkalmazottak javadalmazásától. Az Egyesült Államok és más NATO-országok példája bizonyítja, milyen illetményarányok mellett lehet biztosítani a polgári életben is versenyképes, fiatalokból verbuvált szerződéses állományt. Megfelelő és vonzó szerződéses illetményrendszerrel lehet csak biztosítani, hogy a mai gyakorlattól eltérően ne rövid időt töltsenek a hadseregben, hanem a törvény által biztosított felső korhatárig szolgáljanak, a honvédség számára rentábilissá téve e szolgálati viszonyt. A kedvező lehetőséget a katonák munkafeltételeinek oly mértékű javításával lehet csak megvalósítani, amit a ma szolgálók még talán elképzelni sem tudnak.
Tisztelt Ház! Ha megvalósulna a tíz év vagy az azt is meghaladó szerződéses viszony, akkor a Magyar Honvédség az egyes sorványokból, azaz évfolyamokból 18 ezer fős szerződéses állománnyal számolva, évi maximálisan 2 ezer főt igényelne. Az egyes évfolyamok fennmaradó részéről is gondoskodni kell, hisz elképzelhetetlen számunkra, hogy a haza védelmét az egyes évfolyamokból csupán néhány fiatal vállalja, a több pedig élvezi szolgáltatásaikat. Úgy gondoljuk, hogy a fennmaradó részt később kialakítandó alapkiképzésben részesítenék, és a már említett negyedik elem, a nemzetőrség keretében terület- és polgári védelmi feladatokra készítenék fel.
Az elmúlt két évben az elemi csapások széles skáláját voltunk kénytelenek elszenvedni. Az árvizek, a felhőszakadást követő hegyvidéki árhullámok, a földgázkitörés, a belvizek után a pünkösdi ünnepek alatt a tűzvésszel is meg kellett ismerkednünk. A katasztrófák több száz milliárdos kártétele mellett volt egy igen pozitív jelenség, mégpedig az, hogy a lakosság mindent megtesz, korábban fel nem tételezett módon, összefogva építi a védekezéshez szükséges gátakat, árkokat, védelmi műveket vagy ami éppen szükséges. A hatalmas elszántságot célszerű volna szervezett keretek között felhasználni.
Az államnak éppen szervező lehetőségei miatt kell fellépnie a katasztrófák megelőzése érdekében: gátakat kell építenie, vízelvezető árkok kialakítására kell késztetnie az önkormányzatokat, a földtulajdonosokat, és - katonai terminológia szerint - élő erőt kell biztosítani olyan esetekben, amikor a profi szervezetek, például a vízügy ereje már nem elégséges.
Eddig, ha veszély volt, kirendeltük a honvédséget, de a hivatásos haderőnek nem fő feladata az ilyen jellegű tevékenység. Ezért létre kell hozni egy jól szervezett, megfelelő technikai erőkkel felszerelt, gyorsan mozgósítható erőt, amely képes ellátni a katasztrófamegelőzést, ha szükséges, a katasztrófaelhárítást és a katasztrófa okozta károk felszámolását, amely helyi erőkből áll és amely a saját vagyonát, szerettei életét védi. Természetesen ezen elképzelések megvalósításához is pénzre van szükség. Ezért fogalmaz a honvédség átalakításáról szóló határozattervezet úgy, hogy a nemzetőrség szervezésének lehetőségét meg kell vizsgálni 2010-ig, a tervezhető jövőig. A szervezet teljes kiépítése fokozatosan, a veszélyeztetettségi arányokat és a finanszírozhatóságot figyelembe véve történne meg.
Tisztelt Országgyűlés! A mai fiatalság állapotát elemezve talán a legszembetűnőbb jelenség a szinte évről évre növekvő számú, katonai szolgálatra alkalmatlan sorköteles. Ez a jelenség minden szempontból riasztó. Ma már nem rémképet fest az a személy, aki pár évtized múlva 6 milliós magyarságról beszél, ha ez a tendencia marad. Ebben a folyamatban szerepet játszik a növekvő alkalmatlanok száma is - persze sok más, most nem említett és a téma szempontjából nem annyira fontos tényező mellett. Nem szabad túlértékelni, de más, nálunk gazdagabb országokban is az életszínvonal emelkedésének egyik jellemzője volt az ilyen jellegű folyamat, amit kompenzált később, az életnívó jelentős emelkedése után, hogy az emberek kezdték értékelni az egészséget, és erre egyre több anyagi lehetőségük volt. A sportolásra, a testkultúrára többet áldoztak, ami ugrásszerű javulást okozott a katonai szolgálatra alkalmasok számának a növekedésében. Szerény számításaink szerint e folyamat 2010 körül jelentkezhet hazánkban, ami együtt jár azzal, hogy nem lesz sikk szolgálatra alkalmatlannak minősíttetnie magát senkinek.
Elképzeléseinket összefoglalva: jól finanszírozható honvédség és anyagi lehetőségeinknek megfelelő, a legveszélyeztetettebb területeken katasztrófavédelmi feladatot is ellátni képes, sokoldalú nemzetőrség szervezése, a hivatásos haderő és a hadkötelezettség alapján álló nemzetőrség lehet a jövő útja.
Más aspektusból is vizsgálhatjuk az előterjesztést. A Hadtudományi Lexikon 1995-ös kiadása az önkéntes haderő és a professzionális haderő közé egyenlőségjelet tesz - nem mellékesen jegyzem meg, hogy a kiadás éve 1995 -, és a "hivatásos tiszt" címszó alatt említi meg, hogy a tiszti rendfokozatok alhadnagytól kezdve következnek. Az 1994. január 1-jétől hatályban lévő honvédelmi törvény az alhadnagy rendfokozatot nem ismeri. Ennyit a pontosságról.
(16.20)
A mi fogalmaink szerint a katona nem csupán egyenruhás polgár, a hivatásos katonai pálya nem csupán ugyanolyan foglalkozás, hivatás, mint az azonos iskolai végzettséghez kötött más foglalkozás. A különbség az egyenruhában, a hazához való viszonyulásban, a speciális kötöttségeiben van, amit ellensúlyozni kellene kedvezményeknek, például a nyugdíjkorhatárnak, a magasabb nyugdíjszázaléknak, ingyen lakáshoz jutásnak és egyebeknek.
A jól működő haderőre a profi, hivatásos tiszt, a zászlós és tiszthelyettes jellemző. Ha a vállalkozói szférából veszem a hasonlatot, a tisztiállomány a menedzserrétegnek, a tábornoki kar a topmenedzsereknek, a zászlós és tiszthelyettes-állomány a szakmunkásrétegnek felel meg.
A sorállomány kiképzettsége a leszerelés idejére éri el a kívánt mértéket. A jelenlegi rövid sorkatonai időszak nem teszi lehetővé, hogy már korábban teljes mértékig kiképzettnek tekintsük őket. Ezt rögzíti alkotmányunk is, amely tiltja sorkatonai szolgálatát teljesítők részére a nemzetközi kötelezettségeinkből adódó békefenntartásban való részvételt.
A sorkatonák kiképzetlenségét lehet áthidalni a szerződéses állomány alkalmazásával. A szerződéses katona alapos kiképzése nemzetközi tapasztalatok alapján minimum nyolc-kilenc hónap, de bonyolultabb szakterületeken egy-másfél év. Ahogy az előbb említettem, mi a haderőt és az abban szolgálatot teljesítőket felkészültségük, szakmai színvonaluk alapján minősítjük hivatásosnak vagy nem hivatásosnak. A hivatásos hadsereg önkéntesség nélkül elképzelhetetlen, ezért számunkra értékelhetetlen az önkéntes és hivatásos haderő, mert megítélésünk szerint ez egyet jelent. Mi az önkéntes szót azokra vonatkoztatva ismerjük, akik önkéntesen sorkatonai szolgálatra jelentkeznek. A Hadtudományi Lexikon e címszava véleményünk szerint nem az egyenruhás polgár fogalmát tükröző szemlélet szerint íródott.
A harmadik terület, amelyről beszélnem kell, a hivatásos haderőszervezés, azaz az átállás bonyolult folyamata. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia is jól működő, jól finanszírozott, hadkötelezettség alapján szervezett haderővel rendelkezett az átszervezést megelőző időben. Hadseregük infrastruktúrája kiépült, technikai színvonaluk az adott időszaknak megfelelő volt. A hivatásos állomány illetményrendszere biztosította a tisztes megélhetést, a társadalom elismerését. Az átállást eldöntő határozat után hat-tíz évet adtak a szervezés lebonyolítására. A haderő létszáma az eredetinek kétharmadára-háromnegyedére csökkent, az így felszabaduló pénzeket fordították a szerződéses katonákra.
Nálunk a helyzet teljesen más. Elfogadható lenne az SZDSZ javaslata, ha hadseregünk nem működőképessége határán lenne, és ha nem másfél évet hagyna az átszervezésre, és a hadseregünk technikai színvonala legalább megközelítené a NATO-országok műszaki nívóját, valamint ha a hivatásos állomány illetményei megengednék a szerződéses állomány vonzó illetménystruktúráját - és mondhatnám még tovább, de nem mondom. Hanem azt kérdezem, hogy ez miért most jutott az SZDSZ-nek az eszébe - hiszen '98 előtt, kormányzati pozícióban, honvédelmi bizottsági elnökkel eszükbe sem jutott ilyen vad ötlet.
Vagy egy másik kérdés: miért ilyen rövid idő alatt, ebben a ciklusban kellene megvalósítani az átállást, hiszen ismerjük a nyugati átállások időterminusait. Csak egy válasz van: komolytalan a javaslat. Lenézik a választókat is és minket is. Bedobva egy első látásra tetszetős ötletet, melyet a parlamenti pártok általában elfogadnak, felvetve azt, hogy a honvédségnek a professzionalitás felé kell átalakulnia, de vigyázva arra, hogy megvalósíthatatlan legyen a javaslat, mert így mindenki ellentmond, és egyedül artikulálhatják ötletüket az aláírás-gyűjtési akció segítségével. Ezzel sok médiaidőt lehet szerezni, vezető politikusaik jelentős szereplési lehetőséget kapnak. A lényeg tehát: sok hűhó semmiért; illetve nem a nemzet jövőjéért, nem a nemzeti hadseregért való aggódás áll a háttérben, hanem voksszerzés.
Végezetül csak meg tudom ismételni a bevezetőkben mondottakat, miszerint a Magyar Demokrata Fórum nem támogatja a kezdeményezést, és a tisztelt Háznak is azt javasolja, hogy utasítsa el azt.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
