DR. SZABÓ JÁNOS
DR. SZABÓ JÁNOS
DR. SZABÓ JÁNOS honvédelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar kormány tiszteli a polgárait, tiszteli azokat is, akik a népi kezdeményezésben részt vettek, ezért engedjék meg, hogy kicsit részletesebben foglalkozzak az elővezetett témával, és a tizenöt perces időkerettől - amennyiben elnök úr engedélyezi - öt-tíz perccel eltérjek.
Az SZDSZ által kezdeményezett aláírás-gyűjtési kampány következtében az állampolgárok hadkötelezettségének kérdésköre egy rövid időszakon belül ismét az Országgyűlés napirendjére került, újólag politikai vitanap megtartására kerül sor e témában. Ismeretes, hogy 1999. március 24-én már volt ebben a témában vitanap. Mindez akkor történik, amikor négypárti tárgyalások eredményeként az Országgyűlés holnap, június 20-án várhatóan határozatot hoz a Magyar Honvédség fejlesztésének irányairól.
A kormányzati ciklus elején meghirdetett kormányprogram tartalmazza, hogy az ország biztonsági feltételeinek javítása érdekében a kormány átgondolt és következetes honvédelmi és haderőreformot fog végrehajtani. Ezen haderőreform keretébe illeszkedik a kormány azon szándéka, hogy átalakítja a sorkatonai, valamint a tartalékos állomány kiképzési és felkészítési rendszerét, miközben jelentősen növeli a szerződéses állomány arányát. A kormány által kezdeményezett haderőreform szorosan kapcsolódik az Országgyűlés mai politikai vitanapjának a témájához.
Szeretném megemlíteni, hogy a hatályos alkotmányunk alapvető jogokról és kötelezettségekről szóló fejezete állampolgári kötelezettségként deklarálja a haza védelmét, és előírja, hogy az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot, illetve törvényben meghatározott feltételek szerint polgári szolgálatot teljesítenek. Az állampolgárok ezen alkotmányos kötelezettsége a sorozott állományra épülő, reguláris rendszerű hadsereg kereteiben kerül teljesítésre.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évtizedben bekövetkezett politikai változások, elsősorban az európai demokratikus átalakulás következtében az észak-atlanti szövetség tagállamai a védelem szükségletével és az állampolgárainak abban való részvételével, illetőleg a sorkatonai szolgálat vonatkozásában háromféle gyakorlatot valósítottak meg. Egyrészről elkötelezték magukat az önkéntes hadsereg fenntartása mellett; az Egyesült Államok 1972-től, Kanada, Nagy-Britannia 1962-től, és a Benelux-államok 1997-től.
Másrészről megkezdték, illetve komolyan vizsgálják az önkéntes hadseregre történő áttérést, tehát az átmeneti időszakát éli Franciaország, Olaszország és Spanyolország.
(16.40)
Vannak olyanok, akik tradicionális haderő-szervezési koncepció alapján, a hadköteles állampolgárok sorkatonai szolgálatának teljesítésére alapozva tartanak fenn hadsereget: Norvégia, Dánia, Németország, Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Portugália, Görögország, Törökország és Magyarország is.
A NATO-tagállamokban folytatandó haderőreformok ellenére az állampolgárok alkotmányos jogaival kapcsolatosan továbbra is kijelenthető, hogy sem az európai, sem az észak-amerikai kontinens országaiban nem került eltörlésre az általános hadkötelezettség. Néhány NATO-tagországban - Franciaország, Olaszország és Spanyolország -, hosszú előkészítési folyamatot követően, az általános hadkötelezettség fenntartása mellett, a közeljövőben terveznek áttérni a hivatásos és szerződéses állománnyal feltöltött, békeidőszaki professzionális haderőre, azaz a kötelező sorkatonai szolgálat felfüggesztésére.
Tisztelt Országgyűlés! A négypárti konszenzuson alapuló új országgyűlési határozat a Magyar Honvédség hosszú távú, 2010-ig tartó átalakítására vonatkozik, amely kiterjed a magyar haderő életének valamennyi területére, így az állományarányokra is. A határozat előírja, hogy a hosszú távú, fokozatosan, több lépésben végrehajtandó átalakítás során a Magyar Honvédség struktúráját úgy kell változtatni, hogy csökkenjen a létszáma, béke- és hadiszervezeteinek száma; növekedjen a magas békefeltöltöttségű, külön felkészítés nélküli, rövid idő alatt akár védelemre, akár nemzetközi válságkezelő műveletekre alkalmazható, békében élő katonai szervezetek száma. Többek között ennek érdekében a honvédelmi tárca békelétszáma legfeljebb 45 ezer fő legyen.
Az általános hadkötelezettség fenntartásával a jelenlegi, sorozáson alapuló, reguláris haderő átalakításának folytatásával meg kell alapozni a professzionális haderőre történő áttérés lehetőségét. A hadkiegészítés és toborzás rendszerét az új követelményekhez kell igazítani, és hatékony működéssel kell biztosítani a hivatásos, szerződéses és a sorállomány kellő számú és minőségű utánpótlását. Meg kell vizsgálni a területvédelmi erők átalakításának, a nemzetőrség fokozatos létrehozásának szervezeti, anyagi, technikai lehetőségét és feltételeit. A személyi állomány biztosításával, megtartásával, képzésével, előmenetelével, a Magyar Honvédségből történő kiválásával kapcsolatos feladatok új humánkoncepciók bázisán kerüljenek tervezésre és végrehajtásra; az átalakítási időszak végére a Magyar Honvédség harcképessége, kiképzettsége, technikai felszereltsége, az állomány élet- és munkakörülményei közelítsék a NATO-országok átlagát.
Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság NATO-csatlakozását követően eltelt időszak bizonyította, hogy egy szövetségi rendszer részeként számíthatunk annak biztonsági garanciáira, az ország fegyveres védelme azonban továbbra is a magyar fegyveres erők alapvető feladata. Ezen túlmenően a szövetség elvárja a megfelelő védelmi képesség fenntartását, továbbá elmondhatom, hogy a védelmi képesség állandó erősítését is - és ezt minden tagországtól elvárják.
A biztonság- és védelempolitikai alapelvet tükrözi az ország biztonsági helyzetében bekövetkezett változás, ugyanakkor továbbra is kinyilvánítják, hogy az ország függetlenségének, szuverén államiságának és területi épségének szavatolása területén meghatározott szerepe van a védelem katonai feladatait ellátni képes fegyveres erőknek.
A sorkatonai szolgálat általános hadkötelezettségből eredő fenntartását még mintegy 10-15 éves periódusra szükségessé teszi, hogy az Országgyűlés által meghatározott létszámú és fegyverzetű haderőt veszélyeztetettségi helyzetben ki kell egészíteni a háborús létszámra. A reguláris haderőszervezés alapján felépülő honvédségünk kiegészítési rendszere illeszkedik a haderőreform során kidolgozott haderőstruktúrához. A honvédség hadiállományra történő kiegészítése a sorkatonai szolgálaton alapuló tartalékos képzési rend fenntartása nélkül csak akkor lenne lehetséges, ha elegendő önkéntes, tartalékos szolgálatot vállaló és korábban már kiképzett állomány állna rendelkezésre. Ez társadalmi közakarat esetén, kellő finanszírozással is mintegy 10-15 évet venne igénybe. A professzionális, önkéntes szolgálatteljesítésen alapuló haderő kialakítása meglehetősen hosszú periódust igényel. Az időtényezőn túlmenően figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy egy ilyen típusú haderő létrehozása megfelelő anyagi vonzattal jár.
A vitanap kapcsán célszerűnek tűnik ismertetni a már önkéntes haderővel rendelkező országok néhány tapasztalatát. Engedjék meg, hogy részletezve ismertessek néhány tapasztalatot. Az egyik legrégibb: a hazánknál lényegesen nagyobb gazdasági potenciállal rendelkező Egyesült Államok szárazföldi erői, légiereje és haditengerészete számára hosszú ideig problémamentesnek mutatkozott az önkéntesek alkalmazása, a toborzó irodáknak a '90-es évek kezdetétől azonban egyre nehezebben sikerült a haderőnemek rendelkezésére bocsátani a megfelelő létszámot a megfelelő képzettséggel. A létszámproblémák mellett 1999-ben a szárazföldi haderőnem már nem kapott elegendő újonc önkéntest, egyre jelentősebb problémává válik a jól képzett, legalább középiskolai végzettséggel rendelkező önkéntesek toborzása; a haditengerészet ez évben kénytelen volt csak nyolc általánossal rendelkező önkénteseket is felvenni, legalább a fedélzetmosási gondok megoldására. Mindezen problémák a Magyar Honvédség anyagi lehetőségeinél - illetmény, szociális ellátás, elhelyezés - jelentősen nagyobb gazdasági potenciállal rendelkező ország haderejénél jelentkeztek.
A viszonylag rövid tapasztalattal rendelkező holland királyi haderőnél gondot okoz az alacsony képzettségi szintű, önkéntes katonai szolgálatra jelentkezők haderőben maradási szándéka, amely szerint az önkéntesek az ideális, 8-10 éves szolgálati időnél tovább szeretnének szolgálni a haderőnemeknél, jelentősen rontva azok életkori egyensúlyát és alkalmazhatóságát. Ezen túlmenően a holland törvények újabb anyagi terheket is rónak a haderőnemekre, ugyanis az önkéntesek civil foglalkozásra történő felkészítése, a kiválás utáni járandóságok biztosítása jelentős többletterhet mutat a sorozottakból állt holland haderőhöz képest.
Felmerült itt az olasz, a francia és a spanyol név is. Az ezen országokban nyert tapasztalatok egyelőre csak elméleti síkon jelentkeznek, ugyanis mindhárom országban kialakításuk kezdetén vannak az önkéntes katonai szolgálaton alapuló haderők; mindenesetre mindhárom országban nem azonnal, egy-két év alatt szándékoznak végrehajtani az önkéntes haderő kialakítását.
Felmerült itt még Norvégia neve is. Norvégia már több mint 50 éve a NATO tagja - immár 51 éve; hihetetlenül gazdag ország - az északi-tengeri olaj 30 év alatt hihetetlen gazdagságot hozott létre -, és csak most foglalkoznak az önkéntes haderő gondolatával. Amikor ott jártunk októberben, a mi vezérkari főnökünktől, az alig egy éve NATO-tag Magyarországtól kérdezték meg, hogy mi hogyan képzeljük - ők 51 éve a NATO tagjai.
A Magyar Honvédség - figyelemmel az idézett országgyűlési határozatokra - a haderőreformnak köszönhetően, személyi állományának szerkezetét tekintve átalakulóban van, ez nem lehet vitás. Folyamatosan csökken az általános hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítő sorkatonák száma, és növekszik az önkéntes, azaz a szerződéses katonák létszáma: az Országgyűlés döntése alapján rövid idő alatt négyezerről hétezer főre növekedett.
Tisztelt Országgyűlés! A realitásokat az ország fegyveres védelméért felelős minisztérium, a honvédelmi tárca nem hagyhatja figyelmen kívül.
(16.50)
A hazai helyzetet vizsgálva a közvélemény-kutatások szerint több oka van, hogy nincs elegendő önkéntes katonai szolgálatot teljesítő szerződéses katona a Magyar Honvédségben. Itt már közöltek adatokat: az elmúlt tíz évben 40 ezren fordultak meg önkéntesként a magyar hadseregben, összesen 3900-an maradtak, még az egytizede sem. Az egyik legfontosabb ok, hogy a költségvetés nem tud legalább bruttó 108 ezer forintot biztosítani egy szerződéses katonának. A másik ok az ellátás és a szociális körülmények alacsony volta. Nem vitás, hogy ez közrejátszik ebben, hiszen a katona csak akkor marad, ha komfortos körülmények között érzi magát. Ettől még egy kicsit messze vagyunk.
Az önkéntes haderőre történő átállás további, már jelenleg is érzékelhető problémákat is előidéz. A hazai viszonyok között a katonai szakemberek a legfőbb veszélynek az alábbiakat tartják: nem garantálható a megfelelő létszámban történő szolgálatvállalás az állampolgárok részéről. A szerződéses állományba zömében olyanok jelentkeznek, akik képtelenek a polgári munkaerőpiacon elhelyezkedni alacsony képzettségi szintjük miatt. Hasonlóképpen gondot jelent a meglévő szerződéses állomány magas fluktuációja, amiről már beszéltem. Elegendő számú önkéntes szolgálatot vállaló esetén sem biztosítható a honvédség háborús szükségletének tartalékos állománya.
Engedjék meg, hogy itt egy kicsit kitérjek a német példára, hiszen ezzel már foglalkoztak néhányan. Németországban június 11-én a kormány valóban jóváhagyta a Bundeswehr reformjának leglényegesebb pontjait, 130 ezerről 80 ezerre csökkentik a sorkatonai létszámot - de nem szüntetik meg. Az államtitkár kifejezetten elmondta egy értekezleten, hogy a több mint 500 ezres tartalékos állomány pótlását nem lehet másként biztosítani, csak a sorállomány, a sorkatonai szolgálat fenntartása mellett.
A sorkatonai szolgálat megszüntetése feltételezi továbbá, hogy a társadalom és a hadsereg olyan motivációs rendszert képes működtetni, ahol a katonai szolgálatra jelentkezőnek megéri annak vállalása. Csak így érhető el, hogy a katonai szolgálat nem kényszerű teher, hanem megélhetési forrás az állampolgárok számára.
Tisztelt Országgyűlés! Az ország haderejének béke- és háborús nagyságrendje a haderőfejlesztés egyik kulcskérdése. A haderőfejlesztés és -fenntartás legfontosabb makroszintű keretét a nemzeti össztermék értéke, a GDP-ből a honvédelemre biztosított rész határozza meg. A GDP védelemre fordított aránya az ország védelempolitikai orientációját is tükrözi. A szakértők egy ország biztonsága szempontjából a következő arányokat tartják meghatározónak: ha alapvetően külső garanciákra alapozzák a védelmet, akkor a GDP védelemre fordított aránya nem haladja meg az 1,5-1,6 százalékot. Külső garanciákra és megfelelő saját fegyveres erőre alapozva ez 1,5-3 százalék között mozog. Ha alapvetően saját fegyveres erőre alapozza a védelmét egy ország, akkor a GDP védelemre fordított aránya a 3 százalékot tartósan meghaladja.
Az ország védelmi felkészültségére, a hadereje modernizálására fordított kiadásainak másik jellemzője az, hogy az egy lakosra jutó katonai kiadások összege mennyi. Lássunk erre is egy példát! A NATO-országok közül az Egyesült Államok katonai kiadása 1998-ban 1040 dollár/fő, Nagy-Britannia 633 dollár/fő, Belgium 430 dollár/fő. És a Magyar Köztársaságban? Mindössze 66 dollár/fő. Portugáliában egy lakosra 172 dollár katonai kiadás jut, még ez az összeg is két és félszerese a hazai kiadásoknak. Csak a példa kedvéért: ha célunk a vegyes haderő további fenntartása, akkor a portugál színvonalú Magyar Honvédség eléréséhez is több mint két és félszeresére kellene növelni az egy lakosra jutó katonai kiadásokat.
Az önkéntes katonai szolgálat bevezetése lehetőségeinek értékelésekor az előbb említett katonai kiadásoknál figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a NATO-tagországoknak csak az egyharmada tért át az önkéntes katonai szolgálaton alapuló haderőre, és mindösszesen három tagállam folytatja az áttérést, a többi NATO-tagállamban továbbra is előnyben részesítik az általános hadkötelezettségen alapuló haderő-szervezési elvet, megfelelve a nemzeti sajátosságoknak, gazdasági-társadalmi előfeltételeknek, és természetesen figyelembe véve az egyén katonai szolgálathoz való viszonyát is.
Tisztelt Országgyűlés! A honvéd vezérkar az önkéntes katonai szolgálat bevezetésének vizsgálata során megállapította: a sorkatonai szolgálat felfüggesztése, eltörlése csak megfelelő előkészítés után vezethető be, mivel a sorkatonákkal feltöltött egységek megfelelő számú önkéntes jelentkező hiányában működésképtelenné válhatnak. Ezenkívül meg kell oldani a katonai objektumok fenntartását, őrzés-védelmi feladatainak ellátását sorállomány nélkül. Meg kell vizsgálni, hogy a kisebb létszámú professzionális haderő milyen mértékben képes részt venni a szövetségesi kötelezettségekből eredő feladatok ellátása mellett a katasztrófa felszámolásában és a katasztrófahelyzetek kezelésében.
A sorkatonai szolgálat felfüggesztését, eltörlését és kizárólag önkéntes haderőszervezet bevezetését követően új helyzet áll elő: nem képződik a háborús hadrendnek megfelelő létszámú tartalékos állomány. A sorkatonai szolgálat felfüggesztése, illetve eltörlése esetén fel kell készülni a megfelelő tartalékosképzés kialakítására. A honvéd vezérkar szakértői az önkéntes katonai szolgálat bevezetésének vizsgálata során olyan következtetésre jutottak, hogy az általános hadkötelezettség részét képező szolgálatteljesítési, sorkatonai szolgálat kötelezettségének felfüggesztése, illetve eltörlése hátrányosan fog hatni a honvédség hadrafoghatóságára, alkalmazási készségére; ugyanakkor az önkéntes katonai szolgálat hazai bevezetésének előnyei megegyeznek az európai és NATO-országok korábban már ismertetett tapasztalataival.
(A jegyzői székben dr. Juhászné Lévai Katalint dr. Világosi Gábor váltja fel.)
Tisztelt Országgyűlés! Az ország védelme és a törvényi kötelezettségek, valamint az ország gazdasági lehetőségei még indokolják a kötelező sorkatonai szolgálat egy rövidebb, tíz-tizenöt éves periódusra történő fenntartását, ugyanis az Országgyűlés által meghatározott békelétszámú és fegyverzetű, keretrendszerű, hadkötelezettségen alapuló reguláris haderőt az ország védelmére, szövetségesi kötelezettségeink teljesítésére megfelelő szinten fenn kell tartanunk.
Az elmondottak alapján a kormány nevében ismételten szeretném kihangsúlyozni, hogy a sorkatonai szolgálat azonnali vagy nagyon rövid időn belüli, 2002-ig történő megszüntetésének feltételei nem biztosíthatók. Azt hiszem, hogy komoly kormányzati, politikai tényezők nem indulhatnak ki ötletszerű felvetésekből, az elmevillanások sziporkáiból, az ellenérdekeltségű megfogalmazások intellektuális eleganciájából, a ráérő szójátékiparosok találékonyságából, a pódium nélkül maradt szatirikus kapacitások önszórakoztató lendületéből, olcsó kampánykezdeményezésekből. (Mádai Péter: Tényleg olcsó volt!) Csak két fontos dologból indulhatunk ki: az egyik feltétlenül a biztonság iránti felelősség, amely ebben a nemzetben e pillanatban még jelen van; a másik pedig a történelmileg adott kondíciók, amelyekkel jelenleg rendelkezünk, és ezt felelősen meg is akarjuk tartani.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)
