KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Országgyűlés az elmúlt héten kedden éjszaka tartotta meg a haderőreform vitáját, amely vita során teljesen egyértelművé vált, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének kivételével, minden párt a jelenlegi vegyes hadsereg fejlesztése mellett tette le a voksát. Legfeljebb a sorozott állomány nagysága és későbbi jövője jelentett vitát, amely kérdésben a Magyar Igazság és Élet Pártja egyértelműen a sorozott katonaság fenntartása mellett foglalt állást, ellentétben a Szabad Demokraták Szövetségével, amely ezt megszüntetné. A Fidesz előbb felszólaló vezérszónoka ezt nem mondta el; ezúton kell most és itt tiltakoznom az összemosás veszélye ellen, mert ezért nem írtuk alá a tervezetet.
Tehát egyedül a Szabad Demokraták Szövetsége ragaszkodott mereven azon álláspontjához, hogy a Magyar Honvédség csak akkor fejlődhet megfelelően, ha az amerikai módszert majmolja, hogy 2002-ben térjen át a sorozott hadseregről a hivatásos katonákból álló hadseregre. Állításuk szerint ezt hazánknak azért kell megtenni, mert olcsóbb, nagyobb biztonságot jelent, és a fiatalok szabadságjogai nem sérülnek, ha eleve alkotmányosan sem kell megvédeniük külső támadás ellen hazájukat, ha nincs hozzá kedvük.
A részletes vitában módosító indítványt kívántak benyújtani e tárgyban, mivel azonban nyilvánvaló volt, hogy a tisztelt Ház nem fogja ezt elfogadni, ezért előkerült a megfelelő aláírásszámmal támogatott népi kezdeményezés is.
A Magyar Igazság és Élet Pártja ezt komolyan veszi, mivel úgy véli, hogy 150 ezer magyar állampolgár akaratát tiszteletben kell tartani, még akkor is, ha nem tudunk az általuk aláíratott gyűjtőív címével egyetérteni. Ennyi volt ugyanis a hiteles aláírás.
Az Országgyűlésnek tehát meg kell vizsgálni, hogy milyen hatással lehet az önkéntes és hivatásos katonaságra áttérés az ország, családjaink és gyermekeink biztonságára, mit jelent ez gazdaságilag, el tudjuk-e viselni a feltételül jelentkező súlyos további terheket, ha helyt adunk a kezdeményezésnek. Ha kiderül, hogy milyen okok miatt lehetetlen jelen időszakban eleget tenni az állampolgárok e kisebbségi akaratának, ezt az aláíró állampolgár is megismeri, és módjában áll eldönteni, hogy az aláíratók felelősen gondolkodtak-e vagy szándékosan megtévesztették őket; ezt miért tették, pártpolitikai okokból vagy az új nagytestvér vélt akaratának szolgai teljesítése céljából, úgy, mint régen, vagy esetleg a haza védelmének ügye iránti teljes közömbösségből fakadóan.
Ha az Országgyűlés öt pártja, amely a képviselők több mint 90 százalékát jelenti, tévedett abban, hogy szerintük - igaz, különböző ideig és nagyságban - fenn kell tartani a vegyes hadsereget, akkor az öt pártnak kell elnézést kérnie a magyar néptől, mert nem ismerte fel azt, amit a Szabad Demokraták Szövetsége szerint már tényként elfogadhatunk, hogy térségünk már teljes egészében azonos érdekűvé vált, a szomszédos országokban annyira megszilárdult a demokrácia, hogy esélye sincs olyan politikai erő hatalomra jutásának, mely veszélyt jelentene a kísérletezgető, méregdrága, de hatástalan, kis létszámú hadsereggel védekező hazánkra, sőt még a déli szomszédunktól sem kell tartanunk. Ebben az esetben is el kellene fogadni a Szabad Demokraták Szövetségének népi kezdeményezésbe csomagolt javaslatát.
Nézzük meg azonban konkrétan a tényeket, melyek szólnak a vegyes és a tisztán szerződéses hadsereg mellett, illetve ellene! A Magyar Igazság és Élet Pártjának véleménye szerint Magyarország biztonságára jelen pillanatban csak déli szomszédja jelenthet közvetlen veszélyt. Ennek mértéke nem jelentős, de nem is elhanyagolható, hiszen a NATO tagjaként részt vettünk az ellene irányuló háborúban, felvonulási területet biztosítottunk a támadásoknak.
(16.30)
A hatalmon maradt vezetők reakciói kiszámíthatatlanok. A többi szomszédunkban, Ausztria kivételével, a hatalmi kérdés még nem dőlt el, a közelgő választások visszahozhatják - sajnos, erre igen nagy az esély - a magyarellenes vezetéseket. Így is történt. Ezek az országok egyenként a magyar hadseregnél jóval nagyobb létszámú és erősebb tömeghadsereggel rendelkeznek, kiképzett lakossági tartalékkal, amely gyorsan mozgósítható. A hadsereget nem szabad úgy átalakítani, hogy ereje a pillanatnyi politikai helyzet függvénye legyen, erővel mindig erőt kell szembeállítani, mely a másik erőnek olyan kockázatot jelent, hogy a legszélsőségesebben elvakult politikai vezetés is csak zsákutcának tekintse haderejének felhasználását. Régi a mondás, de most is megállja a helyét: Ha békét akarsz, készülj a háborúra!
Ma már a második világháború utáni expedíciós háborúk eredményei minden teoretikust meggyőztek arról, hogy a hazáját védő tömeghadsereg - mely jól szervezett, kiképzett és modern fegyverekkel felszerelt - jelenti a legnagyobb elrettentő erőt és kockázatot a támadóra nézve. Az is tény, ha a támadó birtokában van a legmodernebb fegyvereknek, jobban meg tudja kímélni katonáinak életét, de a védekezőnek erre nincs módja, csak az előbb említett megelőzés. Demagógia a NATO-segítségnyújtásra hivatkozni olyan haderő kialakítása esetén, mely az első csapás kivédésére és a támadó megállítására sem alkalmas, különösen egy olyan kis országban, mint hazánk, ahol a támadó megfelelő területvédelem nélkül pár óra alatt a fővárosban lehet. Ilyen helyzetben a NATO is csak szárazföldi haderő bevetésével tud segítséget nyújtani, ami sokkal nagyobb emberveszteséget jelent, ha politikailag egyáltalán felvállalják ezt a szövetségesek. A harmincegynéhány ezres létszámú, Trianonban engedélyezett méretű nős, családos, harcoló szerződéses katonából álló haderő hogyan állomásoztatható úgy a családjával együtt, hogy folyamatosan biztosítsa közel kétezer kilométer hosszú határunkat? Vagy talán ideiglenesen hazánkban állomásozó NATO-csapatokkal megoldható a helyzet?
Ha a sokat emlegetett olcsóságot vesszük szemügyre, meg kell állapítanunk, hogy ma csak a legfejlettebb országok képesek a legkorszerűbb fegyverek előállítására, olyan drága áron, hogy nekünk csak az újabb súlyos eladósodás révén szerezhetők be. A NATO békefenntartó tevékenységében vállalt kötelezettségünk miatt ezek egy része a honvédelemben csak korlátozottan használható támadó fegyver kell legyen. Ilyen fegyverekből a leggazdagabb országok is csak az első hadművelethez szükséges mértékig képesek ellátni hadseregüket. A szerződéses, "olcsó" katona nem lesz fizethető a megemelt 40-50 ezer forintos minimálbérrel. A fiatalok zöme ezt a szolgálatot havi 100-150 ezer forintért vállalná, ami arányos is az elvárt teljesítménnyel, ehhez jönnek a járadékok, a lakásteremtés, a katonafeleségek munkahelyteremtésének a költségei, a külföldi szolgálatok megemelt javadalmazásai. Valóban olcsóbb ez, tisztelt SZDSZ-es képviselőtársaim? Ezeket a vitathatatlan tényeket is közölték az aláírásra rábeszélt választókkal?
A Honvédelmi Minisztérium 200-300 milliárd többletkiadást prognosztizált az effektív költségekre, míg Magyar Bálint SZDSZ-es képviselő úr 40 milliárdot. Ki kit csap be? - ez itt a kérdés. Az alkotmánynak a hon védelmére vonatkozó szakaszát, mely minden állampolgárra nézve kötelező, töröltetné a Szabad Demokraták Szövetsége, vagy a kiképzetlen magyar fiatalokat kellene végszükség esetén a frontra küldeni a túlélés minden esélye nélkül. Vajon akkor is aláírták volna az anyák ezt a papírt, ha tudják, hogy éppen a saját gyermeküket hozzák ezzel veszélybe?
A Magyar Igazság és Élet Pártja szomorúan, de határozottan megállapítja, hogy véleménye szerint a választókat a Szabad Demokraták Szövetsége félrevezette az aláírás során. A választók vágya egy békésebb világért érthető, de térségünkbe sajnos még nem érkezett el az SZDSZ által kitűzött cél a hadkötelezettség megszüntetésére; a jelen helyzetben súlyos további anyagi terhet jelentene a lakosságra, extraprofitot az idegen fegyvergyárosoknak és súlyos veszélyt a magyar népnek. Emlékeznünk kell Trianonra, hogy mi lett a "nem akarok több katonát látni" hazaáruló politika következménye - az ezt kimondó hadminiszter gyalázatos nevét megjegyezni nem érdemes.
A Magyar Igazság és Élet Pártja büszke akar lenni a Magyar Honvédségre, a jól kiképzett, magabiztos sorozott katonáira, melynek hadrafoghatósági létszáma szükség esetén az egymillió főt is meghaladhatja, ezzel szemben néhány tízezer zsoldos katona csak jelentéktelen haderőt adhatna. Ezért sajnálattal kell kijelentenünk, hogy a legkisebb mértékben sem fogjuk támogatni a Szabad Demokraták Szövetségének népi kezdeményezését.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP és a kormánypártok soraiban.)
