MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Engedje meg, elnök úr, hogy én is a helyemen maradhassak. Köszönöm.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy a legnagyobb jóindulattal sem lehet jóhiszeműnek nevezni a kormánypártok eljárását akkor, amikor a nagyszámú aláírással megerősített népi kezdeményezést nem kezelték érdemben. Ugyanis párhuzamosan fut a 2730. számú országgyűlési határozati javaslattal, amelyik a magyar fegyveres erők tízéves reformjával foglalkozik. Vajon lehet-e jóindulatúan, jóhiszeműen úgy dönteni a Magyar Honvédség reformjáról, hogy nem veszik figyelembe ezt a rendkívül fontos népi kezdeményezést? Hiszen alapvető kérdésről van szó, a haderőreform pilléréről, arról, hogy milyen legyen a magyar haderő.
Mi azt mondjuk és azt mondja 204 ezer ember, illetve a rokonokkal együtt félmillió ember, hogy önkéntes, hivatásos legyen a magyar hadsereg. És nem azt mondják, hogy 2002. január 1-jén lépjen ez be, hanem 2002-től. Tehát ez egy rendkívül fontos dolog: "Javasoljuk, hogy a kötelező sorkatonai szolgálatot 2002-től önkéntes és hivatásos hadsereg váltsa fel." Így szól, amit aláírtak.
Vajon lehet-e jóhiszeműen haderőreformot csinálni, és keresztülhajtani a törvénygyáron - hiszen holnap lesz a végszavazása - úgy, hogy ezt a kérdést egy nappal a végszavazás előtt, délután ledarálja a tisztelt Országgyűlés? (Egy közbeszólásra:) Igen, és most hallom vagy most veszem észre, hogy a miniszter úr, aki a honvédelemért felelős, nincsen... (Dr. Homoki János államtitkár a Független Kisgazdapárt padsoraiból jelzi jelenlétét. - Közbeszólások: Akkor üljön ide! Üljön a helyére!) Köszönöm szépen, államtitkár úr.
Tehát az országgyűlési határozati javaslatban, a tíz évre szóló javaslatban csak egy ilyen rendkívül puha megjegyzés van az 5. pont f) alpontjában: "Az általános hadkötelezettség fenntartása mellett a jelenlegi sorozáson alapuló reguláris haderő átalakításának folytatásával meg kell alapozni a professzionális haderőre történő áttérés lehetőségét." Ebben három vagy négy puha ige és jelző van, semmi kötelezés nincs erre vonatkozóan, holott az állampolgárok azt kérték, hogy 2002-től váltsa fel. Ennyit erről.
Úgy gondoljuk, hogy nem lehet ennyi ember véleményét semmissé tenni. A közvélemény-kutatások rendre azt bizonyították, hogy a lakosság 60-65 százaléka egyetért ezzel a kérdéssel. Más dolog az, ismerve a kormánypártok működését, hogy nem bízik abban, hogy ez megvalósulhat. Tehát ez egy másik kérdés, ami a mai napon megjelent statisztikákra vonatkozik.
Azt is látnunk kell, hogy helyzet van, egy történelmi időablak van jelenleg. Sem korábban, sem lényegesen később nem lehet ezt a fontos áttérést megtenni. Most, amikor a NATO tagjai lettünk, amikor betagozódtunk a NATO védelmi rendszerébe, amikor a NATO védőernyőt borít fölénk, akkor lehet jelentős reformokat keresztül vinni.
Elég jelentős reformot irányoz elő a hadsereggel kapcsolatban a haderőreform. Úgy gondoljuk, hogy ebben a rendkívül radikális változásban, ahol jó pár ezer tisztnek, polgári alkalmazottnak a menesztéséről van szó és jelentős karcsúsításról, akkor kell ezt megoldani. Ha nem most történik ez meg, akkor lényegében két reformot kell majd véghez vinni; lesz majd egy második, tényleges reform, amikor a valódi hivatásos, önkéntes hadsereg létrejön.
És nem véletlenül hangsúlyozzuk azt, hogy önkéntes hivatásos hadsereget kívánunk, nem kizárólag profi hadsereget, mert az önkéntesség elve alapján mindazok a fiatal magyar állampolgárok, akik úgy érzik, hogy ki kell próbálniuk magukat, akik úgy érzik, hogy a haza védelmében részt kell venniük, megtehetik ezt.
(16.00)
Miért nem bíznak a kormánypártok, jelesül a Kisgazdapárt és Lányi Zsolt abban, hogy kellő számú fiatal jelentkezne? Vegyük csak végig a számokat! Ugyancsak holnap fogunk szavazni az új létszámarányokról. Ezek szerint 12 ezer főt kíván behívni a honvédelmi vezetés. Ez kilenc hónapról átszámítva egy évre, 15 ezer főt jelent. Tehát 15 ezer fiatalember részére lehet csak kiképzést biztosítani. Ugyanakkor a sorvány 90-100 ezres; ez azt jelenti, hogy a fiatalembereknek csak 15-18 százalékát lehet behívni. Vajon ez hogyan lesz megoldva? És miért nem tudjuk azt elképzelni, hogy 12 vagy 13 ezer fiatalember önként bevonulna, és egy lényegesen tartalmasabb, jobb kiképzésben venne részt?
Itt jön rögtön a következő kérdés: jelenleg a törvény erejével kényszeríteni lehet fiatalemberek tízezreit, hogy katonai szolgálatot teljesítsenek; ha ezt önként tennék, egészen más volna a helyzet, és más volna a minisztérium mentalitása, és más volna a hadsereg vezetésének a mentalitása. Mert akik kényszerből vannak ott, akik kvázi rabszolgának érzik a behívásukat, a munkájukat, azoknak nincsen érdekérvényesítő képességük. Meg lehet csinálni, hogy száz fiatalemberre csak két vécét vagy két zuhanyrózsát adnak, abból sem folyik mindig meleg víz. Egyszerűen a mai normákat nem lehet érvényesíteni.
Amikor szerződéses katonát kell fölvenni, és vele szerződést kell kötni, akkor neki van nyomásgyakorló képessége, meg esetleg szakszervezete is van, elvárja azt, hogy a mai kornak megfelelő tisztességes ellátásban legyen része. Teljesen megváltoztatná a mentalitást, elsősorban a minisztérium mentalitását és a hadsereg irányításának a mentalitását, annak ellenére, hogy a tábornokok nagy része és a legfontosabb és mértékadó véleményt hangsúlyozó katonatisztek egyetértenek az önkéntes hivatásos hadsereg gondolatával - erre mindjárt vissza fogok térni.
Azt is látnunk kell, hogy a tömeghadseregekre nincs már szükség. Sőt, a tömeghadseregek eleve alkalmatlanok, hogy valójában megvédjék az országot, és valójában a magas szintű hadászati és harcászati követelményeknek, valamint azon járulékos feladatok ellátásához szükséges követelményeknek eleget tegyenek, amit a modern kor igényel.
Ezenkívül a demokrácia is nagyon sokat fejlődött, kedves Lányi Zsolt, száz év alatt. Ma már a katona egyenruhás állampolgár, aki önként vállalja, hivatásként az ország védelmét, akinek jelentős szaktudása van, és aki meg tudja védeni az országot, a polgárokat, a polgárok javát és saját magát is. Ezeknek az egyenruhás, öntudatos állampolgároknak minél nagyobb számosságát szeretnénk elérni, minél több öntudatos embert szeretnénk a hadseregbe, és ezzel tulajdonképpen a haderő becsületét is vissza kívánjuk állítani.
(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az udvarsöprögetés, sajnos, tényleges dolog. Nem a katonák hibája, hogy udvart söprögettetnek velük, hiszen ezek a fiatalemberek csodákra képesek, ha valódi feladatot kapnak; ahogy Lányai Zsolt elmondotta, amikor a Tiszánál menteni kell az embereket, menteni kell a javakat, vagy amikor két, felelőtlen fiatal által okozott tüzet kell eloltani és lokalizálni. Rengeteget tudnak! De miért gondolja azt Lányi Zsolt, hogy önkéntesek nem ugyanezt csinálnák, hiszen ezek a fiatalemberek is önkéntesen vettek részt ebben a munkában. Hallatlanul nagy erőt jelent, amikor valaki belső késztetésre, önként vállal valamit, önként vállal korlátozásokat, önként vállal munkát, önként vállal nehéz, tartalmas kiképzést.
Azt is látnunk kell, hogy az emberi jogok érvényesülése a XX. század végének az óriási eredménye. Semmiféle többségi demokrácia nem korlátozhatja az alapvető emberi jogokat. Sőt, egyre nő az emberi jogok köre, amelyeket a többség sem korlátozhat. Úgy gondolom, ezért is feltétlenül az önkéntességhez kell ragaszkodni.
Most pedig idézném szakembereknek, vezető katonáknak az álláspontját. Nemrégiben a Hadtudományi Társaság tudományos szimpóziumán hangzottak el az alábbiak tábornoki, vezérkarifőnök-helyettesi szájakból:
"Ma sorkatonának lenni nem dicsőség, mint korábban volt, hanem egy kényszerű kötelesség, amely alól a fiatal magyar állampolgárok többsége igyekszik kibúvót találni. Ma az a mondás járja a fiatalok között, hogy csak az lesz sorkatona Magyarországon, aki nem elég okos arra, hogy találjon magának egy megfelelő betegséget vagy egyéb okot.
Miért nem népszerű ma sorkatonának lenni? - egy katona szemével, aki hat pontban foglalta össze: Megalázóan alacsony illetményt fizetnek a sorkatonáknak. A szülőknek kell kipótolniuk a fenntartásának az összegét. Tehát megterheli a szülőket. Elhelyezési körülményeik, ruházati ellátásuk szegényes, a társadalmi normák alatti, azok alsó szintjét sem éri el. Szolgálati tevékenységük egyre alacsonyabb kiszolgálói feladatokra korlátozódik, amely a szolgálat feleslegességének az érzését erősíti bennük. Közvetlen vezetőiknek, a tiszthelyettesi állomány nagy részének felkészültsége, bánásmódja alacsony szintű, személyes vonzerő és példamutatás nem érvényesül. Az általuk kezelt technikai eszközök többsége elavult, rossz minőségű, főleg a polgári élethez viszonyítva. Súlyos gond - mondta a tábornok -, hogy a szolgálati idő alatt a munkahelyelvesztés és az életkezdés szempontjából bizonytalan pozícióba kerülnek."
A nemzetközi helyzet: közismert, hogy pár nappal ezelőtt döntött az olasz szenátus, hogy sürgősen áttérnek az önkéntes hivatásos hadseregre. Scharping miniszter és a szövetségi kormány június 14-én hagyta jóvá a Bundeswehr alapos reformját, amelyet a Weizsäcker volt elnök vezetésével alakult bizottság javasolt, de már januárban írta a Spiegel, hogy a német védelmi egyetemen alakult munkabizottság ezt javasolta; 200 ezerrel növelik a profi katonák számát és lecsökkentik a sorkötelezettekét igen jelentősen, 80 ezerre. Ezt a tendenciát folytatni kívánják.
Belgium és Hollandia '95-ben tért át, '96-ban megszüntette a sorkötelezettséget. Olaszország, Spanyolország, Portugália tervezi a hivatásos haderőre való áttérést; Franciaország már megkezdte. Németországról már beszéltem.
Tehát egy tendenciáról van szó, és nem értem, miért kell ezzel a tendenciával szembemenni, amikor a hozzánk hasonló nagyságú, felkészültségű országokban mindenütt ez történik.
Ugyanakkor azt is látni kell, kedves Lányi Zsolt elnök úr, hogy a történelmi körülmények között Magyarországon sok-sok generáción keresztül az szocializálódott, hogy ne legyél katona, fiam, ne menjél, mert az apád a Donnál veszett el, a nagyapád Isonzónál veszett el, és így tovább, folytathatjuk a sort. Ez a negatív szocializáció rettenetes dolog. Ebből csak az önkéntességgel tudunk kilábalni. Miért nem bízik a magyar ifjúságban? Erről van szó! Meg vagyok győződve, hogy az a 10-12 ezer sorköteles, akit most sorkötelezettségből, kényszerből visznek oda, önként is elmenne oda.
Mindezek alapján - időm vészesen csökken - az SZDSZ arra kéri a parlamenti pártokat, hogy gondolják át a szakemberek érveit, figyeljenek oda a hivatásos katonák álláspontjára. Figyeljenek oda a nép hangjára, és arra az általános szemléletre, ami ma Magyarországon kialakult!
(16.10)
Mi valóban az Európai Unióba igyekszünk. Rendkívül fontos, hogy minden támogatást megadjunk azoknak a fiataloknak, akiknek majd ott, egy Európai Unióban lévő Magyarországon kell helytállniuk, és ne akadályozzuk őket, hanem használjuk a társadalmi munkamegosztást. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)
Kérem, támogassák a népi kezdeményezés elfogadását. (Taps az SZDSZ soraiban.)
