DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kétperces hozzászólások során elég sűrűn elhangzott két érv a kormánypárti képviselők részéről: az egyik az aláírásgyűjtők sanda szándéka, a másik pedig a hazaszeretet kérdése. Én azon szocialista képviselők közé tartozom, akik néhányan aláírtuk ezt a népi kezdeményezést, és úgy gondolom, hogy ez a két felvetés a kormánypárti képviselők részéről 200 ezer honfitársunkkal együtt minket is sért.
Én is Kalocsán voltam egyébként katona, de nekem nem jutott volna eszembe, hogy Auschwitzhoz hasonlítsam, annak ellenére, hogy én sem éreztem jól magam. Most nem arról beszélnék, amit Fodor Gábor már elmondott, hogy az emberi jogokat hogyan sértik - és nemcsak a pártállami időkben sértették, hanem most is hogyan sértik -, hanem hogy mi értelme volt a 11 hónapos ottlétünknek. A katonai művészetekből, tudományokból szinte semmit nem tanultunk meg. Megtanultunk káromkodni - amire, azt hiszem, a mai nemzedéknek sajnos már nincs szüksége -, megutáltuk a rendet úgy általában, megutáltuk a katonaságot úgy általában, és jókat fociztunk délutánonként. Mindegy, hogy milyen katonaságról van szó, azt hiszem, az egy kicsit drága mulatság, hogy erre költsön nagy összegeket az állam.
Én úgy gondolom, hogy helyesen járt el a Szabad Demokraták Szövetsége, amikor ezt a népi kezdeményezést megindította, és véleményem szerint helyesen tettük több mint 200 ezren, hogy aláírtuk.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)
