DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Most, hogy már végre visszatértünk a témához, örömmel tennék egy-két megjegyzést a Fodor Gábor által fölvetett érvrendszerhez, amit most Mécs Imre is elismételt.
De mielőtt ezt megtenném, hadd utaljak vissza arra a felszólalásra, amit Juhász Ferenc tett itt ennek a bizonyos négypárti dokumentumnak a parlamenti tárgyalása alkalmával. Azt mondta, hogy noha egyáltalán nem érzi az MSZP sem tökéletesnek ezt a dokumentumot, azért, hogy minél nagyobb támogatottsággal egyáltalán meginduljon a haderőreform, ehhez most itt - a szocialista frakció úgy gondolta - ebben a minimumban meg kell állapodni.
Amiről most folyik a vita, az az, hogy igen, egy mindenki által elfogadott minimumhoz képest az SZDSZ azt javasolja, hogy lépjünk tovább. Ezt pedig a szocialista frakciónak, meggyőződésem, hogy elég nagy hányada maximálisan támogatja. Tehát itt nemcsak arról van szó, hogy most van itt egy papír, amire össze-vissza hivatkozunk, holott mi a jövőről beszélgetünk.
A témához kanyarodva: ténylegesen nagyot változott a helyzet. A nagy változás pedig az, hogy Magyarország beilleszkedett, úgy-ahogy, a NATO-rendszerbe. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy fegyveres konfliktus idején biztos, hogy Magyarország nem marad egyedül. Nemcsak saját erejére lesz kénytelen támaszkodni, hanem számíthat lényegében a világ legerősebb katonai szervezetének a segítségére.
Ebben a helyzetben nekünk nem mindenféle öt-tíz-húsz-száz évvel ezelőtti ideológiákra kellene támaszkodni, hanem azt a kérdést kell föltenni, melyik az a megoldás, amelyik a legjobban és a leghasznosabban illeszti a magyar hadsereget a NATO-rendszerekhez - ez pedig tutira nem az árokásó katona.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
