DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! 1999-ben egy olyan belvíz volt, amelyről sokan úgy gondolták - talán nagyon sokan magunk is -, hogy ez nem fog megismétlődni. Az emberek feledni akartak, és talán sikerült is feledni; vetették a fémzáras vetőmagot, minden eddiginél nagyobb területeket szántottak fel és vetettek be, és reménykedtek egy lehetséges 2000. évi jó termésben. Aztán bekövetkezett egy példátlan méretű árvíz, és ezt követően egy még nagyobb belvíz.
A természettel nem lehet viccelni. A természet komolyan veszi azt, hogy a folyamatok ismétlődnek és azok nagyrészt kiszámíthatatlanok. S amikor már-már úgy gondoltuk, hogy ennél több csapás ebben az esztendőben nem következhet be, akkor bekövetkezett egy olyan szárazság, amellyel, azt gondolom, a szakemberek sem számoltak. Valahol, azt gondolom, ebben picit valamennyien felelősek vagyunk. Amikor bekövetkezik egy-egy súlyos katasztrófahelyzet, akkor itt elhangzanak szép beszédek, együttérzés azokkal az emberekkel, akik bajba kerültek, aztán új katasztrófahelyzet következik - lehet, hogy nem itt, hanem valahol a világ másik pontján -, a televízió, a rádió, az újságok már erről szólnak, és az emberek már nem figyelnek arra, ami a közvetlen környezetükben történik.
A "Híd a Drinán" című csodálatos könyvében Ivo Andric írja azt, hogy a Drina minden évben kiöntött, de minden évben éppen csak a piacot, a csarsiát öntötte el. De egy-egy emberöltő alatt egyszer-egyszer az egész kasavát, az egész kisvárost elöntötte. És erre az emberek egy emberöltőn keresztül emlékeztek, és tudták, hogy mit kell tenni akkor, amikor jön a félelmetes árvíz.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi azért egy másik, egy modern korban élünk, és azt gondolom, hogy ma másként kell gondolkodnunk. Előre és megfontoltan. Azt a fajta belvizet, amelyet az idén elhárítani nem, csak csökkenteni tudtunk, nem lehet felszámolni másként, csak egy tervszerű vízgazdálkodással. Ezt a tervszerű vízgazdálkodást, úgy gondolom, oly módon kell megvalósítani, ahogyan azt már a szakemberek pontosan tudják: nemcsak a vizet kell elvezetni, hanem azt a vizet, amelyet majd fel lehet használni, tárolni kell, és azokra az esetekre, amikor bekövetkezik az a félelmetes szárazság, ami most van, rendelkezésükre kell hogy álljon az embereknek. Ez a felelősség olyan felelősség, amely meghaladja, azt gondolom, még a kormány méreteit is, ez közös felelősségünk. Erre pénzt kell teremteni, meg kell teremteni a lehetőséget, hogy ezt az ország végre tudja hajtani.
Az FVM-ben kidolgoztak egy nemzeti mezőgazdasági vízgazdálkodási programot. E program lényege az, hogy azokat a vizeket, amelyek minden évben újra és újra jelentkeznek, nem szabad úgy elengedni, hogy ne hasznosítsuk. Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy ez az egyik legfontosabb kérdés, amelyben most döntenünk kell, mert lehet, hogy most nem tűnik olyan fontosnak, de önök lesznek azok, akik majd jövőre nagyon fontosnak tartják, amikor ismét belvíz lesz, és rettentően szánakozni fognak azokon az embereken, akiknek a belvíz elvitte mindenüket. Segélyt fogunk nekik megszavazni majd, segíteni fogunk, de már benne rejtőzik a következő évi katasztrófa abban, ha nem teszünk semmit hosszú távon.
(14.40)
Nos, tisztelt Ház, én azt gondolom, hogy ezt a fajta felelősséget csak úgy lehet elhárítani, ha egy közös és megfelelő tervet fogadunk el. Egy helyen kell megjelennie mind a felelősségnek, mind a végrehajtásnak, mind pedig az ehhez szükséges pénznek.
Hetven éven keresztül Magyarországon ez a rendszer kiválóan működött. Kiválóan működött, mert mindig oda volt telepítve a védekezés lehetősége, ahol a baj is jelentkezett: a mezőgazdasági minisztériumhoz.
Meggyőződésem tehát, hogy talán joggal és alappal kérem az önök támogatását abban - valamennyi, minden oldal támogatását -, hogy ezt a rendszert kiépíthessük, hogy az embereknek azt mondhassuk, hogy hosszú távon tudunk biztonságot szolgáltatni, nem kell jövőre segélyért folyamodni, nem kell jövőre attól félni, hogy elvész a termés, mert olyan helyzetet tudunk teremteni, ami hosszú távon biztosítja a megélhetést.
Tisztelt Ház! Erre kell, hogy forrásokat találjunk, és ezeket a forrásokat jól kell felhasználnunk; úgy kell felhasználnunk, hogy azok a jövő nemzedéket is szolgálják.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
