DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Képviselő asszony, az ön felkészültségét és szónoki képességeit már a választási kampány során is volt szerencsém megtisztelni, hiszen azonos körzetben indultunk.
Nagyon köszönöm, hogy kitartóan kivárta, míg napirend után sorra került, és ezt a kérdést az Országgyűlés előtt felvetette.
Sok tekintetben egyet kell hogy értsek önnel. Az egészségügyi dolgozók bérhelyzete valóban komoly elmaradást mutat a magyar nemzetgazdaság egyéb jövedelmeihez képest. Engedje meg, hogy itt még két dologra felhívjam a figyelmet, egyrészt arra a tényadatra - és sajnos még nem tudok 2000-es számokat mondani, mint ön, csak '99-eseket -, hogy az egészségügyi dolgozóknál az alapbér talán még annál is alacsonyabb, mint amit ön mondott. 1999-ben a szakdolgozóknál - az ágy mellett dolgozó nővérek is közéjük tartoznak - ez 36 400 forint körül volt. Az egészségügyben a bérezés olyan, hogy erre még jelentős pótlékok jönnek, ami 13 ezer forint körül volt 1999-ben a nővérek esetében, az illetménykiegészítéssel, az ügyeleti díjjal, túlmunkadíjakkal együtt a bruttó jövedelem - ahogy meg szoktuk fogalmazni - 58 ezer forint volt a szakdolgozók és 103 900 forint az orvosok esetében, ami - egyetértek önnel - méltánytalan ezért a munkáért. De még egyet tegyünk hozzá: ezt is jelentős túlmunkával, többletteljesítménnyel érik el. Ha azt is figyelembe veszem, hogy ezen a területen egyéni felelősség, egyéni döntéshozatalok sora van, és egy igen magasan képzett szakszemélyzet dolgozik mind a nővérek, mind az orvosok esetében, akkor különösen nagynak tekinthetjük ezt az elmaradást.
Egyetértek önnel abban, hogy ezt a helyzetet valamilyen módon rendeznünk kell. Egyet kell értenem önnel abban is, hogy sajnos ezt az országot az elmúlt évtizedekben olyan veszteségek érték, amelyek jobb, körültekintőbb gazdálkodással vagy más társadalmi struktúra üzemeltetésével elkerülhetők lettek volna.
A mi lehetőségünk jelen pillanatban az, hogy ezen a területen a legalapvetőbb feszültségeket megpróbáljuk korrigálni. Ma a legnagyobb gondot az jelenti, hogy ezek a bérek nem versenyképesek, és a munkaerőpiacon erre az állományra, személyzetre - most jelesül a terhelhető, jól képzett, komoly empátiás készséggel rendelkező, megbízható, kiszámítható munkaerőre gondolok, amit az ápolónők képviselnek a magyar egészségügyben - egész egyszerűen más munkaerő-piaci kínálat is igényt tart, és jobban, nagyobb áron tudja megfizetni, mint amit ma az egészségügyben keresni tudnak. Ennek az a következménye, hogy a kórházakban egyes területeken komoly szakemberhiány alakul ki.
Ezért úgy gondolom, közös felelősségünk - részben a parlamenté, részben a tárcáé, de azért mindenekelőtt hadd mondjam azt, hogy az egészségügyi intézmények tulajdonosaié, fenntartóié, tehát az önkormányzatok felelőssége is -, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Mi, a kormányzat a magunk részéről a következő évben két lépést próbálunk megtenni. Az egyik, ami már az idei évben is megindult, az állami tulajdonban lévő egészségügyi szolgáltatóknál az elmaradt bértartozásokat körülbelül 2 milliárd forint értékben meg fogjuk fizetni, és a dolgozók rendelkezésére bocsátjuk; míg a jövő évre a minimálbér 40 ezer forintra való emelésével reményeink szerint egy nagyobb béremelést tudunk végrehajtani az ágazatban. Közel 80 ezer embert érint az egészségügyi dolgozók közül a minimálbér 40 ezer forintra való emelése, és terveink szerint 2002-ben ez további 10 ezer forinttal 50 ezer forintra emelkedik.
(24.00)
Tudom, hogy ez önmagában nem oldja meg az egészségügyi dolgozók bérproblémáját, de ez az, ami első lépésként vállalható. Véleményünk szerint törekednünk kell arra, hogy a tizenharmadik havi bért végre megjelenítsük az egészségügy finanszírozásában, hiszen ezt már ki kellett fizetni a kórházaknak, de a kasszában pluszban még nem jelent meg; reményünk szerint a jövő évi költségvetésben ezt meg tudjuk jeleníteni.
Egyelőre ennyit tudok önnek és az ágazatban dolgozóknak mondani, és itt is szeretném megköszönni tisztelettel azt az áldozatos munkát, amit az egészségügyben végeznek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP és az FKGP soraiban.)
