BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a megtisztelő zúgást, ehhez hozzá vagyok szokva. Megpróbálok rövid lenni, de azért itt egy nagyon fontos kérdéskörről van szó.
Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a sajátos és eddig még elő nem fordult záróvitával, ahol nem zárószavazás előtti módosító javaslatokról van szó, hanem olyan módosító javaslatokról, amelyekben a kormánykoalíció pártjai és a Szocialista Párt egymással megegyeztek, ezzel a sajátos helyzettel tulajdonképpen befejeződik egy, meggyőződésem szerint, igen szerencsétlen alkufolyamat, amelynek eredményeképpen az Országgyűlés meggyőződésem szerint nem teszi meg azt, amit meg kellene tennie.
A feladat, amit megígért a Fidesz, megígért a kormánykoalíció - miközben más összefüggésben megígértünk mi is -, az lett volna, hogy követve azt, hogy az előző ciklusban az előző parlament két kormánypártja megalkotta az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségéről szóló törvényt, ezt követően ebben a ciklusban megszülessék a helyi önkormányzati képviselők összeférhetetlenségére vonatkozó törvény. (Folyamatos zaj.) Mi ezt olyannyira támogattuk volna, hogy már '98 szeptemberében benyújtottunk hasonló tárgyban egy törvényjavaslatot, amelyet akkor a kormánytöbbség nem volt hajlandó napirendre venni. Ezt követően annak is örültünk, amikor a kormány két év késéssel benyújtott egy hasonló tárgyú törvényjavaslatot; örültünk ennek, bár magával a törvényjavaslattal nem voltunk megelégedve akkor sem, hiszen nyilvánvaló volt - elmondtuk bizottságban, elmondtuk a plenáris ülésen -, hogy ez a törvényjavaslat a legfontosabb összeférhetetlenségi szabályokat nem tartalmazta.
Különösen furcsa volt ez azért, mert a kormány mögött álló három párt azt az összeférhetetlenségi törvényt, amit az előző ciklusban fogadtunk el, arra hivatkozva utasította el négy évvel ezelőtt, hogy az alibitörvény, túl puha törvény, egy ajándék - mondta Kósa Lajos az akkori kormánytöbbség tagjainak. Ezek után egy olyan törvényjavaslat, amely nem tartalmazza, nem teszi összeférhetetlenné a felügyelőbizottsági tagságot, nyilvánvalóan nem volt komoly összeférhetetlenségi törvényjavaslat, de azt gondoltuk, hogy a vitában a módosító javaslatokkal ez az összeférhetetlenségi törvényjavaslat javítható lesz. Mi magunk is Hankó Faragó Miklóssal és számosan mind a két oldalról - kormánypárti képviselők is a Kisgazdapártból, a Fideszből, szocialista párti képviselők is - benyújtották azokat a módosító javaslatokat, amelyekkel ez az összeférhetetlenségi törvényjavaslat méltó lett volna arra a feladatra, amit legalábbis szóban mindenki elvárt tőle.
Sajnos azt kellett tapasztalnunk a vitában is és a módosító javaslatokról történő szavazás során is, hogy a módosító javaslatainkat - nemcsak a mienket, hanem például a szocialistákét is -, amelyek érdemben javították volna ezt a törvényjavaslatot, mind a kormánypártiak, mint a szocialista frakció többsége leszavazta.
Ami ezek után maradt ebből a törvényjavaslatból, az nem tartalmaz érdemi megkötéseket a jelenlegi állapotokhoz képest. Leszavazták a felügyelőbizottsági tagság összeférhetetlenné tételét, ami azt jelenti, hogy fennmaradhat az önkormányzatokban az a helyzet, hogy a testületek a polgármester és a testületi tagok egyetértésével olyan felügyelőbizottsági tagságokat osztanak szét egymás közt a nagy településeken, ahol az önkormányzatoknak vállalataik, társaságaik vannak, ahol... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Főleg Budapesten!) - igen, Budapesten is, a budapesti kerületekben is és a vidéki nagyvárosokban is! Amiről beszélek, az ugyanúgy érinti a fővárosi önkormányzatot, mint a debrecenit, a zalaegerszegit, a miskolcit és valamennyit. Tudom! Elvekről beszélek és nem pártérdekekről!
Tehát amit mondani akarok, az az, hogy az az állapot, hogy kiosztjuk egymás közt a felügyelőbizottsági tagságokat és az ezzel járó, a képviselői tiszteletdíj kétszeresét, háromszorosát kitevő további tiszteletdíjakat, ez az állapot fönnmarad. Tehát az, hogy egymást ilyen módon hozzuk egy érdek-összefonódási helyzetbe - igyekszem finoman fogalmazni -, fennmarad. (Közbeszólások a kormányzó pártok soraiból.)
Azt a javaslatunkat, hogy vezessünk be egyfajta érdekeltségi nyilatkozatot, ami kistelepülési és nagytelepülési önkormányzatoknál egyaránt világossá teszi, hogy aki valahogy szavaz a testületi ülésen valamilyen megbízásról, valamilyen üzletről, amit az önkormányzat köt, ezt az egész kormánykoalíció és a szocialista frakció többsége leszavazta, és leszavazta Géczi József Alajos képviselőtársunk hasonló javaslatát is.
Ami ezek után maradt, tisztelt Országgyűlés, az nem összeférhetetlenségi törvény, az egy alibitörvény; ez csak arra alkalmas, hogy kipipálhassák, hogy mi csináltunk valamit a közélet tisztasága érdekében, és közben nem csináltak semmit. Ebben egyeztek meg egymással a kormánykoalíció és a szocialista frakció. Mi ezt rendkívül sajnálatosnak tartjuk.
Amikor ez a zárószavazás előtti alkotmányügyi bizottsági ülés elkezdődött, akkor az alkotmányügyi bizottság előtt három javaslat volt. Volt egy olyan javaslat is, ami legalább részben visszahozta volna azokat a módosító javaslatokat, amelyeket mi benyújtottunk, illetve amelyeket fideszes képviselő is benyújtott. Volt olyan javaslat is, ami ezeket nem hozta volna vissza, hanem megtartotta a törvényt ebben az alibitörvény voltában. Sajnos az alkotmányügyi bizottságban is ebben egyeztek meg.
Most már azt hallottuk itt Szita képviselő úr napirend előtti fölszólalásában, hogy mindezekért a szocialista frakciót teszi felelőssé. Ez akkor lenne képviselhető, tisztelt fideszes képviselőtársaim, ha önök megszavazták volna azokat a módosító javaslatokat, amelyek szigorítanák a törvényt. Nem szavazták meg, még be se jutottak ide a plenáris szavazásra! (Szita Károly: Ne magyarázzál már!) Az átláthatóságra, az érdekeltségi nyilatkozatra vonatkozó módosító javaslatot - se a mienket, se Géczi képviselő úrét - nem szavazta meg senki a kormányoldalról.
Ezek után, tisztelt Országgyűlés, az, hogy itt az igazságügy-miniszter korrupcióellenes programot hirdet, az, hogy a miniszterelnök úr a köztisztviselőknél akar vagyonnyilatkozatot bevezetni, mind-mind hiteltelen marad, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Hiába takaróznak önök azzal, hogy a szocialisták úgyse szavazták volna meg, hiszen önök sem szavazták meg azokat a módosító javaslatokat, amelyek valódi összeférhetetlenségi törvényt teremtettek volna az önkormányzatok számára.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez mind a kormánypártoknak szól, mind a szocialista képviselőknek szól. Rendkívül sajnálatos, hogy egy olyan Országgyűlésben, amelyben mindenki erről beszél, összeférhetetlenségi törvény helyett alibitörvény fog születni.
(19.40)
Azok az MDF-es képviselők, akik négy évvel ezelőtt az országgyűlési képviselői összeférhetetlenségi törvényt nem szavazták meg, mondván, hogy túl puha, azok a fideszes képviselők és a párttársaik, hiszen a többségük nem volt itt abban a parlamentben, akik erre hivatkozva nem szavazták meg az akkori összeférhetetlenségi törvényt, amit a szocialisták és a szabad demokraták együtt szavaztak meg, azok a kisgazda képviselők, akiknek a pártja szintén nem szavazta meg, azoknak az egész akkori fellépése hiteltelenné válik akkor, ha egy ilyen alibitörvényt most megszavaznak, tisztelt Országgyűlés.
Hozzáteszem, hogy azok a szocialista képviselőtársaink, akikben volt erő arra, hogy négy évvel ezelőtt megszavazzák azt az összeférhetetlenségi törvényt, azok az akkori kiállásukat kérdőjelezik meg azzal, ha most nem szavaznak meg egy komoly és érdemi összeférhetetlenségi törvényt, hanem egy ilyen alibitörvényt szavaznak meg, egy alibitörvényt alkudnak ki a jelenlegi kormánykoalícióval.
Mi, szabad demokraták ezt nem tudjuk támogatni; mi csak olyan törvényt támogatnánk, amely valódi megkötéseket, valódi korlátozásokat visz be oda, ahol arról van szó, hogy önkormányzati képviselők gazdasági érdekeltségi pozíciókat töltenek be.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)
