VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselő Úr! Először is engedje meg, hogy megköszönjem azt, amit az írásos anyagban is olvashatunk, hogy ön elismerően szólt arról, hogy a költségvetés, ezen keresztül az Országgyűlés és a kormány is jelentős összegeket próbál fordítani arra, hogy a nemzeti filmgyártást megfelelő módon támogassa.
Néhány másodperc erejéig hadd adjak tájékoztatást, hogy ez miben áll kifejezetten a minisztériumra vonatkoztatva, hiszen ön is említést tett erről. 1999-ben 700 millió forinttal segítettük, 2000-ben pedig további 1 milliárd 50 millió forint költségvetési támogatásban részesítettük elsősorban az úgynevezett millenniumi produkciókat. Ezen belül e program keretében 10 játékfilm, 1 animációs film, 9 televíziós sorozat, valamint - és ez itt a leglényegesebb - 7 fiatal filmes pályázó nyert el támogatást, így közvetlen támogatást tudtunk nyújtani.
Visszatérve az ön kérdésére, valóban számtalan problémát vethet fel - hangsúlyozom, vethet fel - az utófinanszírozás, vagy más kifejezéssel élve: a programfinanszírozás, ahogy az ön interpellációja említi. Ezzel együtt azonban szeretném világossá tenni, hogy a programfinanszírozás nem utófinanszírozás. Nem utófinanszírozás abban az értelemben, ahogy a 217/1999. számú kormányrendelettel módosított 217/1998. számú kormányrendelet VII. fejezete rendelkezik a programfinanszírozás körébe vont előirányzatok felhasználásának a rendjéről. Ennek értelmében a finanszírozó intézmény, vagyis a Magyar Államkincstár a részprogram úgynevezett engedélyokiratban megnevezett felhasználásra jogosult fizetési megbízásai alapján meghatározott dokumentumok - és itt jön a lényeg -, számlák, részszámlák, számlát helyettesítő bizonylatok csatolásával teljesíti a kifizetéseket annak, aki a feladatot végrehajtotta, az okiratban feltüntetett rendelkezési, utalványozási jogosult fizetési megbízása szerint.
Tehát generálisan szó nincs arról - esetenként természetesen a szerződésben előírtan előfordulhat -, hogy előre ki kell fizetni az elvégzett munkáért a járandóságot, és csak utólag térít a támogató a Kincstáron keresztül. Tehát megoldható az is - mint ahogy a minisztérium szerződései a millenniumi filmprogram keretében elkészültek, és aláírásra kerültek a producerek, az Államkincstár, illetve a minisztérium között -, hogy nem utófinanszírozásról van szó, hanem a megnyitott engedélyprogram szerint akár előkészítésként, az adott produkció költségvetési számaiként olyan előkészítésre kiutalt pénzekről, amelyekből a finanszírozó megelőlegezheti mindazt, amire egyébként szerződést kötött a Magyar Államkincstárral.
Engedje meg, hogy még egy dolgot megemlítsek, hiszen írásos kérdésében erre is utalást tett. Ez nem más, mint egy - ahogy ön írja - főellenőr alkalmazása. Itt hadd pontosítsak: nincs szó arról, hogy valamennyi támogatás után 2 százalék elvonás terhelné a produkciókat. Mindössze arról van szó, hogy a közpénzek felhasználásának ellenőrzése érdekében csak és kizárólag a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által nyújtott támogatások összegéig bezárólag terheli 2 százalék az ellenőrzést. Erre azért volt szükség, hogy megfelelően áttekinthető formában, akár például a kulturális bizottság vagy az Állami Számvevőszék részére megfelelő információt tudjunk adni, hogy mire használtuk fel ezeket a pénzeket.
Még egyszer köszönöm az ön érdeklődését, és remélem, hogy mindazok a technikai problémák, amelyek esetleg felmerülnek, ha e költségvetési évben nem is, de a következő esztendőben kiküszöbölhetők lesznek. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
