LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Vasárnap lehetőségem volt, hogy az Ágasegyháza melletti erdőtűz részleteivel megismerkedjem a helyszínen, megnézhessen azt a kárt, amit ez a tűzvész okozott, és megnézhessen azt a rettenetes állapotban lévő erdőrészt, amely a tűz martaléka lett.
Nagyon szomorú látvány volt, és nagyon megrázott. De ugyanakkor tudtam találkozni és tudtam beszélni azokkal az emberekkel, akik elhárították ennek a tűzvésznek olyan jellegű kisugárzását, hogy akár emberi életben, akár pedig az erdőn kívül, a környéken lévő tanyákban komoly baj keletkezzen.
Rendkívül összefogottan és rendkívül jól együttműködött a tűzoltóság, a polgári védelem, a rendvédelem, a rendőrség és a Magyar Honvédség, hogy ezt a katasztrófát elhárítsa, és a kárt minél kisebbre csökkentse.
A vasárnapi napon Kalocsáról és Szabadszállásról kétszáz sorkatona volt a helyszínen, ugyanennyi sorkatona tartalékban volt a laktanyákban, részt vett két helikopter és egy tartalék helikopter a tűzoltásban. Csak egy számot mondok: 105-ször szállt föl a helikopter, és olyan helyekre öntötte ki a víztartályt - amit maga alatt vitt, s amelyet a katonák töltöttek meg -, ahol parázslott még a tűz, mert még ma éjjel is több helyen föllángolt az erdő, komoly veszélyek vannak, és még ma is ügyelni ezekre a területekre.
Az elmúlt két évben a Magyar Honvédség részéről - hogy a honvédségről beszéljek - a belvíz, árvíz és most a tűz esetében közel 20 ezer sorkatona teljesített szolgálatot és becsülettel állt helyt, és próbálta menteni a vagyont, próbálta menteni az életet.
Éppen ezért voltam tegnap kissé ingerült, amikor egyes képviselőtársaim azt mondották, hogy ezek a magyar fiatalok csak a laktanya seprésére alkalmasak. Ezért voltam ingerült. Beszéltem olyan katonával - tizedes az illető -, akivel Szolnokon is találkoztam, most itt találkoztam vele, Kalocsáról jött, és azt mondotta, hogy mindig, ha szüksége van az embereknek, a lakosságnak, a népnek arra, hogy ő mint fiatal ember az erejét és akár az életét kockáztassa, hogy megmentsen embereket, vagyonokat, életeket, akkor ő mindig ott van. Nagyon szeretné, ha ezt el is ismernék neki, mert higgyék el, hogy egy vidéki fiatalembernek, ha egy emléklapot kap - tudniillik itt nem milliókról van szó -, föl tudja tenni a falra, bekereteztetni, hogy ő részt vett egy árvízi mentésben, részt vett egy belvíznél, részt vett egy tűzesetben, ez nagyon-nagyon fontos lenne. Voltak olyan katonák, hogy amikor az őzsuta kiszaladt az erdőből, a gidák nem tudtak utánaszaladni, mert kicsik, és tettek maguk elé egy álarcot, egy vizes lepedőt, és bementek a füstbe - az egyik füstmérgezést kapott -, és kihozták a négy gidát. Ez azért nem semmi!
Én azért szeretném most innen, a parlamentből megköszönni az összes fiatalnak, az összes rendőrnek, katonának, polgári lakosságnak, akik főztek, akik segítettek, akik támogatták egymást és szerették egymást, mert közös érdek volt, hogy megmentsék az életnek az erdő többi részét, az egyéb lehetőségeket, amelyek veszélyben voltak, innen szeretném megköszönni ezt. És innen szeretném kérni a honvédelem vezetését, hogy emlékezzen meg ezekről a fiatalokról akár egy kis emléklappal, egy pici jelvénnyel, valamivel, mert higgyék el, rettenetes nagy értéke lenne. Még egyszer: csak a köszönetemet tudom kifejezni mindazoknak, akik részt vettek ebben a legutóbbi gigászi küzdelemben, az előzőekről nem is beszélve.
Talán azzal fejezném be - és ez nem demagógia -, hogy köszönöm mindazon magyar édesanyának, aki ilyen fiatalokat szült és ilyen fiatalokat nevelt, hogy odaállnak, amikor bajban van a magyar nép, ha bajban van akármelyik terület, akkor akár az életük árán is, veszélyeztetve saját életüket, megmentik a köznek az értékeket. Ezt köszönöm nekik.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Kisgazdapárt és a MIÉP soraiban.)
