DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés gazdasági bizottsága tanulmányozta, értékelte, megvitatta a Gazdasági Versenyhivatal 1999. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett tapasztalatairól készült beszámolóját. Ennek lényege: a verseny tisztasága és szabadságának érvényesülése, és az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról hallottunk a Gazdasági Versenyhivataltól. Most itt, tisztelt Ház, módunk volt hallani a Versenyhivatal elnökét, módunk volt hallani részletes analízist a kormány képviselőjétől, az államtitkár úrtól. Ezek megismétlése nyilván nem szükséges, hiszen a magam és a gazdasági bizottság nevében is mondom: ezek alapos és megbízható jelentések. Az Országgyűlés gazdasági bizottsága a korábbi értékelések alapján javasolja az Országgyűlés számára ennek a beszámolónak az elfogadását.
Mégis szükséges néhány lényeges elem kiemelése, már csak azért is, mert az Országgyűlés valóban egy nagyon fontos témával foglalkozik, és jó, ha mi magunk, az ország gazdasági élete és a bennünket figyelők valóban tudatában vagyunk annak, hogy számunkra mennyire lényeges téma ez. Arról van szó ugyanis, hogy a versenyelvű piacgazdaság az az intézményrendszer, amely az országot az optimális gazdasági tevékenység útjára helyezi és azon az előrehaladást lehetővé teszi.
Azt, hogy a koncentráció a gazdasági életben eltérés ettől, mintegy patologikus jelenség, nem mindig mindenki látja, és jó, ha az Országgyűlésben most ezt megint aláhúzzuk. A koncentrálódás vagy a monopolista, oligopolista jellegű tevékenységek többet ártanak a gazdasági életnek, mint azt általában szokás tudni. Valahogyan úgy van, hogy a vevő megveszi azt a portékát, legyen az textília vagy élelmiszer vagy bankszolgáltatás vagy telefonszolgáltatás, és nemigen van tudatában annak, hogy mennyi abban az a monopóliumprofit, amennyivel kevesebbért is tudná az eladó szolgáltatni, és még mindig jól járna, még mindig a normális profitot megkeresné. Ennek a különbségnek a mérése és értékelése az egyik feladata a Gazdasági Versenyhivatalnak.
Persze a Gazdasági Versenyhivatal támaszkodhat és támaszkodik is bölcsen és helyesen sok más segítségre. Gondolok itt az érdekképviseletekre, gondolok az akadémiai intézetekre, egyetemekre és sok minden más folyamatra, amely ezt műveli; a mi feladatunk inkább az, hogy bátorítsuk ezt a folyamatot.
Nem arról szól a beszámoló, hogy az állami szerepvállalást a gazdasági életben növelni kellene, hanem inkább olyan gazdasági légkör teremtődjön, ahol a versenyelvű piacgazdaság maga megoldja azokat a témákat, amik más filozófiai rendszerek keretében állami feladatoknak tekintődtek: állami tulajdon, a vállalatok állami menedzselése. Itt nyilvánvalóan a versenyelvű piacgazdaság képességeinek a kihangsúlyozása és annak az őrzése, amiről szó van. Mert hiszen vannak eltérések és vannak káros jelenségek. Hallottuk a fölsorolásban és tudatában vagyunk annak, hogy bizony vannak olyanok, amelyek legalábbis gyanúsak vagy néha tetten is érődtek már: a gyógyszeriparban, az élelmiszeriparban, a távközlésben, a pénzintézetek szférájában, és nem kívánom sorolni, pedig lehet, hogy ötven vagy száz iparág is rákerülhetne erre a listára.
Nem is arról van szó, hogy melyik milyen károkat okozott - persze arról is -, de inkább arról, hogy mi a potenciál, milyen további károkat okozhat a gazdasági életnek, mert jó azt megint ebben a vitánkban is kihangsúlyozni, hogy a versenyelvű piacgazdaságnak azért vagyunk hívei és azért bátorítjuk a Versenyhivatalt, azért alkotunk olyan törvényt, hogy ez a Versenyhivatal és Versenytanács hatásos legyen, mert a versenygazdaság fogyasztóbarát, a versenygazdaság növekedésbarát és a versenygazdaság gazdaságistabilitás-barát. Tehát olyan kívánatos célok valósulnak meg és vigyázunk rá, ami mindegyik pozitív. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tehát nincs olyasmiről szó, hogy egyiket a másikért elcseréljük.
Ezekkel a gondolatokkal és ezek alapján a gazdasági bizottság megtárgyalta és értékelte a beszámolót, és javasoljuk a tisztelt Háznak elfogadásra.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
