DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt versenyhivatali Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Már így a végén furcsa helyzetben vagyok, mert sok mindenről volt szó - mondhatnám, hogy hál' istennek. Elöljáróban hadd jegyezzem meg azt, hogy a 2669. számú beszámoló, a Gazdasági Versenyhivatal beszámolója jól visszatükrözi a hivatal 1999. évi tevékenységét, és ismerve a hivatal régebbi munkáját is, hozzáteszem, hogy javuló munka jellemzi a hivatalt, ezért, azt hiszem, valamennyien gratulálhatunk a hivatal - ha jól tudom - mind a 104 dolgozójának.
A versenyről már nagyon sok szó esett itt. A verseny - valaki mondta - nem önmagáért való, mert a piaci verseny a szűkös erőforrások ésszerű elosztását és hatékony felhasználását szolgálja. A verseny a piac lételeme; verseny és piac: édestestvérek. A piaci versenyt azonban jelentősen befolyásolja a piaci struktúra, a piaci szerkezet - és ez a beszámolóban jól visszatükröződik -, a piaci szerkezet viszont hatással van a piacra lépés könnyű vagy nehéz voltára vagy a piacról való kilépésre is.
A verseny kapcsán a végére éleződött a vita. Hadd tegyem hozzá, hogy gyakorlatilag háromféle piac létezik - leszűkítve a dolgot -: atomizált piac, oligopolpiac és monopolpiac. Az atomizált piac nem jellemző a magyar gazdaságra, illetve az atomizált piac nem meghatározó Magyarországon; ott sok az eladó és sok a vevő, a piaci résztvevők nem tudnak ármeghatározók lenni, hanem árelfogadók, árkövetők, és a piacra lépésnek nincsenek akadályai.
Ezek a szabályok, ezek az elvek a magyar gazdaságban - akármilyen törvényeket is hozunk - egyre nehezebben valósíthatók meg, mert egyre inkább az oligopol- és a monopolpiac jellemzi a magyar gazdaságot. (Dr. Horváth János közbeszól.) Ezen piacokon igen kevés az eladó, a résztvevők ármeghatározók, ugyanakkor a piacra lépés sokszor akadályokba ütközik. Az ármeghatározás csak abban az esetben nehéz az oligopol- vagy a monopolpiacon, ha a kereslet árrugalmassága érvényesül, akkor jobban kell alkalmazkodni ezeknek a piaci résztvevőknek a piaci folyamatokhoz. Viszont sajnos az egyes áruknál, szolgáltatásoknál a kereslet erősen árrugalmatlan - gondoljunk a kenyérre és az alapvető élelmiszerekre -, és ezen a területen, meg mindenütt, ahol az ár kialakításának nem tiszta folyamatai érvényesülnek, a Gazdasági Versenyhivatalnak óriási szerepe van. A Gazdasági Versenyhivatal ezt a tevékenységét 1999-ben is jól végezte.
Itt azért megjegyzem - kicsit eltérve a '99-es beszámolótól -, hogy egyre aggasztóbb, amit megfigyelhetünk a magyar gazdaságban, hogy az élelmiszeriparban erősödik a koncentráció. Ez a koncentráció - nincs idő erről most szólni, majd egy más alkalommal esetleg - egyre inkább ármeghatározóvá teszi az eladókat, különösen a rugalmas keresletű termékeknél. 2001-re a szakértők igen jelentős élelmiszerár-növekedést prognosztizálnak, ezért a Gazdasági Versenyhivatalnak ezen a területen szerintem különösen nagy feladatai lesznek a következő évben.
Egyet lehet érteni a beszámolóval abban, hogy a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása elsősorban a pénzügyi szolgáltatások, valamint az oktatás és a képzés területén érvényesül; ezt Gidai Erzsébet képviselő asszony - szerintem nagyon helyesen - elmondta.
A lakosság igen kiszolgáltatott - még egyszer hangsúlyozom: nagyon kiszolgáltatott - a pénzügyi vállalkozásokkal szemben, igen nehéz a pénzügyi vállalkozások ajánlatainak összevetése akkor, amikor az egyes ajánlatok is elég zavarosak. Én, aki könyvvitelt, statisztikát s a többit tanítottam hosszú évekig, megtapasztalom az oktatás piacán azt az etikátlanságot, ami egyre jobban kialakul: azokat a jó főiskolai vagy középiskolai tanárokat, akik jól értik a könyvvitelt, a számvitelt és a statisztikát, azok szorítják ki a piacról, akik kevésbé uralják ezeket a tantárgyakat. Ezért teljesen egyetértek Gidai Erzsébettel abban, hogy ezen a területen valamit tenni kell.
A versenykorlátozó megállapodások esetén - írja a beszámoló - 15 döntésből 5 esetben történt elmarasztalás; dicséretes viszont, hogy a Gazdasági Versenyhivatal saját kezdeményezései és nem kérelemre indokolt ügyek miatt indultak meg ennek kapcsán az eljárások.
A hivatal beszámolója reálisan elemzi az erőfölénnyel való visszaélés tilalmával kapcsolatos munkálatokat; erről már nem szólok, erről sokat szóltak képviselőtársaim. Viszont szólok arról, amire eddig csak elvétve gondoltunk, amiről elvétve beszéltünk:
Arról van szó, hogy az a 104 dolgozó eléggé alulértékelt a fizetési rendszerben, és nagy gond az, hogy a jól képzett munkaerő biztosításában a versenytörvényben lévő összeférhetetlenségi szabály nehéz, igen nehéz helyzetbe hozza a Gazdasági Versenyhivatalt, az ugyanis jóval keményebb, jóval szigorúbb előírásokat tartalmaz, mint az 1992. évi XXIII. törvény, amelyik a köztisztviselőkre vonatkozik. Ha azt akarjuk, hogy a Versenyhivatal munkája, színvonala javuljon, ezen a területen feltétlenül előrelépésre van szükség.
Igen aggasztónak tartom, hogy a Gazdasági Versenyhivatal pénzforrásaiból alig marad valami a dologi kiadásokra. Ez felháborító, kedves képviselőtársaim! Akkor, amikor erről az anyagról beszélünk, feltétlenül szólni kell erről. A hivatal a székhelyének az üzemeltetési költségeit csak úgy tudja fedezni, hogy más előirányzatok terhére finanszírozza azt; a legnagyobb gond azonban az, hogy valamennyi előirányzat szűkös, és én bűvészmutatványnak tartom, hogy ezt a hivatal vezetése meg tudja oldani.
(17.10)
A beszámoló is szól arról, hogy igen rossz állapotban van a hivatal irodaháza, és ha az rossz állapotban van, akkor az is logikus, hogy ennek az üzemeltetése, felújítása jelentős költséget igényel - jó lenne, ha a kormány erről nagyon rövid időn belül intézkedne.
A Gazdasági Versenyhivatal munkáját jelentősen elősegítené az is, ha jobb, átláthatóbb és megalapozottabb törvényeket hoznánk ebben a Házban. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
