KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy nekem meggyőződésem, hogy egy jól működő, a társadalmi igényekkel összhangban lévő piacgazdaságban a hosszú távú közérdek teljes harmóniában van a vállalkozások és a piaci szereplők érdekeivel - ez a lényege ugyanis. Enélkül az a kialakult társadalmi, gazdasági, politikai helyzet, amely egy országban létrejön, nem egy korszerű piacgazdaság, az valami más, és abban vannak olyan szereplők, amelyek valóban oda nem kívánatosak, a társadalom ezt a maga módján, ha bölcs, ki is szűri.
Éppen arról beszélünk szerintem a Gazdasági Versenyhivatal 1999-es jelentése és beszámolója alapján, hogy hol tart ma Magyarország a piacgazdaság felépítésében, az a szabályozó környezet és az az intézményrendszer, amely ezt a szabályrendszert egyrészt kialakította, másrészt pedig, amely a betartását ellenőrzi, megfelelő-e, mennyire van összhangban a társadalom érdekeivel, az hosszú vagy középtávú össztársadalmi érdekkel. Meggyőződésem, hogy az elmúlt évek időszaka, tehát amit az elmúlt időszakban megfigyelhetünk, és itt külön kiemelném az 1996-os versenytörvényt, vagy annak a módosítását, egyértelműen a Versenyhivatal erősödését, szerepének, jelentőségének növelését jelentette, és ez összhangban van, vagy jó irányban van a jelenleg leginkább működőképes piacgazdaságokkal.
Fontosnak tartom, hogy az 1996. évet követő módosítás megteremtette egyúttal az Európai Unió fejlett országaiban jellemző piaci szabályozási környezetet vagy annak alapjait, annak legfontosabb elemeit. Nincs ugyan az EU-ban konkrét direktíva a versenyjogszabályokra, csak az egyes ország közötti szabályok vagy akciók közötti szabályozásra van, de mégis van egyfajta direktíva vagy normatíva, és ez pedig az egyes jól vagy nálunk lényegesen jobban működő piacgazdaságok belső szabályozási rendje.
Meggyőződésem, hogy a verseny valóban a társadalom egésze számára hasznos, mert mindenképpen elősegíti a gazdasági gyarapodást, és az egyén gyarapodását is, mindenképpen javítja a minőséget, mert minőségi versenyt teremt a kínálati piacon, és elősegíti a kedvezőbb vagy olcsóbb árak kialakulását. A Versenyhivatalnak a szerepe egészen különleges, és ennek a szerepnek egyre inkább meg kell hogy feleljen egy korszerű piacgazdaságban. Miért mondom, hogy egészen különleges? Mert ez az a hivatal, ahol teljesen nyilvánvalóan, plasztikusan találkozik a társadalmi és gazdasági szereplők igénye és a szabályozás különbözősége.
Amikor azt olvassuk egy jelentésben, hogy az erőfölénnyel való visszaélésnél 35 komoly megalapozott panaszból mindössze hét tudott elmarasztaló lenni, és a közérzetünk azt sugallja, hogy bizony nagyon sokan élnek vissza erőfölénnyel a különböző területeken - erről szól például az 1999. június 1-jén meghozott parlamenti határozat, és erről szól sok-sok gazdasági bizottsági vagy versenyhivatali iránymutatás a jogalkotók számára -, akkor egyértelműen az tükröződik például ebből az egyetlen számból, hogy vagy a hivatal lehetőségei, vagy a szabályozási környezet még nincs összhangban a piaci szereplők nagyobb részének az elvárásával.
Vagy amikor az összefonódások területén - és itt elhangzott már a távközlés, az informatika területén, de akár az energiaszektor területén is néhány példa - 46 ügyből mindössze négyben van elmarasztalás, és közben az a társadalmi érzet, hogy bizony, nagyon sok, a kívánatosnál nagyobb méretű szolgáltató kezd piacra lépni, elsősorban a közösségi szolgáltatások területén, legyen az kereskedelmi szolgáltatás vagy egyéb szolgáltatás, akkor biztosan érezzük, hogy vagy a jogszabályokban, vagy a végrehajtásban nincs kellő felkészülés arra, hogy ennek a társadalmi igénynek megfeleljen.
Tehát ezért mondom azt, hogy a Versenyhivatal szerepe egyre meghatározóbb a piacgazdaság kialakítása során, mert a Versenyhivataltól azt is várjuk az ellenőrző funkciója és a munkája mellett, hogy éppen azért, mert nála közvetlenül találkozik ez a két eszköze a versenyszabályozásnak, tudniillik a résztvevők észrevétele, és legyen ebben fogyasztó vagy versenytárs, és a hivatal lehetősége az ellenőrzés és a szankcionálás területén, akkor a Versenyhivatal ajánlásai, a jogalkotó felé tett javaslatai kiemelkedően fontosak.
A panaszokat említettem már, szeretném kiemelni, hogy a hivatal megtette a gazdasági bizottságon keresztül 1999 tavaszán azokat a javaslatait, amelyek pontosan a korábban már itt említett távközlés, villamos energia, helyi monopóliumok és nagyméretű kiskereskedelem területén javasoltak előrelépést a szabályozásban, és sajnálatos, hogy bár 1999 szeptemberében erről hozott a kormány döntést, az akkor a kormány által maga elé támasztott december 31-ei határidőnek - ez az elmúlt esztendő december 31-e - nem tudott megfelelni, azóta sem kaptuk meg itt a parlamentben azokat a törvényeket.
Hogy csak egy párat emeljek ki, például a távközlés területén az egységes hírközlési és informatikai törvényt, amely nélkül nem lehet ezt a piacot korszerűen szabályozni, idetartozik a kábeltelevíziózás ügye is, a gázszolgáltatásról és a villamoseneriga-szolgáltatásról szóló törvények késnek, sőt az egész energiaszektornak a politikája, versenypolitikája késik, a fogyasztók kiszolgáltatottsága, az alternatív energiára való áttérés lehetőségének a biztosítása.
A nagyméretű kiskereskedelem szabályozása területén nem sikerült előrelépni, hogy a beszállítók kényszerpályán vannak, hiszen ma már egy komolyabb húsipari vagy élelmiszer-ipari feldolgozó, amely nem szállít valamelyik úgynevezett nagyméretű kiskereskedelmi egységbe, gyakorlatilag nem tud a magyar piacon megélni, tehát el kell hogy fogadja annak a nagyméretű kiskereskedőnek a feltételrendszerét, még akkor is, ha ebben a káló, tehát például a veszteség, amit nem tud eladni, értékesíteni a kiskereskedő, teljes egészében a beszállítót terheli.
(16.30)
Akkor is el kell fogadnia, ha 60-90 napos vagy még hosszabb fizetési meghagyások vannak, és így tovább, sorolhatnám a termék csomagolására, kiszerelésére, reklámozására vonatkozó egyéb feltételeket.
Ugyanígy nem sikerült előrelépni a csatorna-, vízszolgáltatás területén. Külön kiemelte az akkori parlamenti határozat, hogy különösen a közösségi szolgáltatások területén kialakult természetes helyi monopóliumokra egy általános szabályozás kellene. Ehhez most már felzárkózott az egészségügyi ellátás, sőt most már olyan kérdések majd a jövő héten, mint a tankönyvkiadás és tankönyvellátás kérdése vagy a tömegközlekedés. Azt gondoljuk, hogy komolyan kellene venni azt az akkor megfogalmazott irányelvet, hogy a költségarányos árképzésre való áttérés alapfeltétele annak, hogy ezeken a területeken valami versenypiaci jellegű ellenőrzés és szabályozás megjelenhessen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott a kormány részéről, hogy a verseny erősítésén alapuló gazdaságpolitika mellett tör lándzsát. Mégis azt kell mondanom, hogy a már említett késedelmes törvények vagy a nemrégiben megszavazott törvények nem feltétlenül a verseny irányába hatnak. Hadd említsek három dolgot; elsőként azt, holnap fogjuk megszavazni az egyes közlekedési törvények módosítását. Ennek keretében - annak ellenére, hogy az állami versenykorlátozások mérséklését ígéri a kormány - olyan gazdasági szervezetek létrehozása mellett foglal állást a kormányzat, amelyekre nézve nem lesz kötelező a verseny. Márpedig, azt gondolom, az építőipari cégekkel szemben nem csak az a problémánk, hogy időnként árkartellbe és minőségkartellbe állnak, és ezt nehéz volt szabályozni. Az is lehet egy probléma, hogy most egyáltalán nem tudnak versenybe szállni. Az is lehet probléma, hogy például a kormány az autópálya-építés területén nem kívánta megversenyeztetni ezeket a cégeket. Ez is versenykorlátozó, és nem is akármilyen piacon, egy 600 milliárdos piacon. Az is lehet probléma, ha elfogadjuk azt a törvényt például holnap, hogy épp egy versenykorlátozó törvényt fogadunk el. Szűkül a verseny, mert ezentúl egy önkormányzat alapít egy társaságot, és akkor nem kell megversenyeztetnie azt a közösségi munkát, amit eddig kellett.
Kérdezem, hogy a tisztelt Ház és a kormány jó irányba halad-e, amikor a kormányzati munkával és a jogalkotással élen kellene járnia. De hozhatnám ide az árvízvédelem kérdését, amikor idén már csak meghívás volt, nem volt nyílt pályáztatás az árvízvédelmi töltések építésére. És sorolhatnánk tovább. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Még egyszer - azzal szeretném zárni, amivel kezdtük -: a Versenyhivatal munkáját, ajánlásait jónak tartjuk, a frakció támogatja és elfogadásra javasolja a beszámolót. Ugyanakkor erősíteni kell a javaslattételi munkáját, a kormány részéről pedig ezek végrehajtását. Köszönöm szépen.
