DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Talán nem túlzás azt állítani, hogy a költségvetés elfogadásával vetekedő gazdaságpolitikai ügy az, ami az MNB-ben és körülötte zajlik. Ha csak arra gondolunk, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapvető feladatainak egyike támogatni a rendelkezésére álló pénz- és hitelpolitikai eszközökkel a kormány gazdaságpolitikai programjának megvalósulását, akkor úgy vélem, hogy a monetáris politika letéteményesét érintő minden külső és belső rezdülés gazdaságpolitikánkat formáló tényező.
A zajló ügyek sorában néhányat most annak szándékával ragadjunk ki, hogy azokat jelentőségük szerint tudjuk alkotó módon mérlegelni; így például a kormány és a jegybank viszonyát, az érlelődő személyi ügyeket és szabályozási feladatokat. Köztudott, hogy a kormány és az MNB kapcsolata az elmúlt időszakban nem volt felhőtlen. A rosszban jó, hogy a viták alapvetően szakmai természetűek voltak, és ezek a viták valahol érthetők is, hiszen más prioritást követ a jegybank, mint az a kormány, amelynek a szűken értelmezett szakmai követelményekkel helyenként vetekedő politikai szempontokat is kötelessége mérlegelni.
Másfelől a keletkezett viták mintegy igazolják a jegybank önállóságát is, mert ahol teljes és folytonos az egyetértés, ott a mélyben a függetlenség, a jegybank önállósága kérdőjelezhető meg. Arra pedig, hogy ezek a viták igénylik-e a nyilvánosságot, talán felesleges elemző választ adni. Ellenben a levonható tanulságok konstruktív értékelése indokolt, minthogy vitáink is hozzájárulnak az országkép formálásához. Mint ahogy az is, hogy tízéves parlamentáris demokráciánk egyik sikertörténete, hogy Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke maradt és maradhatott, mandátumának közelgő lejártáig.
Az ismert belpolitikai viharok közepette ez egyedülálló teljesítmény, mindkét fél dicséretére legyen mondva: győzött a józan önmérséklet. Még akkor is győzött, amikor ez év tavaszán a miniszterelnök nem fogadta el az elnök elegánsan felkínált lemondását. Egyébként miért is tette volna? A kormány többször hangoztatta elismerő véleményét az MNB szakmai működéséről, a monetáris politika eredményes viteléről és az elnök tevékenységéről.
Ezzel együtt reméljük azt is, hogy hamarosan pontot tehetünk az elhíresült CW Bank-történet végére, amely köztudottan az egyik feszültséggócot jelentette az érintett intézmények kapcsolatában. Lassan befejeződik a CW Bank végelszámolása, és végre megszabadul az MNB az utolsó kereskedelmi banki érdekeltségétől is. Hamarosan elnökváltás lesz az MNB élén, a potenciális utód személye ismert. A kívánatos az lenne, hogy a váltás politikai indulatoktól mentes legyen, a már ismertté vált fenntartások ellenére is.
Mindannyiunk elemi érdeke, hogy az MNB hatékonyan tölthesse be a nemzeti fizetőeszköz belső és külső vásárlóerejének védelmi feladatát. A közérdeklődés fókuszában most ez szerepel, ám nem feledkezhetünk meg az egy főre zsugorodott alelnöki stáb kiépítéséről, és a jegybanktanács határozatképességének megőrzéséről sem. Mindez az intézmény működőképességét érintő feladat.
A jelzett személyi ügyeknél nem kisebb feladat az MNB-ről szóló törvény kilátásba helyezett felülvizsgálata, már csak azért sem, mert a működési tapasztalatok megérlelték azt, sőt bizonyos pontokon az Európai Bizottság éves jelentése is szorgalmazza - például a likviditási hitel nyújtása a központi költségvetésnek. A törvény átfogó felülvizsgálata előtt talán megelőlegezhető az a rendező elv, hogy a módosítások illeszkedjenek a nemzetközi gyakorlatba, azok segítsék az intézmény autonóm működését és a kormánytól való függetlenségét, a törvény által behatárolt módon és mértékben.
Végezetül tudnunk kell azt is, hogy a jegybank kedvező nemzetközi megítélése nagyban függ az első számú vezető tevékenységétől. Ellenben jól szervezett és felkészülten működő szakapparátus nélkül tartós sikerre senki sem számíthat, éppen ezért jó lenne ügyelni arra, hogy legalább a politika ne keltsen felesleges riadalmat a bankszakmában már bizonyított szakértők körében.
Ez volt a puszta szava, amit talán értő (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) fülek is hallgattak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, az FKGP és a MIÉP soraiban. - Rozgonyi Ernő közbeszól.)
