DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Napirend előtti felszólalásomnak azt a címet adtam, hogy "A közpénzek kifürkészhetetlen és követhetetlen vándorútjai". Nos, a mai újságokat olvasva ennek némi alapja van, annak ellenére, hogy 1998-ban a Fidesz meghirdette a tiszta kezek politizálását, és ehhez partnereket keresett. Meg is találta a Kisgazdapártban és a Magyar Demokrata Fórumban azt a két szövetségest, akivel ezen az úton konzekvensen és következetesen végig lehet menni. Nos, szeretném a gyakorlatban azokat a példákat csak úgy szemezgetve felmutatni, amelyek kétségtelenül bizonyítják, hogy ennek a politizálásnak megvan a gyakorlati alapja, és mindent elkövetnek a kormánypártok azért, hogy a közpénzek, a közvagyon ellenőrizhetően és a jogszabályoknak megfelelően kerüljön felhasználásra.
Első kísérletünk a Postabankot vizsgáló bizottság fölállítására vonatkozott: immáron két éve minden héten, illetve amióta háromhetes ülések vannak, háromhetente teszünk erre kísérletet. Feltételezhetően egy óra múlva ismételten le lesz szavazva az a napirendipont-kísérletünk, hogy nézzük már meg, 130 milliárd forintot hova tett a kormányzat a konszolidáció címén, és mi volt ennek az okozója, mi volt az oka, és derítsük már föl azokat a tisztelt személyeket is, akik ennek esetleg haszonélvezői voltak.
Ugyanúgy beszélhetnénk azokról a nyomozásokról, amelyeket a Házban hetente, háromhetente azért időnként szóba hozunk, hogy különböző török és ilyen-olyan állampolgárságú urak naponta négyszer jelmezt és arcot váltva vásárolgatnak cégeket, de a rendőrség nem halad semmire, illetve amire halad, az általában a darukezelő felelősségének megállapítása, mondjuk, egy balesetnél, ami nem egészen a köz világába tartozik.
No, de van egy másik vonal is, van egy másik kiskirályság is, ahol egyéb dolgok is történnek a közpénzek fölhasználásával. Nevezetesen, a Kisgazdapárt által irányított Földművelésügyi Minisztériumban, ahol egy Agrárinnovációs Kht. - ez valószínűleg egy nagyon komoly és nagyon szépen fölépített cég lehet, legalábbis a pénzek szétosztogatásából ítélve -, amelynek a legutóbbi másfél éves tevékenységét olyan ügyek fémjelzik, mint az Agrár Európa Tanácsadó Irodától megrendelt tanulmány a holland gazdák magyarországi telepítésére; 40 millió forint a Ferencvárosnak egy olyan rendezvényhez kapcsolódva, amit meg sem tartottak; aztán később 25 millió forint átutalása ismeretlen jogcímen; aztán Osváth László vezetésével további átutalások.
(14.20)
Ami a legszebb ebben a történetben, hogy meghatóan és a társadalom valamennyi igényét kielégítően igyekszik ez a társaság dolgozni, hisz a köz javára is vállalt fizetéseket, templomfelújításokat, s még azt se lehetne mondani, hogy felekezethez kötötten, mert az Evangélikus, a Református és a Katolikus Egyház egyaránt megtalálható. Ez szép dolog, természetesen a templomfelújítást, az egyháztámogatást az államnak kötelessége fölvállalni. De erre megvannak a jogcímek, megvan az a minisztérium, amelyik ezt felügyeli, megvan a költségvetésben az a fejezet, amelynek a terhére ezeket ki lehet utalni. Nem feltétlenül az agrártámogatási összegből és az agrárfejlesztési összegből kellene ezt lerendezni.
Van egy választókörzet ebben az országban, amelynek a központja Mátészalka, és ott ténykednek különböző segéderők, akiknek a támogatása úgyszintén szívügye a kisgazdapárti minisztériumnak és ennek a vezetésnek, ahol is olyan beruházásokat támogatnak, olyan cégeknek adnak pénzt - a sajtóból is értesülve, és sajnálatos módon bizonyos dokumentumok is alátámasztják -, amelyeknek köztartozásaik vannak. És amikor a támogatást megadják, a köztartozása részben kifizetésre kerül, a másik része után meg fölszámolásba kerül az ügy.
Még folytathatnám a sort. A legaranyosabb a legutóbb napvilágra került történet, amikor száz vemhes üsző érkezik Ukrajnába az ottani segélyalapítványnak a megtámogatására, természetesen agrárpénzekből, természetesen egy magyar szövetkezettől vásárolva, amely szövetkezetnek az elnöke egyébként ugyancsak a Ferencváros egy vezető tisztségviselője. Nos, amikor a költségvetésből az agrárágazatba most 40 milliárd forint van elköltve már a jövő évi keretből, amikor a pályázatoknál le kellett állítani a fiatal gazdák támogatását, a gépberuházási támogatásokat, az értékesítési szövetkezeti támogatásokat, akkor megkérdezem: helyes ez a pénzszórás? Helyes ez a stílus, még ha jótékonyak akarunk lenni, akkor is?
Ha a törvények nekünk, minisztereknek, parlamenti képviselőknek nem kötelezőek, hogy várjuk el a jogkövetést, és mit várhatnak tőlünk azok, akiknek érdekében állítólag az agrártámogatásokat föl kellene használni?
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
