DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A XX. század első felében az állami gazdaságok elődei a magyar mezőgazdaságban már megtalálhatóak voltak állami ménesbirtokok és kincstári birtokok formájában; a második világháború befejezése után is állami kézben maradtak.
Az állami gazdaságok a hetvenes és a nyolcvanas években gyorsabban fejlődtek, mint a téeszek, állami pénzforrásokból jelentős fejlesztéseket hajtottak végre. A kilencvenes évek elején jelentős és a téeszeknél jobbára korszerűbb termelési alapokon 126 állami gazdaság működött. Az eddigi privatizációs folyamatok lezajlása után már csak 25 állami gazdaság maradt tartós állami tulajdonban. Ezek a gazdaságok mintegy 340 ezer hektáron gazdálkodnak több száz milliárd forintos eszközvagyonnal. Termelésüket a mezőgazdasági átlagot jóval meghaladó színvonal jellemzi.
Évekig tartotta magát az a kormányzati álláspont, hogy privatizálásuk hosszabb távú nemzetgazdasági szempontokat figyelembe véve nem célszerű. Ezek a gazdaságok szükségesek a mezőgazdasági közszolgáltatási ellátási feladatok megoldásához, a kisparaszti gazdaságok, a téeszek tenyészanyag-ellátásához, és az ország élelmiszer-ellátásában, mezőgazdasági exportjában is fontos szerepet töltenek be. Egyes mezőgazdasági részvénytársaságokhoz a földterület és a földhasználat is hozzárendelődik. Kormányzati döntésre azonban ezek a gazdaságok rövidesen értékesítésre kerülnek. A híres dalmandi, enyingi, lajta-hansági, mezőfalvi, mezőhegyesi, bábolnai, herceghalmi, komáromi és bácsalmási állami gazdaságokról van szó.
Kérdezem, miniszterelnök úr, hogy mi lesz ezeknek a mezőgazdasági állami részvénytársaságoknak a sorsa; az ott élő emberek és a gazdaságok által megművelt földek sorsa hogyan fog alakulni a közeljövőben.
Várom válaszát. (Taps a MIÉP soraiból.)
