KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Miként ön is jól tudja, szeptember 28-án a palesztin népet nyílt provokáció érte, amikor Ariel Saron, szélsőséges cionista politikus éppen az arab világ szent helyén, a Templomhegyen kívánt sétálni több mint ezer gorillájával. A provokáció miatt a közel-keleti békefolyamat összeomlott. Azóta az izraeli katonák kisebbfajta népirtást végeztek. A kővel dobáló tüntető palesztin fiatalokra élessel lőttek. Eddig több mint 320 fiatal életet oltottak ki, ezért szinte az egész világ felháborodott. Tiltakozott az Egyesült Nemzetek Szövetsége, az Arab Államok Közössége, az Arab Liga, az Interparlamentáris Unió, az összes emberi jogi szervezet, és még az Izrael-barát Amerika is elbizonytalanodott e rémtettek láttán. Egyiptom visszarendelte, Jordánia pedig nem küldte el nagykövetét Izraelbe.
Hogy a magyar kormány még gesztus értékén sem ítélte el az agresszort, már ez is sajnálatos tény, de hogy egy minisztere - mindegy, milyen ügyben - elfogadja annak a hadseregparancsnoknak a diplomáciai meghívását, akinek katonái kiéheztetik és halomra gyilkolják egy kis nép fiait, ez már igencsak súlyos diplomáciai hiba. Ugyanis minden egyes ilyen mosolygós együttlét próbál letörölni egy kis vért a gyilkos kezéről.
Dicséretes lett volna viszont az utazás helyett hazarendelni azokat a magyar állampolgárokat, akik az izraeli légierő kötelékében segédkeztek három hétig a népirtóknak. Ehelyett ön izraeli jelenlétével a ramadán idején egy azóta lemondott politikus véres kezének tisztára mosásának látszatához asszisztált - akarva-akaratlanul. Szükség volt erre, miniszter úr?
Várom válaszát. (Taps a MIÉP soraiból.)
