DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Ha kizárólag a Tisza szikrai holtágának problémájáról lenne szó, akkor is nagyon jelentős lenne a kérdés.
(15.50)
Megítélésem szerint azonban ennél sokkal tágabban kell értelmezni a kérdést, mert nem erről az egy holtágról, hanem számos holtágnál előforduló olyan anomáliáról van szó, amely az ott lévő ökológiai egyensúlyt súlyosan veszélyezteti.
A probléma egészen a kárpótlásig megy vissza. Ki kell mondani, hogy a kárpótlás idején súlyos hiba történt, mert azok a kivett területek és kivettként feltüntetett területek, amelyek a Tisza holtágát jelentették, bekerültek a kárpótlásnál a földalapba, tulajdonba kerültek, és ma az a lehetetlen helyzet alakult ki, hogy a vízen való halászat joga valakit megillet valamilyen jog alapján, mindeközben a tulajdonos pedig magának igényli ezt a halászati jogot azon a címen, hogy az övé a meder. Azt gondolom, ilyen helyzet csak ilyen átmeneti időszakban alakulhatott ki, mint amit most megéltünk, és ezen ma már változtatni olyan módon, hogy netán a tulajdoni viszonyokat tesszük kétségessé, aligha lehet.
Minden olyan eszközt megpróbáltak - és a képviselő úr is megpróbált, így az ügyészség felé is megpróbált eljárni -, hogy hatósági úton próbáljuk meg ezt a helyzetet reparálni, de ez nem volt lehetséges. Meggyőződésem szerint ma már nem is lehet. És mivel ezt a területet védetté kellett volna nyilvánítani, még mielőtt bármi történik vele, de ez nem történt meg, következésképpen ma már arra sem kerülhet sor, hogy a védetté nyilvánított területek felvásárlása során meg lehessen vásárolni. Ez a második súlyos probléma.
Súlyos probléma az is, hogy mint utaltam már rá, a halászati jog mást illet és mást a tulajdonjog, ezért az én ismereteim és tájékozódásom szerint közel háborús viszonyok alakultak ki a halászati joggal rendelkező horgászok, halászok és a földtulajdonosok között. Olyan helyzet is kialakult, hogy minden tiltás ellenére 50 méteren belül is megkísérelnek építményeket létrehozni, tovább veszélyeztetve ezzel ennek az ágnak az élővilágát.
Azt a fajta lehalászást, amire a képviselő úr utalt, teljes mértékben visszaigazolta a Kiskunsági Nemzeti Park, amelyet én megkerestem. Azt nyilatkozták, azt írták le - már elöljáróban hozzá kell tennem, hogy én ezt így elfogadni nem tudom -, hogy bár ők észlelték ezt a fajta lehalászást, de miután nekik nincs hatósági lehetőségük itt beavatkozni, nem is avatkoztak be, hanem megpróbálták a társhatóságokat megkeresni.
Milyen biztató dolgokat tudok mondani a képviselő úrnak? - mert remélem, hogy tudok. Az a halászati jog, amiről beszélünk, lejár most december 31-én, és pályázat útján kerül kijelölésre a halászati jog jogosítottja. Meggyőződésem szerint - és a miniszter úr utólagos engedelmével tájékozódtam az FVM megfelelő főosztályánál - már akkor, amikor megpályáztatják, ügyelni kívánnak arra, hogy csak olyan pályázó nyerhessen, aki az ökológiai egyensúly helyreállításáról gondoskodni kíván és tud is.
Másodszor: nem fogadom el és nem fogadtam el a Kiskunsági Nemzeti Parknak ezt a fajta válaszát, meggyőződésem ugyanis, hogy ezen túlmenő feladataik és kötelességeik vannak. Éppen ezért utasítottam a nemzeti park illetékes igazgatóját, hogy ezen a területen folyamatos és fokozott ellenőrzést kell tartani, és ha olyan beavatkozást tapasztalnak, amely a környezetre káros, amely a természeti egyensúlyt megbontja, azonnali hatósági intézkedéseket kell kezdeményezni.
Meggyőződésem egyébként, hogy itt a kisajátítás lenne a megoldás, egy olyan kisajátítás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amely természetvédetté tehetné ezeket a területeket. Ez mintegy 50 millió forint. Mindent megteszek, hogy ez megoldódjon.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)
