BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetekben már hivatalosan is nyilvánvalóvá vált, hogy néhány hónap múlva váltásra kerül sor a jegybank, a Magyar Nemzeti Bank élén. Amit régóta lehetett sejteni, a miniszterelnök nem a jelenlegi jegybankelnököt, Surányi Györgyöt fogja újabb hat évre a jegybank elnökének jelölni, hanem más személyt. Úgy tűnik, mintha magától értetődő volna, ha egyszer lejár egy jegybankelnök mandátuma, akkor mást neveznek ki a helyébe. Pedig ez egyáltalán nem magától értetődő.
Nem magától értetődő, ha más a miniszterelnök, mint hat évvel ezelőtt, akkor más kell hogy legyen a jegybank elnöke. A jegybank egy politikától, kormányoktól független intézménye a magyar gazdasági és politikai rendszernek. Az lenne a magától értetődő, ha a jegybankelnök egy nagy nemzetközi elismertségre szert tett, a magyar gazdaság sikereiben jelentős szerepet játszó, az "Év jegybankelnöke" címet többször elnyerő személy, akkor őt nevezik ki újra. Ez lenne jó az országnak.
Az elmúlt hetek nyilatkozatai alapján úgy tűnik, mintha magától értetődő lenne, hogy a hivatalban lévő pénzügyminisztert fogja a miniszterelnök jegybankelnöknek jelölni. Pedig ez egyáltalán nem magától értetődő. Ha négy évvel ezelőtt alakult volna ki olyan helyzet, hogy jegybankelnököt kell keresni, és Járai Zsigmondot, a korábbi sikeres bankvezetőt jelölték volna, akkor azt kellett volna mondanunk, hogy ez egy normális megoldás. Csakhogy ma nem ez a helyzet. Ma Járai Zsigmond a jelenlegi kormány tagja, s noha többször mondta, hogy ő nem politikus, de ő ma politikus, egy bizonyos kormányhoz, egy bizonyos párthoz kötődő politikus, és ez önmagában véve olyasmi, ami Európa demokráciáiban nem szokásos. Volt Magyarországon negyven éven keresztül olyan rendszer, ahol érthető volt, ha valaki tegnap még pénzügyminiszter volt, holnap már a Nemzeti Bank elnöke lett - akár a személyt is meg lehetne nevezni -, az azonban a szocialista pártállam volt. Demokratikus rendszerekben az ilyesmi, noha nem tiltja törvény, egyáltalán nem szokásos. És Magyarországon sem helyénvaló.
Hadd tegyem hozzá, ez önmagában is elég lenne ahhoz, hogy visszatetszéssel fogadjuk azt, hogy a mai pénzügyminiszterből kívánnak jegybankelnököt csinálni, de két és fél év pénzügyminiszterség után ennél sajnos tovább kell mennünk. Járai Zsigmondnak ugyanis a legfontosabb pénzügyminiszteri céljait nem sikerült megvalósítania ebben a két és fél évben. Hadd emlékeztessünk arra, hogy ebben a két és fél évben a Pénzügyminisztérium semmilyen reformtörekvése nem valósult meg. Hogy csak két példát említsek: elmaradt a kormányprogramban szereplő egészségbiztosítási reform, s ami még fontosabb, elmaradt az az adóreform, amelyet a pénzügyminiszter legfontosabb gazdaságpolitikai céljának tekintett.
Ezzel szemben a hivatalban lévő pénzügyminiszter maga volt részese, ha úgy tetszik, tettestársa a kormány olyan stiklijeinek, mint amilyen Simicska Lajosnak az adóhivatal elnökévé való kinevezése, mint az autópálya finanszírozásának, az autópálya-építés szervezésének az a módszere, amit ez a kormány a versenyeztetés, a közbeszerzési eljárás kikerülésére választott, és bizony a jelenlegi pénzügyminiszternek nagy szerepe van az úgynevezett kétéves költségvetésben, ami nem más, mint a gazdasági alkotmányosság legfontosabb elveinek a félretétele, zárójelbe tétele, az, hogy másfél éven keresztül a magyar parlamentben ne legyen költségvetési vita.
Azt kell tehát mondanunk, hogy sajnos a jelenlegi pénzügyminiszter - aki korábban közgazdászként, bankvezetőként élvezte a megbecsülésünket - mára pártpolitikussá lett, és ilyenként nem az a gazdasági szakember, akinek jegybankelnöki kinevezése összhangban lenne azokkal az elvekkel, amelyek a jegybank függetlenségére épülő politikai rendszerekben természetesek.
Köszönöm szépen a figyelmet.
