DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm képviselő úr felszólalását, nagyon sok elemével egyetértek, elsősorban is azzal, hogy a kormánynak is jogkövetőnek kell lennie, hiszen csak így várhat jogkövető magatartást az állampolgároktól. Ahol vita van köztünk, képviselő úr, az abban mutatkozik, hogy én a kormányt teljes mértékben jogkövetőnek tartom, önnel ellentétben.
Meg kell mondani, hogy a jogalkotási törvény valóban 1987 óta, amikor is megszületett, érdekes módon egy olyan jól sikerült terméke a pártállami jogalkotásnak, hogy kisebb módosításokkal a mai napig hatályban tartható volt; tehát 1987 óta szerepel ebben a törvényben, hogy bizony, az ön által helyesen idézett módon hatáselemzéseket kellene végezni az egyes jogszabályok megalkotása előtt.
Nos, sajnálattal és önkritikusan kell megállapítanom, nemcsak a mostani kormány, hanem az összes, ezt megelőző kormány nevében is, hogy ez a rendelkezése a jogalkotási törvénynek mind a mai napig írott malaszt maradt. Ez nem tudott hatályosulni, és nem tudott átmenni a magyar jogszabály-előkészítési gyakorlatba. Talán javunkra írja, képviselő úr, hogy viszont a mi kormányunk volt az első, amely legalább kormányprogramjában ezt a követelményt megjelenítette, és ezt a törekvést próbálja is végrehajtani.
Ha az okokat elemezzük, hogy vajon mi vezetett oda, hogy ez az egyébként rendkívül jó rendelkezés, amely például Németországban valóban élő gyakorlat, nem tudott megvalósulni, akkor azt hiszem, hogy abban a jogszabálydömpingben kell megtalálnunk a választ, amely az elmúlt tíz év magyar jogalkotását jellemezte, hiszen tudjuk jól, csak törvényből mintegy 1500-at kellett megalkotni ebben az időszakban. Ennek természetesen az a magyarázata, hogy Magyarországon a rendszerváltozás nem véres forradalom, nem polgárháború, hanem jogi és alkotmányos forradalom útján ment végbe. Azt be kell látnunk, hogy a törvény-előkészítő apparátusnak és a törvényhozóknak is, bizony szűkös volt a - mondjuk így - kapacitása, a parlamentnek elég szűk volt az áteresztő képessége.
Boldogabb országokban, ahol több száz éves demokratikus viszonyok vannak, tudnak évekig vitatkozni egy-egy fontos törvényen, nálunk erre sosem volt mód, és éppen ez az oka annak, hogy sok esetben röviddel a megalkotása után módosítani kell fontos törvényeket is. Kérem képviselő urat, hogy írja javunkra azt is, hogy ez a kormány a kormányprogramjában a minőségi jogalkotás szempontjainak az érvényesítését is célul kitűzte, törekszünk erre véges erőnk szerint.
Ami mármost a különféle egyeztetési rendszereket illeti: meg kell mondanom, nem pontosan értem, képviselő úr mire gondol. A közigazgatási egyeztetés rendjébe a törvény-előkészítés során igenis bekapcsolódnak a feladattal érintett civil szervezetek, egyesületek, érdekképviseletek és köztestületek. Elő van írva, és ez meg is történik, hogy az előterjesztő minisztérium az adott kérdésben kompetenciával bíró vagy tagsága által érintett szervezet véleményét ki kell hogy kérje.
Ami pedig az ön által említett trükköket illeti, amelyeket a kormány szemére hányt: hadd mondjam azt, hogy ezek sok esetben a kényszer szülte megoldások. Ha sorra vesszük ezeket a példákat, maradva például az utolsónál, kétségtelenül nem szerencsés, de a szükség így hozta, hogy a privatizációs törvény módosításával most egy képviselői indítvány formájában kell megteremteni az állami gazdaságok privatizálásának a feltételeit. Ezt a módszert egyébként ma már napirend előtt a MIÉP képviselője is kifogásolta. Arról van szó azonban, hogy a kormánynak elhatározott szándéka, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonosok tíz éve húzódó, és valóban mondhatjuk így, alkotmánysértő helyzetet eredményező kálváriájának véget vet, és az ő üzletrészük kifizetéséről rendelkezik. Ehhez pénzügyi forrásokat kell teremteni, és ennek egyetlen forrása nyilvánvalóan az ágazaton belülről képzelhető el. Ez ma az állami gazdaságok privatizációja.
Ahhoz, hogy 2001. július 1. napjáig a kívülálló üzletrész-tulajdonosok, azok alanyi jogú része - tehát akik maguk vagy felmenőjük kapták meg az üzletrészt - megkaphassa az ellenértéket, arra van szükség, hogy ezt a privatizációt addig le tudjuk bonyolítani, és a bevételt realizálni sikerüljön.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)
