DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájában a Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportjának álláspontját szeretném ismertetni, előrebocsátva azt, hogy álláspontunk kialakításában hathatós segítséget nyújtott a Társaság a Szabadságjogokért Jogvédő és Jogfejlesztő Szervezet egyrészt az általa kiadott írásbeli anyaggal, másrészt pedig a személyes konzultációk során egyeztetett álláspontok közvetítése révén.
A közepes terjedelmű szabályozás a polgári törvénykönyv és a polgári perrendtartás egy-egy fejezetének átfogó vizsgálatát tartalmazza. A jelenleg hatályos szabályozás több évtizedes múltra tekint vissza. A differenciáltabb, a személyiségi jogokra tekintettel levő jogalkotó tevékenység megkívánta a joganyag áttekintését, a téma újraszabályozását.
A Ptk. kodifikációja folyamatban van. Az előterjesztő szándéka szerint az elfogadásra kerülő törvényjavaslat majdan ennek az újrakodifikált Ptk.-nak képezhetné már részét, amelyet módosítani akkor már nem szükséges. Érthető és elfogadható az előterjesztő indokolása, de az előttünk fekvő törvényjavaslat felveti, hogy lehetett volna esetleg néhány dolgot más módon is szabályozni a törvénytervezetben.
A javaslat a hatályos szabályozással egyezően definiálja a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés feltételeit. Ezek a kategóriák nem elfogadhatatlanok, de megkockáztatom, hogy eljárt felettük az idő, mivel a cselekvőképesség fekete-fehér, igen-nem megítélése helyett a mai életviszonyokhoz jobban illeszkedő, rugalmasabb meghatározást lehetne bevezetni. Ez ugyan a törvényjavaslat nagymértékű módosítását kívánja meg, de ajánlom megfontolásra a következőket.
A javaslat szerint a bíróság a határozatban megállapíthatja, hogy mely ügycsoportokban tartja fenn a gondnokság alá helyezett személy cselekvőképességét. Egyeztetett véleményünk szerint a jogelveknek megfelelően az önrendelkezési jog korlátozásának a jog korlátozását kell indokolni, és nem pedig annak meghagyását. A bíróságnak azt kell vizsgálnia, arra kell bizonyítást vezetnie, hogy melyek azok az ügycsoportok, amelyekben nem képes ügyei vitelére az érintett személy. Ezeket az ügycsoportokat kell a bírói határozatban rögzíteni, mivel azon jogviszonyok, jogosultságok teljeskörűen nem sorolhatók fel, amelyeket a gondnokolt egyébként nyugodtan gyakorolhatna.
Ha a törvényjavaslat logikáját követem, a határozatban nem szereplő ügykörök gyakorlása kizárt, ugyanakkor megeshet bizonyos esetekben, például a közügyek gyakorlása során, hogy ennek kimaradása a nem kellően körültekintő eljárás eredménye. A korlátozás időszakos felülvizsgálatára szükséges garanciaként örömmel üdvözöljük annak a törvényjavaslatba történő beillesztését.
Ugyanakkor módosító indítvánnyal kezdeményezzük, hogy ne csupán a korlátozottan cselekvőképes személyeknél, hanem a cselekvőképtelenek esetében is legyen kötelező az időszakos felülvizsgálat. Álláspontunk szerint jogállamban nem engedhető meg, hogy valaki - mint ezt a törvényjavaslat tartalmazza - gyakorlatilag végleges hatállyal gondnokság alá kerülhessen. Az orvostudomány mai állása, fejlődése, a pszichiátriai betegek rehabilitációja lehetővé teszi a legsúlyosabb betegek gyógyítását, gyógyulását, viszonylag hosszú tünetmentes időszakok megteremtését. Éppen ezért úgy gondoljuk, nem megengedhető, hogy bárkit is elzárjunk a felülvizsgálat lehetőségétől, még arra való tekintettel sem, hogy egyébként eljárás indítható annak megszüntetésére, illetve a fokozatok közötti váltásra. Ez csak lehetőség, míg a felülvizsgálat garancia arra, hogy senkit ne lehessen egy intézet falai között felejteni.
A tervezet szerint a gondnokság alatt állókról központi nyilvántartás készülne, amelyből adatokat is lehetne kérni meghatározott esetben. Nem tudunk egyetérteni a központi nyilvántartással. Javasoljuk, hogy az illetékes bíróság tartsa nyilván a gondnokoltakat anélkül, hogy központi nyilvántartás készülne. Ez nem akadályozza, hogy adott jogügylet esetében az érintett, miután jogi érdekeit igazolta - s nemcsak valószínűsítette, mint azt a javaslat is tartalmazza -, igazolást kérjen a névjegyzékre vonatkozóan. Sajnos az adatvédelmi biztos véleményét ez ügyben nem ismerjük, de remélem, hogy a későbbiekben megismerhetjük, és egyetért velünk abban, hogy ilyen jellegű szenzitív adatok központi nyilvántartása ez esetben szükségtelen és kellően nem is indokolható.
A gondnokság alá helyezési eljárásban a javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy a gondnokság alá helyezendő személyt pszichiátriai intézeti megfigyelésre utalják. A javaslat által tartalmazott 30 nap azonban elfogadhatatlanul hosszú időtartam. Javasoljuk ezt 8 napra csökkenteni, azzal, hogy erre csak orvosi indok alapján kerülhessen sor. Erősíti ezt azon körülmény is, hogy a gondnokság alá helyezendők nagy része már megjárta a kórházakat, előzményei, orvosi iratai rendelkezésére állnak az eljárásban közreműködő igazságügyi elmeorvos szakértőnek. A gyakorlat egyébként is azt mutatja, hogy az orvos szakértő általában egy vizsgálat alapján készíti el szakvéleményét, ritkán rendeli vissza vizsgálatra az érintettet, s még ritkábban szükséges a megfigyelés.
A javasolt időtartam azért sem fogadható el, mert a nem veszélyeztető állapotú személy akarata ellenére történő intézetbe szállítása súlyos jogkorlátozás, tekintettel az egészségügyről szóló törvény rendelkezésére is.
Megfontolásra ajánljuk a hivatásos gondnok intézményére vonatkozó rendelkezések áttekintését, átdolgozását. Nem kellene-e e tisztség betöltését valamilyen végzettséghez, képesítéshez kötni? Jelenleg egy hivatásos gondnok gyakran több mint félszáz gondnokolt ügyeit viszi. Lehet-e komolyan, felelősségteljesen ellátni ennyi gondnokoltnak gyakorlatilag mindenfajta ügyét? Nem válik-e az éves elszámolási kötelezettség ez esetben mechanikus, gépies gyakorlattá? Javára válna az intézménynek, ha a javaslat maximalizálná az egy hivatásos gondnokhoz tartozó gondnokoltak számát, és szabályozná az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat is. Tudom, hogy ez jelentős munkát igényelne, azonban feltétlenül át kellene gondolni a megvalósítás lehetőségét.
(12.40)
A javaslat lehetőséget teremt a gondnokság alá helyezési eljárás hivatalból történő megindítására. Az eljárás ilyen módon történő megindításának lehetőségét üdvözöljük, ugyanakkor szükségesnek tartjuk a rendelkezések további finomítását, eljárási garanciák beépítését.
Mire gondolok? A javaslat nem szabályozza az eljárás indítására a gyámhatóság részére nyitva álló határidőt. Igaz, hogy mögöttes jogszabályként ott van az államigazgatásról szóló eljárási törvény, de a védendő jogalany szempontjából döntő jelentőségű, hogy ez a törvény rögzítse a megszokottnál rövidebb, a 30 nap helyett 15 napon belül indítandó eljárást, továbbá azt, hogy a gyámhatóság hívja fel a közeli hozzátartozókat arra, indítsanak gondnokság alá helyezési eljárást. A perindítás elmulasztása esetén pedig a gyámhatóságnak további 15 napon belül kelljen hivatalból megindítania az eljárást.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő javaslat hihetetlenül nagy fontosságú, bár lehet, hogy első látásra nem tűnik annak. Jellemzője, értékmérője lehet egy társadalom azon megnyilatkozásának, amelyen keresztül az a betegeinek, elesettjeinek jogérvényesítését biztosítja, garanciákat fogalmaz meg, hogy ezeket az embereket, akik már sokszor hozzátartozó nélkül vannak, ne lehessen kihasználni, becsapni, emberi méltóságukat megtiporni.
Képviselőcsoportunk ezért igen szavazatával abban az esetben tud e törvény mellé állni, ha látjuk a garanciák felé történő elmozdulást. Ezekre vonatkozóan módosító indítványokat nyújtunk be, és a korábban elfogadott hasonló törvényekhez képest kérjük az együttműködést az előterjesztővel a javítás érdekében.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
