DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A cselekvőképességgel és a gondnoksággal járó törvényi szintű jogi szabályozás átalakítása a tervezetben megfogalmazott elképzelések szerint négy jogszabály átalakítását teszi szükségessé. Ezek legjelentősebbike a polgári törvénykönyvről szóló módosítás, amely azonban kihatással van a polgári perrendtartásra is.
(13.10)
Vannak a javaslatban olyan törvényi megfogalmazások, amelyek a már kialakult bírói gyakorlatot emelik törvényi szintű megfogalmazásra. Mivel a bírósági gyakorlatnak is van jogrendszert formáló hatása, ezért a MIÉP-frakció ezt a törekvést elfogadhatónak tartja.
Tartalmaz azonban a törvényjavaslat koncepcionális változásokat a jelenlegi szabályozáshoz képest. A jelenleg hatályos szabályozás a kiskorú, 14. életév alatti cselekvőképtelen személyeket, valamint a 14 és 18 év közötti, korlátozottan cselekvőképes személyeket azonos jogállásba helyezi a nagykorú és gondnokság alatt álló cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes személyekkel. Csak életkorukban van közöttük eltérés aszerint, hogy szülői, gyámi vagy intézeti felügyelet alatt álló kiskorúakról van-e szó, vagy nagykorú, gondnokság alatt állókról. A jogkövetkezmények közel azonosak.
A felnőtt korúak cselekvőképességét kizáró gondnokság jogi hatásait a tervezet a jelenlegi szabályozás szerint definiálja a továbbiakban is. A cselekvőképességet korlátozó gondnokság eseteit azonban differenciáltabban kívánja szabályozni a törvényjavaslat és a gondnokolt személyes önrendelkezési jogát személyre szabottabban biztosítaná a bíróságok számára. Mivel taxációt ezekben az ügycsoportokban a törvény-előkészítő a dolog természetéből kifolyólag nem tudott alkalmazni, ezért módosító javaslatában kilenc ügycsoportban sorolja fel azokat a leggyakoribb eseteket, amikor a bíróság fenntarthatja a gondnokság alá helyezett személy teljes cselekvőképességét. Mivel a gondnokoltak elmebeli állapota eltérő, ezért ezt a MIÉP képviselőcsoportja el tudja fogadni.
Több új jogintézményt is bevezetni javasol a törvénytervezet, például többes gondnokság, helyettes gondnok, zárlat és így tovább. Ezeknek is megvan az életszerű indokoltsága. S bár nem kifogásoljuk, hogy például gondnokot civil szervezet, egyesület is ajánlhat, de ezt azért alaposan meg kell vizsgálni a gyakorlatban, mert ezzel vissza is lehet élni. Okként elég csak a gondnokolt vagyonának a megszerzési lehetőségére gondolni.
Tartalmaz a törvénytervezet szövege azonban egy vitatható újdonságot is. A cselekvőképességet korlátozó gondnokság elrendelése esetén a bíróságnak hivatalból új időpontot kell megjelölnie, legkésőbb öt éven belül, hogy felülvizsgálja a meghozott ítéletét. Ebben azt a racionalitást véli felfedezni az előterjesztő, hogy akit cselekvőképességét korlátozva gondnokság alá helyeztek, annak állapotát figyelemmel kell kísérni, és ha az javul, akkor meg kell szüntetni, ha változatlan, akkor fenn kell tartani, ha romlik, akkor azt cselekvőképességet kizáró gondnokság alá kell helyezni. A probléma lényegének a megközelítése helyes, kezelésének módszere azonban szerintünk erősen vitatható.
Téved a törvényjavaslat indokolása abban, hogy ha időről időre nem ismétli meg a pert a bíróság, akkor a gondnokolt állapotát évekig, évtizedekig nem vizsgálja senki. A gyámhatóság ugyanis nem csupán jogosult, hanem köteles is vizsgálni a gondnokolt helyzetének alakulását. A gondnok évente köteles beszámolni a gondnokolt helyzetének változásáról. A gyámhatóság erről soron kívül is beszámoltathatja a gondnokot. Ráadásul a gondnokolt maga is kérelmezheti illetékmentesen a gondnokság megszüntetését. A gyámhatóság saját hatáskörében egyaránt felügyeli a gondnokokat és a gondnokoltakat. A bíróságnak nem hatásköre ezekben az ügyekben a gyámhatóság feladatkörében eljárni. A bíróságnak az ilyen ügyekben a vitatott közigazgatási határozatot kell elbírálnia, nem pedig saját ítéletében újabb és újabb eljárásokra ürügyet teremteni.
Arra is tekintettel kell lenni, hogy a cselekvőképtelen személyek jelentős része nem áll gondokság alatt, továbbá a súlyos látás-, hallás- és mozgáskorlátozottság miatt gondnokoltak rendszerint nagyon ritkán gyógyulnak. Természetesen, aki visszanyeri mozgásképességét, valamint a látását vagy hallását, és egyébként önmaga ügyének intézésére képessé válik, akkor kell hogy a gyámhatóság kezdeményezze a gondnokság megszüntetését, mint okafogyottá vált felügyeletet. Ilyenkor nem is kell öt évet várni, mint a bírósági ítélet ezt előírná. Az ilyen okokból gondnokoltak túlnyomó többségének azonban felesleges megterhelést jelent egy újabb bírósági felülvizsgálat, hiszen ott személyesen kötelező a megjelenés. Igazságügyi szakértői vizsgálatnak is alá kell vetniük magukat, mivel ez is kötelezően előírt kelléke a bírósági eljárásnak. Ráadásul a fogyatékosság miatt gondnokoltak túlnyomó többsége nem is akarja megszüntetni a gondnokságot. Felesleges tehát őket automatikusan kitenni ennek a procedúrának.
Hasonló a helyzet a időskori szellemi leépülés miatt gondnokoltak esetében is. A gyámügyi tapasztalatok szerint az ő állapotuk is csak ritkán szokott javulni a kor előrehaladtával. Vonatkozik ez a tapasztalat azokra az esetekre is, amikor a szülők sérült kiskorú gyerekükről annak kiskorúsága alatt a szülői felügyeleti jogok keretében gondoskodnak, később, a gyermek nagykorúvá válását követően a gondnoki teendőket is ellátják. Ezeknek a gondnokoltaknak a helyzete is nagyon gyakran szokott állandósulni. Ezekben az esetekben sem jelentkezik igény sem a gondnok, sem a gondnokolt részéről a visszatérően lefolytatni javasolt bírósági felülvizsgálat procedúrájára.
Nem igényli ennek az új intézménynek a meghonosítását az ország gyámügyi apparátusa sem. Ez ugyanis egy méltánytalanul alulfinanszírozott, túlterhelt ágazat. Joggal éreznék ésszerűtlennek azt, ha az állam szükségtelenül újabb eljárásokra kényszerítené őket. Ha már a szükséges és hasznos munkájukat nem fizeti meg rendesen az állam, akkor legalább értelmetlenül ne növelje a munkaterheiket. Ezekhez az általában sehová sem vezető bírósági felülvizsgálatokhoz ugyanis majd a gyámhatóságoknak kell elkészíteniük a környezettanulmányt, beszerezniük az igazságügyi szakértői véleményt, elkészíteniük a felülvizsgálati kérelmet és biztosítani a jogi képviseletet.
Ez az új jogintézmény a bíróságoknak sem hiányzik, mivel az ügyfélforgalmuk már így is feleslegesen túlterhelt. Az érdemi ügyek elbírálása is elegendő mértékben leköti a bíróságokat, ezért a senkinek sem hiányzó látszatperek az ő érdekeiket is sértik. Ezért ezen a területen olyan jogi szabályozásra van szükség, aminek következtében nincs feleslegesen egymás terhére a gyámhatóság és a bíróság. A Magyar Igazság és Élet Pártja biztos abban, hogy ez a két szervezet nem akarja egymást hiábavaló módon fárasztani. A bíróságok ma is túlterheltek, nagy ügyhátralékkal dolgoznak. Egy újabb ügycsoportnak a bíróságokra hárítása ezt tovább növelheti. Hogy ne így legyen, ahhoz a bíráknál létszámot kellene növelni, ennek pedig sem a fizikai, sem az anyagi feltételei nem biztosítottak.
A MIÉP-frakció erre tekintettel nem támogatja az ítéleteknek a visszatérően kötelező bírósági felülvizsgálatát. Természetesen a törvénycsomagnak nem csupán a Ptk.-ra, hanem a polgári perrendtartás módosítására vonatkozó részét is a fentiek figyelembevételével módosítani javasoljuk. A törvényjavaslat egyéb rendelkezéseivel egyetértünk és azt támogatjuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Hende Csaba tapsol.)
