DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az SZDSZ képviselőcsoportja is támogatni fogja a törvényjavaslat elfogadását, amennyiben a módosításokban meg tudunk egyezni a kormány képviselőivel, amiben nem kételkedem, mert ezúttal is színvonalas, korszerű és igényes törvényjavaslatot terjesztett elő az igazságügyi tárca, olyan törvényjavaslatot, amely helyes irányba tett elmozdulást tartalmaz a jelenlegi helyzethez képest.
Kezdhettem volna a hozzászólásomat azokkal a szavakkal is, amelyekkel az előttem szóló Kiszely Katalin képviselő asszony a tőle megszokott színvonalas beszédét elkezdte, hogy mindennel egyetért, amit az előtte szólók elmondtak. Én is egyetértek a Rubovszky képviselő úr, Csákabonyi Balázs és Kiszely Katalin által elmondottakkal is, a dicsérő szavakkal és a kritikai megjegyzésekkel is.
Ezért talán az ismétlések minimumra szorításával azt kell hangsúlyozni, hogy feltétlenül szükséges törvénymódosításról van szó. A jelenlegi helyzet több éves vagy talán évtizedes lemaradást mutat az európai normákhoz képest, és sajnos azt is kell látnunk, hogy az ezen a területen dolgozók korrekt és tisztességes munkája mellett nagyon sok visszaélésre is alkalmat ad a jelenlegi helyzet. A vitát figyelőknek talán nem mindegyike ismeri azt, hogy ezen a területen a korlátlan idejű szociális intézeti elhelyezés után tulajdonképpen a gondnokság alá helyezett lakása felszabadul, és ezen az úton megnyílik a korrupciónak egy nagy lehetősége. Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem akarok általánosítani, csak a veszélyre hívom fel a figyelmet, amely veszélyre a törvényjavaslat is nagyon helyesen reagál.
A jelenlegi helyzetben sajnos nem a bíró és az igazságügyi szakértő az, aki meghatározó döntést hoz a gondnokság alá helyezés ügyében, hanem sokkal inkább jelentős a pszichiáter és a gyámügyi előadó szerepe. Itt is hangsúlyozom, hogy közöttük nagyon sokan nagyon becsületesen és áldozatosan végzik a munkájukat, de könnyen kerülhetnek olyan helyzetbe a kísértés folytán, hogy esetleg a hozzátartozókkal együttműködve meg tudják szerezni olyan emberek lakását, akik egyébként még az ügyeik vitelére egyébként képesek lennének, tehát nem elkerülhetetlen a szociális intézetbe való elhelyezésük.
Ebben a tekintetben a tízezer lakosra vetített, elmeszociális intézetben elhelyezettek száma tekintetében Magyarország ijesztő képet mutat bármelyik európai országhoz képest - nyilvánvalóan nem azért, mert Magyarországon ilyen mértékben vannak rászorulók.
A törvényjavaslat helyes irányba tett lépéseket fogalmaz meg. Egyetértünk azokkal a törekvésekkel, amelyeket a törvényjavaslat előír. Tehát egyetértünk azzal a célkitűzéssel, hogy az egyén önrendelkezési jogát a lehető legnagyobb mértékben tiszteljük ilyen esetekben is, és hogy az egyénnek a gondnokság alá helyezése vagy korlátozott cselekvőképességének kimondása esetén az egyén fölött gyakorolt jogi fennhatóság csak a lehető legszükségesebb mértékű legyen.
Ugyanakkor úgy érezzük, hogy a helyes lépések tovább folytathatók lennének a törvényjavaslat kapcsán. Így mi magunk is szorgalmazzuk, hogy a szigorú cselekvőképes-cselekvőképtelen felosztásnál több árnyalatot fogalmazzunk meg, tehát tovább árnyaljuk a helyzetet, jobban alkalmazkodjon a jogi szabályozás a realitásokhoz, és tegyük lehetővé a bírák számára is egy differenciáltabb döntés meghozatalát.
Egyetértünk azzal a felvetéssel is, hogy nem helyes és nem célszerű az a módosítás, hogy a bíróság azt határozza meg, hogy melyek azok az ügyek, amelyekben eljárhat az érintett. Fordított szabályozás a bizonyítási teher szempontjából is logikusabb lenne, és azt gondolom, hogy az európai normáknak is jobban megfelel, ha azt kell megmagyarázni, hogy bizonyos ügyben miért nem járhat el valaki, szemben azzal, hogy miért járhat el valaki. Ebben a tekintetben egyébként a bíró helyzete is könnyebb, hiszen ha a bíró olyan ügyben teszi lehetővé az eljárást, amelyben utóbb esetleg viták keletkeznek, ez a bíró felelősségét növelheti, hogy miért engedte meg ebben az ügyben az érintett döntését, és ezzel miért tett lehetővé olyan helyzetet, amely később vitákra adhat okot. Tartani lehet a javaslat általi előterjesztés elfogadása esetén egy konfliktuskerülő bírói magatartás kimondásától, és inkább minden területen korlátozzák a cselekvőképességet azért, hogy elkerüljék a későbbi vitákat. Tehát ezt a módosító javaslatot mi is szeretnénk előterjeszteni, és megfontolásra ajánljuk az előterjesztő képviselőjének is.
Nekünk is problémánk van a központi adatbázis ügyével. Rendkívül nehéz helyzetbe kerülnek azok az állampolgárok, akik szerződést akarnak kötni, és felmerül bennük a gyanú, hogy akivel szerződést kötnek, az valamifajta cselekvőképességet korlátozó bírói döntés hatálya alatt áll. Bocsánat a nagyon nem ide illő hasonlatért, de szinte a gépjármű adásvételhez hasonló eredetvizsgálat-szerű eljárást kell beindítani minden szerződésnél, hogy ha egy ilyen központi nyilvántartás szükséges; ráadásul a központi nyilvántartó nem is tudja feltétlenül megítélni azt, hogy aki tőle adatot kér, annak valóban szüksége van-e erre az adatra, valóban szerződést akar-e kötni.
(13.00)
Megfontolandónak tartanék egy olyan megoldást, hogy az érintett személy kérhet saját magára vonatkozóan adatokat a nyilvántartásból - tehát nem bárki kérhet, hanem csak saját magára vonatkozó adatot kérhet -, ha a szerződő partnernek gyanúja merül fel, akkor kérheti azt a szerződő féltől, hogy legyen szíves, igazolja, hogy nem áll semmifajta gondnokság alatt, amit az érintettnek adhat meg a központi nyilvántartás.
Így ez a nyilvántartás nem válik közprédává és nem válik esetleges visszaélések alapjává, nem beszélve arról, hogy az adatvédelmi követelményeknek is jobban megfelelhet.
Nagyon fontosnak tartanánk azt is, hogy a gondnokrendelés feladata ne a gyámhatóság feladata legyen. Utaltam arra, hogy ez visszaélésekre adhat okot vagy lehetőséget. Szerencsésebb lenne az, ha ebben a kérdésben is a bíróság döntene, tehát a bíróság rendelné ki a gondnokot és határozná meg a gondnok feladatait és jogköreit is.
Egyetértünk azokkal a felvetésekkel - erre Rubovszky képviselő úr is, az előterjesztő is, illetve az előttem szóló két képviselőtársam is utalt -, hogy a hivatásos gondnokokkal kapcsolatos követelmények emelése mindenképpen indokolt. Lényeges elem az, hogy a hivatásos gondnokok egyfelől ne kerüljenek olyan kísértésbe, hogy ők maguk jelentős vagyon fölött korlátlanul rendelkezhessenek, másfelől ne hozzunk olyan helyzetbe valamilyen oknál fogva, például az időskori betegség, elmebetegség következtében megalázó helyzetbe kerülő embereket, hogy szakképzetlen vagy hozzá nem értő gondnokok önkényének legyenek kiszolgáltatva, tehát a követelményeket magasabbra kell emelni.
Itt is felhívom a figyelmet arra, hogy a jelenlegi gyakorlat, miszerint az esetek többségében a gondnokság alá helyezett nincs jelen a tárgyaláson, a bírónak nincs is lehetősége arra, hogy személyesen meggyőződjön a döntés indokoltságáról, a jogi képviselő az esetek jelentős többségében nem is találkozik az általa képviselt személlyel, ez a helyzet olyan mértékű kiszolgáltatottságot tesz lehetővé, amelyet a kormány javaslata helyesen akar megszüntetni, és az a meggyőződésem az eddigi felszólalások alapján is, hogy ebben az ügyben valamennyi parlamentben képviselt párt együtt tud működni. Az eddigi felszólalások ritkán látott egységet mutatnak, és azt hiszem, hogy ez az egység szolgálni fogja annak a közvetlenül érintett több tízezer embernek és a hozzátartozókon keresztül közel százezer vagy százezret meghaladó embernek az érdekeit, akiket ez az ügy mélységesen érint, és akikre ez a szabályozás vonatkozni fog.
Egyetértünk azokkal, akik azt mondják, hogy a javaslat minden tekintetben az emberi méltóságot próbálja szolgálni, és ennek érdekében mi is támogató és konstruktív módon fogunk a vitában részt venni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
