DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnöknő. Tisztelt Ház! Az egészségügyi bizottság megtárgyalta és 11:7:1 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta a törvénytervezetet. A tárgyalásunk idején nem gondoltunk arra, hogy bizonyos értelemben egyfajta ünnepi hangulatban kerülhetne vagy kerül sor a törvényjavaslat megtárgyalására. Nizzára gondolok, hiszen egészen más dolog egy távolba eső ködös célra futni, és egészen más dolog egy belátható távolságra. Ennek ellenére jól érzékeltük, hogy itt alapvetően egy jogharmonizációs törvénnyel állunk szemben, mint ahogy ez már az előző bizottsági előadók beszámolásából is kitűnt.
Az is kiderült a megbeszélésünkön, hogy a közvetlen jogharmonizációs lépéseken túl a törvényjavaslat tartalmaz néhány olyan elemet, amely változásra azért van szükség, mert nem olyan egyszerű dolog a jogharmonizációs kérdés, egy-egy bizonyos tételes valamit áttenni egyik jogból a másik jogba. Mindegyik jogszabálynak van egy környezete, és a környezeti hatások miatt másodlagos dolgokat is szükséges megváltoztatni.
Nagyon nagy felelősség ez mind a kormányzat, mind a parlament, mind a szociális partnerek részéről, hogy ezen a ponton ésszerű határokat húzzon meg az úgynevezett túlterjeszkedés kérdésében, mire mondjuk azt, hogy ez tényleg hozzátartozik és meg kell változtatni, vagy mit tegyünk rá, amit a szívünk szerint hozzátennénk, de valójában el kell választani, hogy nem valódi jogharmonizációs lépésről van szó.
A bizottságunk kormánypárti része úgy ítélte meg, hogy itt arányos döntések születtek a kormány részéről. Érzékeltük, az eddig elhangzott bizottsági megszólalásokból is érzékelhettük, hogy bizony egy jogharmonizációs folyamatban szemléletváltásra is szükség van. Itt olyan változások történnek, egy versenyalapú társadalom jogi környezetét kell átültessük a mienkbe, amely lényegileg már verseny alapú, de a jogi környezet még nem teljesen az. Itt bizony egy rugalmas munka világára kell felkészülnünk, amely rugalmasság áldozatokat követel, olyan áldozatokat, ami hosszabb távon az egész társadalom érdeke, nemcsak munkavállalói érdek, semmiképpen nem kormányzati érdek.
Őszinte meglepetéssel hallgattam a bizottsági ülésen is és itt most a teremben is azokat a megjegyzéseket, amelyek arról szólnak, hogy nem volt megfelelő a szociális partnerekkel való megfelelő tárgyalás és előkészítés. Mindannyian olvashattuk a Magyar Közlöny ez évi 92. számában, fel van sorolva tételesen, hogy melyek azok a pontok, amelyekben a szociális partnerek megegyeztek és amelyek bekerültek a törvényjavaslatba, és melyek azok, amelyek megegyezés hiányában kerültek be, pontosabban, hol nem volt megegyezés. A kormány kifejezte azt a szándékát, hogy megegyezés esetén ezeknek a berakásáról is szó lehet. Remélem, hogy nem fogunk mindig - most már a jogharmonizációs folyamat célegyenesében - ilyen oldallagos vitákat folytatni.
A bizottságunk érdeklődési körében természetesen elsősorban az egészségügyi kérdések álltak, és itt elég jelentős problémák, illetve gondok merültek fel. Ezeknek a megoldása nem feltétlenül ettől a törvényjavaslattól várható.
Egyetértettünk mind a kormányoldalon, mind a másik oldalon abban, hogy az egészségügyre vonatkozó, elsősorban a közalkalmazotti törvényben szereplő jogszabályoknak előbb-utóbb világossá kell tenniük, hiszen az ágazatban a jövőben nem a közalkalmazotti életforma lesz a meghatározó, fel kell tehát készülni arra, hogy elválasszuk, hogy mi az, ami közalkalmazotti dolog és védeni kell, és mi az, ami az egészségügy specifikuma. Ez a javaslat ezt nem oldja meg, de nem is ez a célja. Ezért a kormánypárti oldal - mint említettem - támogatta az előterjesztést, amit tisztelettel ajánlunk az egész parlamentnek is.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
