GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnöknő. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Minden bizonnyal igaza volt Széchenyinek, amikor a Hitel című művében úgy fogalmazott, hogy a jól elrendelt munka a nemzeti gazdaság talpköve. És hasonlóképpen igaza lehetett annak a századfordulón író közgazdászunknak is, miszerint a kultúra és a munka tartja fenn hazánkat. Éppen ezért a polgári kormány kiemelt fontosságot tulajdonít a munka világának, a foglalkoztatáspolitikai kérdéseknek. A kormány helyre kívánja állítani a munka becsületét, és arra törekszik, hogy Magyarországon mindenkinek, aki dolgozni akar, jusson is munkahely. A kormány a "segély helyett munka" elvét kívánja érvényesíteni. Ennek keretében különösképpen fontosnak tartjuk, hogy a magyar béreket felzárkóztassuk az Európai Unió bérszínvonalához, ennek egyik legfontosabb és most bekövetkező lépése, hogy a minimálbért 25 500 forintról a kormány jövő év január 1-jétől 40 ezer forintra, 2002. január 1-jétől pedig 50 ezer forintra kívánja emelni.
A magyar munkaerőpiacon 1998-ban egy valódi fordulat ment végbe, melyre az jellemző, hogy hosszú évtizedek után újra növekedni kezdett a foglalkoztatottak száma, magyarán, nőtt a lakosság gazdasági aktivitása, ahogy ezt a statisztikusok szokták megfogalmazni. Mára Magyarországon a munkanélküliség a nemzetközi felmérések szerint, nemzetközi módszerekkel végzett felmérések szerint 6,3 - bocsánat, még ennél is kevesebb, 6,2 - százalékra csökkent, ami mintegy 2-3 százalékkal alacsonyabb, mint az Európai Unió átlaga. És ami számunkra különösen fontos, a munkanélküliség nemcsak az ország legfejlettebb részeiben csökken, nemcsak ott nő a foglalkoztatottak száma, nemcsak ott van egyre kevesebb munkanélküli, hanem mára az ország minden régiójában, a legszegényebb régiókban is csökken a munkanélküliségi ráta, csökken a munkanélküliek száma.
Szembe kell néznünk azzal, hogy bizonyos esetekben, bizonyos térségekben a munkaerőhiány is felléphet, ezért az idei év közepétől a munka világa, a foglalkoztatáspolitika a Gazdasági Minisztériumhoz került, a minisztérium új szemléletet kíván érvényesíteni, mert a munkanélküliséget, a munkanélkülieket nemcsak egy társadalmi problémának tekintjük, hanem olyan erőforrásnak, amelyre az országnak szüksége van, amelynek jobb kihasználásával a magyar gazdaság fejlődése felgyorsítható, fölgyorsítható az Európai Unióhoz való felzárkózásunk.
A most előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban a következő kérdésekről szeretnék különös hangsúllyal beszélni: a jogharmonizáció kérdéséről, arról, hogy milyen érdekegyeztetést folytattunk, a munkaidő megszervezésével kapcsolatos kérdésekről, az esélyegyenlőségi szabályok kialakításáról, az átirányításra, a kiküldetésre, kirendelésre és a munkaidő-kölcsönzésre vonatkozó jogharmonizációs feladatainkról, valamint arról, hogy más, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országokban milyen lépéseket tettek az Európai Unió e területen meglévő jogszabályainak a harmonizálása érdekében.
A jogharmonizáció kérdésköréről; a jelenleg hatályos, öröklött munka törvénykönyve nem felel meg az Európai Unió vonatkozó irányelveinek. Ezért ezeket módosítanunk kell. Méghozzá nem is akármilyen sebességgel, mert a magyar kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy ez év végéig benyújtja az Országgyűlésnek az Európai Unió irányelveinek megfelelő új jogi szabályozás tervezetét. Ez most ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásával megtörtént.
Az elfogadásra váró törvényjavaslat kilenc munkajogi tárgyú uniós irányelv átvételét szolgálja. A javaslat a magyar munkajogi szabályozás történetében mérföldkőnek számít, mivel az európai gyakorlatra tekintettel egyes kérdéseket illetően határozottan szakít az eddigi szabályozási megoldásokkal. Ezzel egyidejűleg, az előterjesztő szándékaival összhangban, a javaslat szem előtt tartja azt is, hogy hazánk a közösségi államok fejlődéséhez képest más utat járt be, és ezért, ahol erre lehetőség van, meg kívánjuk őrizni nemzeti szabályozásunk sajátosságait is.
A beterjesztett módosítás, sokan fogalmazták ezt meg, állítólag túlterjeszkedik a jogharmonizációs célon. Nos, mi úgy ítéljük meg, hogy ez egyáltalán nem igaz, hiszen az Európai Unió jogi szabályozása bizonyos irányokat jelöl ki, de a nemzeti parlamentek feladata az az Európai Unióban is, hogy ezen irányoknak megfelelően a saját hazai jogi szabályozásukat kialakítsák.
Az általunk benyújtott javaslat megfelel az irányelv szabályainak, nem terjeszkedik azon túl, de tekintettel van arra is, hogy mivel megőrizzük a hazai nemzeti sajátosságainkat, az Európai Unió irányelveit hozzá kell illeszteni a meglévő jogi keretekhez, ilyen módon az adaptációs munka bizonyos értelemben szélesebb, mintha egyszerűen csak azt tennénk, hogy lefordítjuk, akár a legjobb magyarországi nyelvtudósok segítségével is, az Európai Unió jogszabályait, és azokat szó szerint átültetnénk a magyar munkajogba. Ez egyébként sok esetben nem is jelentene kellő megoldást, tekintettel arra, hogy az Európai Unió előírásai arra vonatkoznak, hogy valamely kérdést szabályozni kell, szükséges jogi területen, de annak pontos tartalma nem kellően körülhatárolt.
Az érdekegyeztetésről: mint elmondottam, az Unió felé vállalt kötelezettségünk az, hogy ez év végéig az Országgyűlés számára megtárgyalásra az irányelvnek megfelelő jogi szabályozást benyújtjuk. Ez megtörtént. A javaslat benyújtását ennek ellenére széles körű, hosszas érdekegyeztetés előzte meg. Az Országos Munkaügyi Tanács munkajogi bizottsága öt alkalommal, a plenáris ülés két alkalommal vitatta meg. A szociális partnerekkel való egyeztetés azonban az ülések közötti időszakban is folyamatos volt. Az egyeztetési folyamat során a kormányzati oldal a szociális partnerek javaslatait számos alkalommal figyelembe vette, továbbá a munkavállalói és a munkáltatói oldal által megkötött megállapodásokat a javaslatba be is építette.
(9.10)
Szám szerint tizennégy vitatott, lényeges kérdésben született megállapodás.
Ez év nyarán úgy tűnt, hogy teljes körű egyetértés jött létre, azonban az egyik oldal szabadságról hazajövő képviselői vitatták, hogy az oldal által delegált vezetők megfelelő felhatalmazással rendelkeztek-e a megállapodás megkötésére, ezért új tárgyalás indult. Ezen az új tárgyalási szakaszon is jöttek létre további megállapodások, azonban nem teljeskörűen. Ezt követően szeptember hónapban a gazdasági miniszter a szociális partnerek képviselőivel újabb személyes egyeztetést kezdeményezett. A megbeszélés azzal zárult, hogy a munkáltatói és a munkavállalói oldal további kétoldalú tárgyalásokat fog folytatni, és amennyiben megállapodást kötnek, azt a kormány egyoldalúan elfogadja. Ennek érdekében a kormány száz napig várt. Száz nap elteltével a gazdasági miniszter levelet írt valamennyi, az Országos Munkaügyi Tanácsban jelenléttel bíró szervezet részére, aziránt érdeklődve, történt-e valamilyen előrelépés a tárgyalások során. Összesen csak két szervezettől kapott választ. Ezek a válaszok pedig azt tartalmazták, hogy az egyeztetéseket folytatják. Ezen száz nap alatt érdemi előrelépés nem történt.
A jogharmonizációs kötelezettség teljesítésére vállalt határidő - melyről már beszéltem - szükségessé tette, hogy a kormány a javaslatot az Országgyűlés elé beterjessze. A benyújtásra került javaslat egyébként az egyeztetéseken elért legszélesebb konszenzus elemeit tartalmazza. Néhány technikai kérdésben történt módosítás, amelyet a tárgyalások megszakadása után, bizonyos értelemben való elhalása után, a bekövetkezett tárcaközi egyeztetés tett szükségessé.
A javaslat benyújtásának tényét és annak tartalmát az Unió a legutóbbi országjelentésben pozitívan értékelte. Ehhez kapcsolódik az az örömteli esemény is, hogy a kormány és az Unió közötti csatlakozási tárgyalásokon a szociális fejezet a közelmúltban lezárult. Ezek a bizonyos átvilágítási tárgyalások lezárultak. Tekintettel viszont arra, hogy ez évben úgysem fogjuk elfogadni valószínűleg ezt a törvényjavaslatot, és minden bizonnyal a javaslat tárgyalása február közepén fog folytatódni, tehát újabb hatvan nap áll rendelkezésre a szociális partnerek számára, hogy megállapodásra jussanak kérdésekben, a kormány örülne annak, ha ez alatt az időszak alatt a munkáltatók és a munkavállalók folytatnák a tárgyalásokat, ha megállapodásra jutnak, azt üdvözöljük, és készek vagyunk annak elfogadására.
Arra szeretném kérni a tisztelt országgyűlési frakciókat, hogy olyan módosító javaslatokat ne nyújtsanak be, amelyek eltérnek ettől a megállapodástól, azzal ellentétesek, mert ez a szociális partnerek tárgyalásait ebben a hatvannapos időszakban valószínűleg némiképpen zavarná.
A munkaidő megszervezésének kérdése; a javaslat előkészítése során a munkaidő megszervezésével kapcsolatos szabályok váltották ki a legtöbb vitát. A következőkben ezzel szeretnénk egy kicsit részletesebben foglalkozni. Sokszor olyan szabályokat is kifogásoltak, amelyek évtizedek óta szerepelnek munkajogunkban. Ilyen jogintézmény például a munkaidőkeret és a munkaidő-beosztás. Sokszor úgy éreztük, hogy nem is erről a javaslatról van szó, amikor a viták zajlanak. A munkaidőkeret alkalmazását illetően ugyanis a javaslat a hatályos szabályt fenntartja, továbbra is a kéthavi munkaidőkeretet tekinti fő szabálynak. Ez azt jelenti, hogy a ledolgozandó munkaidő mértékét kéthónapos időszakra lehet megállapítani. Ez a szabály azon munkavállalók számára előnyös, akiknek a munkaidejét hétről hétre a munkáltató osztja be.
A javaslat több ponton a munkáltatóra nézve szigorú rendelkezést vezet be. Így például szigorúbb lett a munkaidő beosztásának szabálya, a munkáltató pedig köteles a munkaidő beosztását a munkavállalóval írásban közölni. Az eddigi szabályozás alapján az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban foglalkoztatott dolgozók egy munkanapon belül, 12 órai munkavégzést követően akár további nyolc órai túlmunkára is kötelezhető volt. Ebből kifolyólag az öröklött szabályozás alapvetően eltér az európai normáktól. A munka törvénykönyve a rendes és a rendkívüli munkaidő mértékét külön-külön korlátozza, és kiindulási alapnak nem a heti, hanem a napi munkaidőt tekinti. A jogharmonizáció érdekében a javaslat a munkavállalók napi munkaidejét a jelenlegi akár 20 órás napi munkaidővel szemben 12 órában korlátozza, a heti munkaidő felső határát pedig 48 órában húzza meg. Nyomatékosan hangsúlyoznom kell, hogy ebbe az elrendelt túlmunka időtartamát is be kell számítani.
A munkaidőre vonatkozó rendelkezésekkel összhangban a javaslat tartalmazza a pihenőidők szabályozását is. A jelenlegi szabályok megengedik, hogy a heti két pihenőnapot a munkáltató teljes mértékben összevontan adja ki. Ez azt jelenti, hogy adott esetben a munkáltató akár egy hónapon keresztül is úgy dolgoztathatja a munkavállalót, hogy egyetlen pihenőnapot sem ad ki.
Az általunk benyújtott javaslat szerint viszont a heti két pihenőnap közül csak az egyik kiadására kerülhet sor összevontan, így hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap kiadása mindig kötelező. Továbbá a mai szabályokkal szemben a pihenőnapok összevonása tekintetében nagyobb szerepet kapnak a kollektív szerződések.
Az öröklött munka törvénykönyvében a munkaszüneti napon történő munkavégzés nem kellően korlátozott. Az általunk benyújtott javaslat már önmagában a pontos fogalmi meghatározások bevezetésével növeli a munkaszüneti napok kiemelt szerepét. A tíz munkaszüneti napon, az ünnepnapokon csak a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy a megszakítás nélküli munkarendben, munkakörben alkalmazott munkavállalót lehet foglalkoztatni.
A kereskedelmi egységek csak az idegenforgalmi, turisztikai szempontból kiemelkedő területen, illetve a rendezvények, ünnepségek résztvevőinek, valamint az utazóközönség ellátása érdekében tarthatnak nyitva. E szabályok alkalmazásával a munkaszüneti napon megtiltásra kerül például a bevásárlóközpontok nyitvatartása. Ezen túlmenően munkaszüneti napon a kereskedés folytatására csak akkor van lehetőség, ha a tulajdonos és nem az alkalmazott végzi a munkát.
A munkaidő és a pihenőidő szabályozása körében a javaslat több olyan rendelkezést tartalmaz, amely a nők, illetve a családok védelmét szolgálja. A javaslat számos új szabály védőhálóját terjeszti ki a gyermekét egyedül nevelő férfiakra is.
Hatályos szabályaink szerint nem kötelezhető beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára a nő, terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig. A javaslat szerint ezt a rendelkezést alkalmazni kell majd a gyermekeiket egyedül nevelő férfiakra is.
Új szabály továbbá, hogy a fenti munkavállalók körében egyenlőtlen munkaidő-beosztás, illetve osztott munkaidő csak a munkavállalók hozzájárulásával rendelhető el. A munkaidő megszervezésére vonatkozó szabályok a szociális partnerek megállapodása alapján kerültek kidolgozásra.
Az esélyegyenlőségi szabályokról; a javaslat az öröklött munka törvénykönyvéhez képest nagy lépést tesz előre a nők és a férfiak teljes esélyegyenlőségéhez vezető úton. Munkajogi szabályaink jelenleg is tiltják a hátrányos megkülönböztetést. A javaslat e szabályok körét azzal bővíti ki, hogy meghatározza a közvetett diszkrimináció fogalmát, és nevesíti az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. A javaslat biztosítja, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályok már a munkaviszony létesítését megelőző eljárásban is érvényesüljenek.
Új szabály, hogy az üzemi tanács a munkáltatótól tájékoztatást kérhet a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezések megtartásáról. A javaslat szabályaival a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa egyetért. A kormány nevében is köszönöm a biztos úr értékes szakmai segítségét.
Az átirányítás, kiküldetés, kirendelés és a munkaidő-kölcsönzés szabályairól; az öröklött munka törvénykönyve szerint a munkáltató naptári évenként két hónapig más munkakörbe irányíthatja át a munkavállalót, illetve arra kötelezheti, hogy más munkáltatónál kirendelésben végezzen munkát. Ez a szabály nem biztosítja kellően a munkáltató által egyoldalúan elrendelt különleges munkavégzések időbeli korlátozását, és nem szolgálja a jogbiztonságot.
A munkavállalói érdekek azért is csorbát szenvedtek, mert az öröklött munka törvénykönyvünk nem tartalmazza a kiküldetés szabályait. A javaslat végre az európai normáknak megfelelő módon szabályozza az átirányítás, a kiküldetés és a kirendelés szabályait. E sajátos munkavégzések legmagasabb időtartama a szociális partnerek megállapodásának megfelelően került korlátozásra. Egy naptári éven belül a munkavégzések időtartamát össze kell számítani, együttes mértékük a 110 munkanapot nem haladhatja meg.
Új szabály, hogy ha az átirányítás tartama egy munkanapon belül négy órát meghalad, a munkavégzést az átirányítás szempontjából egy munkanapnak kell tekinteni.
(9.20)
Jogos munkavállalói igényt elégít ki a javaslat azon rendelkezése, mely a belföldi kiküldetés során felmerülő utazási idő díjazását írja elő.
A javaslat korlátozza a kirendelés alkalmazásának körét, mivel kirendelésre ezután csak a munkáltatói tulajdonosi láncolaton belül kerülhet sor.
A hazai gyakorlatban már megjelent, létezik a munkaerő-kölcsönzés jelensége. A munkaerő-kölcsönzés olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbe adó a vele szerződés céljából munkaviszonyban levő munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi. A javaslat a munkaerő-kölcsönzés intézményének szabályozásával, részletes szabályainak megállapításával védi a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállaló érdekeit. Az új szabályok bevezetésétől olyan munkavállalók időleges foglalkoztatása várható, akik a munkaerőpiac perifériáján helyezkednek el. Ez a szabályozás már önmagában is növelheti az alacsony képesítésű vagy éppen a képzetlen munkanélküliek foglalkoztatásának esélyeit, munkahelyhez jutási esélyeiket, javítva ezzel a kiemelten hátrányos helyzetű térségek, például az ország keleti részének foglalkoztatási viszonyait. Ugyanakkor ez a szabály a munkavállalók másik kiemelt körét érinti kedvezően, a pályakezdő fiatalokat, akiknek lehetőséget nyújt arra, hogy pályájuk kezdetén jelentős szakmai tapasztalatra tegyenek szert.
Végezetül arról szeretnék beszélni, hogy más, csatlakozni kívánó országokban hogyan zajlott le ugyanez a vita.
Az előzőekben részletesen kifejtett, jogharmonizációs célú és tartalmát tekintve rendkívül fontos szabályozási megoldások, valamint az ebből fakadó közéleti viták a csatlakozni kívánó országokban nem egyedülállóak. Eddig csak a cseh parlament tudta elfogadni 2000 júniusában az új munka törvénykönyvét, amely majd néhány nap múlva, 2000. január 1-jén fog hatályba lépni. Tehát a csehek - ebben a kérdésben legalábbis - elénk kerültek (Közbeszólás balról: 2001!) - 2001. január 1-jén.
Az elfogadást hosszas tárgyalások előzték meg ott is. A törvényjavaslatot a parlament mindkét házában heves viták övezték, tekintettel arra, hogy ott kétkamarás parlament van. Hozzánk hasonlóan az ott folyt vita kereszttűzében is a munkaidő megszervezésére vonatkozó irányelv átvétele állt, hiszen e tekintetben a cseh jogi szabályozást is gyökeresen át kellett alakítani. A jogharmonizációs kötelezettség teljesítése érdekében kompromisszum alakult ki, és a módosítás elfogadásra került. Ezáltal Csehország a munkajogi jogharmonizációt már teljes egészében elvégezte. A többi tagjelölt ország helyzete, beleértve a miénket is, még nem ily szerencsés. Remélem, hogy mi gyorsabban föl fogunk tudni zárkózni.
Meggyőződésem szerint a kormány javaslata lehetőséget teremt arra, hogy a magyar munkáltatók és a munkavállalók egymás érdekeinek kölcsönös megértésével és tiszteletben tartásával, egymással összhangban dolgozhassanak a saját és az egész ország jólétének előmozdításáért. Bízom abban, hogy a szociális partnerek ezt a lehetőséget felismerik, és élni fognak ezzel a lehetőséggel. Különösképpen reménykedem abban, hogy a tárgyalásunk folytatásáig hátralévő 60 nap elegendő lesz arra, hogy további részkérdésekben is megállapodások jöjjenek létre.
A tisztelt Házat arra kérem, hogy a javaslatot részletesen megvitatni szíveskedjék, és az időközben szükségessé váló módosító javaslatokkal együtt fogadja el.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
