IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnöknő! Kedves Képviselőtársam! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság megtárgyalta a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítását, általános vitára való alkalmasságát. A bizottsági vitában elhangzott kérdések, észrevételek, kritikák, az előterjesztő képviselőjének felkészült, korrekt válaszai megerősítették a T/3468. számú törvényjavaslat szükségességét, tartalmi és szerkezeti alkalmasságát a parlamenti vitára.
A törvényjavaslat alapvetően kilenc munkajogi tárgyú európai uniós irányelv átvételét szolgálja. Emberi jogi szempontból kiemelést érdemel a hátrányos megkülönböztetés tilalmával és az egyenlő munkáért egyenlő bér elvével kapcsolatos európai uniós irányelv. A hátrányos megkülönböztetés vagy diszkrimináció tilalma kiegészül a közvetett diszkrimináció tilalmával is, és a bizonyítási teher itt sem a munkavállalót terheli. Tehát ennek az irányelvnek az átvétele kapcsán a munka törvénykönyvének 5. §-a nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett diszkriminációt is kifejezetten tiltja, és megadja a közvetett diszkrimináció fogalmát. Az irányelven túlmutatóan a közvetett diszkrimináció nemcsak a nemi diszkrimináció tekintetében határozza meg a közvetettséget, hanem azt az országgyűlési biztossal egyetértésben generálisan is. Egyébként ennek megfelelően az európai uniós tanács bizottságának legutóbbi irányelve is, amely nemzeti, faji, etnikai megkülönböztetést is tiltja, ebben az évben született.
Ellenkézi képviselőink részéről felmerült a kérdés az egyeztetés vonatkozatásában, hogy történt, mint történt. Úgy gondolom, hogy az eddig itt elhangzott felszólalásokból is egyértelműen kiderül, hogy a kormány minden lehetséges fórumot kihasznált arra, hogy ez az egyeztetés, ez a megegyezés létrejöjjön.
Természetesen a jogharmonizációs célokon túl érinti a jogrendünket ez a kérdéskör, hiszen olyan alapvető meghatározás kerül a munka törvénykönyvébe, amelyet az eddigi jogi megközelítések egyértelműen a munkavállaló oldaláról közelítettek meg. Tehát a jogrendünk is úgy emelte be ezt a különböző jogszabályokba, hogy egy munkaviszony megszüntetése után egyértelműen a munkavállaló mellett tette le, és ha visszagondolunk az elmúlt évek munkaügyi bírósági pereire, akkor ezek a visszahelyezések, ha sokszor talán a társadalom értetlenkedésével is találkozott, ismételten úgy következtek be, hogy a munkavállaló sérelmére történt diszkrimináció esetében a visszahelyezés megtörtént.
Természetesen a jogharmonizáció során egy nagyon lényeges, a jogállamisággal összefüggő kérdéskörben az előbb említettekben változás fog bekövetkezni, amikor is a munkaadó és a munkavállaló jogi hátterét megpróbálják egyforma súllyal kezelni. Ez, úgy gondolom, a jelenlegi szabályozás legkényesebb területe, és természetesen vigyáznunk kell arra, hogy semmiképpen se a munkavállalói rész kerüljön bárminemű hátrányba. Úgy gondolom, ez biztosítva is van az összes olyan területen, ahol újraszabályozás történik. Például a megszakítás nélküli munkarend vonatkozásában, úgy érzem, az eddig elhangzott felvetésekkel ellentétben, nagyon is okosan, a munkavállaló javára szabályozza ezeket a kérdéseket.
Úgy gondolom, hogy mindezek figyelembevételével jogos volt az emberi jogi bizottság döntése, hogy 11:8 arányban általános vitára alkalmasnak minősítette ezt a törvényjavaslatot. Kérem, hogy képviselőtársaim is támogassák ezt.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)
