KISS ANDOR
KISS ANDOR
KISS ANDOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Felszólalásommal valahol ott kapcsolódnék az elhangzottakhoz, ahol Herényi Károly, előttem szóló képviselőtársam abbahagyta. Valóban az elmúlt tíz évben gyökeres változások történtek kis hazánkban. Sokkal több munkáltató van ebben az országban, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, és sajnos kevesebb valódi munkavállaló van az országban.
(11.50)
Ilyen körülmények között azt képzeltem a törvény elolvasása előtt, hogy egy olyan törvényjavaslat fog elénk kerülni, amelyik sokkal jobban védi eme megfogyatkozott munkavállalók érdekeit. Ilyen szemszögből tekintettem át a törvényjavaslatot. Örömömre szolgált, hogy fölütve a 3. §-nál, rögtön egy pozitív oldalát találtam meg a törvényjavaslatnak, ahol a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozóan különböző szabályokat fogalmaz meg a javaslat. Frakcióvezetőnk tegnapelőtti felszólalása jutott eszembe, hogy ha ez a munka törvénykönyve már érvényben lenne, akkor az a hátrányos megkülönböztetés, amit vele szemben alkalmaztak a Magyar Rádiónál, a továbbiakban nem fordulhatna elő. Elgondolkoztam rajta: ha mint munkavállaló beballagnék a Magyar Rádióba, ha véletlenül újságíró lennék és felvételemet kérném Nej György brigádjába mint újságíró, akkor ha frakcióvezetőmmel nem hajlandó egy asztalhoz leülni, engem biztosan nem is alkalmazna. Hála ennek a törvényjavaslatnak, ez a későbbiekben talán elkerülhető lesz.
Aztán továbblapoztam a törvényjavaslatot: a 7. §-ban már a munkavállalókra negatív hatású változásokat találtam. Miről is szól tulajdonképpen ez a 7. §? A munkaviszony létesítésének a szabályait ecseteli, meghatározza azt, hogy miről kell a munkaviszony létesítésekor a munkavállalót tájékoztatni: a munkarendről, a munkabérről, annak egyéb elemeiről, a bérfizetés napjáról, a munkába lépés napjáról, a szabadság kiszámításának módjáról, a felmondás körülményeiről, valamint hogy a kollektív szerződés hatálya alá esik-e a munkavállaló vagy nem. Ha a munkáltató ezt azonnal nem tudja a dolgozó részére elmondani vagy írásba foglalni, erre harminc napja áll rendelkezésre. Furcsállom ezt a harminc napot; ha én munkavállaló vagyok, azt hiszem, ez a hét-nyolc pont az, ami engem leginkább érdekel, és semmiképpen nem vagyok hajlandó vagy nem kívánok erre a tájékoztatásra esetlegesen harminc napot várni.
Ha a törvényjavaslatot egy kicsit hátrébblapozom, megdöbbentő az, hogy egy más jellegű foglalkoztatásnál, a munkaerő bérbeadásánál, gyakorlatilag a kölcsönzésnél erre két hét is elegendő. Miért van ez, miért kell gyakorlatilag egy hónapot várni a munkavállalónak arra, hogy megtudja, tulajdonképpen mikor kell neki munkába lépni?
Szintén a javaslat negatívumai közé kell sorolni - bár ezt államtitkár úr a pozitívumaként említette - a munkaszüneti napokon való foglalkoztatást. Körülbelül másfél évvel ezelőtt frakciónkból egy kérdés hangzott el, hogy szükséges-e Magyarországon a multinacionális vállalatoknak, áruházláncoknak behódolva, gyakorlatilag folyamatos nyitva tartást megengedni ebben az országban, belekényszerítve ezzel a kereskedelmi dolgozókat, hogy éjjel-nappal dolgozzanak, illetve a fogyasztókra, az állampolgárokra vadonatúj fogyasztói szokásokat rákényszeríteni. Azt hiszem, vasárnap, illetve a munkaszüneti napokon az embereknek a templomokba kell elmenni imádkozni, és nem a fogyasztás templomában áldozni. A közelmúltban egy újságban egy magát nevesnek tartó orgonaművész nyilatkozatát olvastam, ami tökéletesen reprezentálja ezt. Idézem: "Amikor az embereknek még csak a zsebükben van a pénz, de még nem költötték el, akkor szinte az üdvösség mosolya lebeg az arcukon." Így tódulnak be az emberek ezekbe a plázákba, amelyet ez az újságcikk szentélynek nevez. Sajnos ezt az egész jelenséget próbálja meg a munka törvénykönyve jogilag szentesíteni. (Glattfelder Béla: Pont korlátozza!)
Kérdezem azt, hogy igény van-e erre a magyar társadalomban. Másfél évvel ezelőtt a Gazdasági Minisztériumtól azt a választ kaptuk, hogy természetesen a fogyasztóknak igényük van. Persze, minden igény úgy keletkezik, ahogy a társadalomban a polgárokat irányítani próbálják. Ha arra keltenének igényt, hogy vasárnap a valódi templomokba menjenek el az emberek, akkor arra lenne igényük; ha úgy keltik bennük az igényt, hogy a plázákba menjenek, természetesen kimutatható, hogy arra lesz igényük.
A törvénymódosítással kapcsolatban részletesebben a 23. §-sal szeretnék foglalkozni, amely gyakorlatilag egy teljesen új IX. fejezettel kívánja a munka törvénykönyvét kiegészíteni. A Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportja ezzel az elképzeléssel az alábbi indokok miatt nem ért egyet.
A munkaerő-kölcsönzéssel egy olyan jogviszony megteremtésének a jogi lehetőségét javasolja a törvénytervezet, amelyben a munkaadó kölcsönzés céljából létesít munkaviszonyt a munkavállalóval, hogy azokat rendszeresen bérbe adja más munkáltatók részére. Ez az elképzelés véleményünk szerint idegen a munkajog társadalmi rendeltetésétől. A munkajog ugyanis azt a társadalmi jelenséget szabályozza, amikor a munkaadó saját feladatainak elvégzése céljából létesít munkaviszonyt a munkavállalóval. Eddig, ha a munkaadónak idegen munkaerőre volt szüksége, akkor azt megtehette vállalkozási megbízás alapján. Ha például betört egy üveg vagy elromlott valami, akkor hívták az üvegest vagy a szerelőt. Lehetőség volt egész munkabrigádok igénybevételére is, hiszen a vállalkozói vagy alvállalkozói szerződés megkötésére rendelkezésre álltak a szükséges jogi formulák. Tartós gazdasági kapcsolatok kialakítására is rengeteg példa kínálkozik. Ezen túlmenően a munkaerő-piacon a megfelelő munkaerő felderítése és közvetítése céljából rendelkezésre álltak és ma is rendelkezésre állnak a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó vállalkozások szolgáltatásai is. Ez utóbbi cégek vállalkozási megbízási szerződés keretében végzik munkájukat. Ez a rendszer ez idáig is működőképesnek bizonyult, valószínűleg a továbbiakban is az lehetne. A munkavállalók bérbeadási célzattal történő foglalkozása iránti munkavállalói igény nem merült fel valójában, és véleményünk szerint ilyen jelen pillanatban sem kimutatható.
A Magyar Igazság és Élet Pártja frakciója a munkaerő-kölcsönzés intézményének megteremtésében egy károsan torzító irányba ható folyamat kezdeti lépéseit látja felbukkanni. Ennek a jogintézménynek a gátlástalan és visszaélés jellegű használatával a munkavállalók jelentős része ejthető fogságba és kényszeríthető egy modernebb szerkezetű cselédsorba. Ennek a folyamatnak a kivitelezése a törvényjavaslat szövegéből kiindulva a következő forgatókönyv szerint esetleg lebonyolítható.
Jelenleg a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó vállalkozások azok, amelyek naprakészen figyelemmel kísérik a munkaerő-piaci folyamatokat, ezen vállalkozások tulajdonosai leginkább alkalmasak arra, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazott lehetőségek alapján ilyen munkaerő-közvetítő vállalkozásokat létesítsenek. Erre az előterjesztés tartalma szerint közvetlen lehetőségük ugyan nincs, mivel semmis az a szerződés, amely a kölcsönbe adó és a munkavállaló között olyan tartalommal jön létre, miszerint a munkavállaló a munkaerejét bérbe vevő céggel a későbbiek során nem létesíthet munkaviszonyt. Nem lenne tilos azonban az, ha a munkaerő-közvetítésben érdekelt vállalkozások tulajdonosi köre olyan gazdasági társaságot hoz létre, amely munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozik. Ilyen módon kialakítható egy olyan szituáció, amelyben csak azt adják bérbe, akinek jutalék ellenében keresnek majd munkahelyet. Az a munkavállaló, aki ily módon nem ad jutalékot az ilyen bérbeadónak, az a későbbiekben eleshet munkalehetőségtől. A pillanatnyi kiszolgáltatottság légkörében ezzel a módszerrel jelentős létszámú munkavállalói csoport ejthető csapdahelyzetbe, ebből a helyzetből sokak számára nehéz lesz a kiút és a folyamatos fogság állapotában maradnak, ezzel tartósan korlátozva lesznek munkaértékük továbbfejlesztésében.
Felmerülhet, kedves képviselőtársaim, hogy kik azok az állampolgárok, akik ilyen munkaerő-közvetítésben ebbe a csapdahelyzetbe belekerülhetnek. Erre a kérdésre az életszerűség realitásai adják meg a választ. Munkaerő-közvetítéssel árnyalt bérbeadásra olyan munkavállalók kerülhetnek, akiknek alacsony a szakképzettségük, egyszerű munkákat, munkafolyamatokat képesek elvégezni: takarítónők, őrök, különböző kisegítők, segédmunkások, rakodómunkások. A későbbi szakaszban azonban nyilvánvalóan a munkavállalói kör egyre kvalifikáltabb területeire is kiterjedhet ez a munkaerő-közvetítés. Megkezdődne egy olyan, egyre bővülő munkavállalói réteg kialakítása, akinek a munkaerejét bérbe adják, majd ha elhelyezkedik, akkor rendszeres közvetítői jutalékot fizet a gazdájának.
(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ha a későbbiekben állást veszít, akkor a gazdája visszaveheti őt, ha újra bérbe adja, akkor azonban újra jutalékot kell majd fizetnie a munkaadójának. Véleményünk szerint tulajdonképpen egy kiszolgáltatott, személyi állapotában csökkent értékű néposztály kialakítását célozza a törvényjavaslat ezen része, európai uniós jogharmonizációra hivatkozva.
(12.00)
A MIÉP-frakció az előterjesztés tartalmát gazdasági szempontból is megvizsgálta. Általában az ilyen munkavállalók java része a személyi jövedelemadót és az egyéb közterheket is jelentős nagyságúnak tartja. Egy ilyen bérbe adó jellegű munkaerő-kölcsönzés intézménye azonban további többletelvonást eredményez ennél a munkavállalónál, gondoljunk csak arra például, hogy esetlegesen jutalékot fizethet a gazdájának. Ha ez az elvonás idővel koncentrálódna, a tiltások hiányában külföldi érdekeltségek kezébe kerülhetnek ezek a munkaerő-közvetítő vállalkozások, ily módon esetleges adókedvezményeik vagy egyebek miatt további károk is érhetik az államháztartást.
A Magyar Igazság és Élet Pártja ezen indokokra hivatkozva szeretné felhívni a kormány figyelmét, hogy a törvényjavaslatnak e munkaerő-kölcsönzéses módosítását ezen veszélyek alapján gondolja át és dolgozza át.
Ugyancsak kifogásoljuk azt, ami a 193/d pontban találtatik, hogy "a kölcsönadó csak az a belföldi székhelyű gazdasági társaság lehet..." - folytatódik. Miért csak gazdasági társaság? Egy egyéni vállalkozó nem végezhet esetleg ilyen tevékenységet vagy alapítvány vagy szövetség vagy egyesület vagy valami? Miért korlátozódik ez az esetleges tevékenység a gazdasági társaságokra? Azt hiszem, ez is egy súlyos diszkriminációja ennek a törvényjavaslatnak.
Összefoglalva: a Magyar Igazság és Élet Pártja sokkal inkább munkavállaló-barát munkatörvénykönyv-módosítást várt el a kormánytól. Azon indokokat, természetesen a kényszert, azt, hogy a jogharmonizáció miatt ezt még az idén be kellett nyújtani, méltányoljuk. Összességében azonban ilyen formában ezt a törvénymódosítást nem tudjuk javasolni; kérjük, további egyeztetéssel, esetlegesen átdolgozva terjesszék a Ház elé.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
