KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke, a kisebbségi vélemény ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A benyújtott módosító indítvány, a benyújtott törvénymódosítás fontosságát természetesen a kisebbségi vélemény képviselői sem vitatták. Tudjuk, hogy az európai uniós csatlakozás milyen kötelezettséget ró ránk, mégis azt kell mondjam, hogy az ily módon benyújtott törvényjavaslat nem jó előjel a jogharmonizációs folyamathoz. A munkajogszabályok változtatásának előkészítése más módszereket igényel, mint egyéb törvényeké, és nem hiszem, hogy lezárult volna a vita arról, hogy miben született megállapodás az előkészítés során, nem hiszem, hogy véglegesnek tekintjük azokat a véleményeket, amelyek fontos kérdésekben konszenzusról számolnak be. Az általános vitában erre képviselőtársaim nyilván vissza fognak térni.
A kisebbségi vélemény képviselői úgy ítélték meg a bizottság ülésén, nincsenek abban a helyzetben, hogy megalapozottan véleményt nyilváníthatnának az előterjesztés általános vitára alkalmasságáról.
Három kérdésben szeretném röviden tolmácsolni a kisebbségi véleményt. Először: az emberi jogi bizottság kisebbségi véleménye természetesen szintén üdvözli a diszkriminációellenes szabályozás bővítését, bár ki kell ábrándítanom kormánypárti képviselőtársaimat, ebben az antidiszkriminációs szabályozásban tulajdonképpen összesen két új elem van, mind a kettő fontos, az egyik a közvetett diszkrimináció fogalmának meghatározása és tiltása, a másik pedig a munkaviszony létrehozása, létrejötte során megnyilvánuló diszkrimináció tilalma.
(10.10)
Mind az általános diszkriminációs tilalom benne van a hatályos joganyagban, mind pedig - ezt Bernáth Ildikó képviselő asszonynak mondom - a bizonyítási teher megfordítása benne van a hatályos joganyagban is.
Ugyanakkor problémánk, hogy változatlanul nem dőlt el az a vita, szükség van-e a magyar jogrendben általános antidiszkriminációs szabályozásra, amelyre az Európa Tanács rasszizmus és idegengyűlölet elleni bizottsága a második országjelentésében már másodszor hívja fel a figyelmüket. Ez a módosítás továbbmegy egy úton, amely nem biztos, hogy a leghatékonyabb és a leginkább közelebb visz minket Európához; szaktörvényekben jó kívánságokat fogalmaz meg, ugyanakkor nem tud garanciákat adni arra, hogy ezeket a jókívánságokat a munka világa valóra is tudja váltani. Azt gondolom, hogy az előterjesztés beterjesztőinek el kellett volna gondolkodni azon a javaslaton, amelyet a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa elkészített, hiszen ez a javaslat a diszkrimináció előfordulása esetén szankciók érvényesítésére is példát és javaslatot ad.
A második megjegyzésem: természetesen mi is örülünk a nőket és a fiatalokat védő klauzuláknak. Ugyanakkor az érdekegyeztetésnek és a kollektív megállapodások tekintélyének lerombolása az irányelvekben foglaltak végrehajtása ellen hat, és természetesen ennek a törvénymódosítási javaslatnak a belső ellentmondásai is ugyanebbe az irányba hatnak. Azt hiszem, kitűnő volt az a példa, amelyet Tóbiás József képviselőtársam idézett, hiszen lehet beszélni a fiatalok és nők védelméről, és ugyanabban a joganyagban az ellenkezőjét cselekedni. Erre bizonyíték az átirányítás, a kirendelés és a munkaerő-kölcsönzés szabályainak összefüggő halmaza.
Végül a harmadik megjegyzésem: a kisebbségi vélemény az irányelveken túlmutató módosítások körét kellően meg nem vitatottnak vagy elfogadhatatlannak tartja. Én figyelemmel hallgattam az államtitkár úr fejtegetését arról, hogy mit jelent a jogharmonizációs folyamat. Eddig én a csacska agyammal úgy gondoltam, hogy le kell fordítani az irányelveket és celluxszal beragasztani a magyar joganyagba; most már tudom, hogy ez nem így van. Engedje meg, hogy azt mondjam, az irányelvekből a beterjesztett módosítás jelentős része egyáltalán nem következik, és a munkavállalók számára rendkívüli hátrányt jelent. Gondolok két dologra elsősorban; a többiről majd beszélünk az általános vitában. Egyrészt: a munkaszüneti napon végzett munka fellazítása nem rendeltetésszerű működésből következik, hanem gazdasági érdekből, méghozzá a nagykereskedelmi láncolatok gazdasági érdekéből. Másrészt a munkaszerződés egyoldalú módosításának megnyitása pedig elfogadhatatlan és a magyar munkajogi szabályozás történetében példátlan. Államtitkár úr, ne csodálkozzon, ha a XXI. század a három nyolcas követelésével fog kezdődni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
