DR. DORKOTA LAJOS
DR. DORKOTA LAJOS
DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mi jót lehet mondani az olajügyek és a szervezett bűnözés közötti esetleges korrupciós ügyeket vizsgáló bizottság munkájáról? Jószerével semmit - hegyek vajúdtak, egerek születtek.
Az Országgyűlés több mint egy éve elsöprő többséggel hozta létre a bizottságot. Feladata és célja egyértelmű volt. Megalakulását követően a bizottság rendszeresen ülésezett, szakértőket foglalkoztatott, dokumentumokat, iratokat kért be és meghallgatásokat tett. Csak példálózóan, a teljesség igénye nélkül, hiszen gyakorlatilag fél órát lehetne sorolni, hogy kik adtak adatot és kik kerültek a bizottság elé meghallgatásra:
Anyagot küldött a Legfőbb Ügyészség, a Belügyminisztérium, a vám- és pénzügyőrség, a nagy felhasználók, a Fővárosi Cégbíróság, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter, az Országos Rendőr-főkapitányság, a Fővárosi Ügyészség Nyomozó Hivatala, a Honvédelmi Minisztérium. A bizottság meghallgatta a volt miniszterelnököt, belügyminisztereket, pénzügyminisztereket, idegenforgalmi, kereskedelmi minisztereket; kétszer-kétszer meghallgatta a bizottság dr. Györgyi Kálmán volt és dr. Polt Péter jelenlegi legfőbb ügyészt is. Megjelentek a bizottsági üléseken a korábbi és mai rendőri vezetők, a vám- és pénzügyőrség munkatársai, az APEH korábbi és jelenlegi elnöke, a nagy olaj- és olajszármazék-felhasználók. Külön figyelmet szentelt a bizottságunk a Békés megyei rendőrhalálügyekre, itt meghallgatták az érintetteket, hozzátartozókat. El ne felejtsem megemlíteni, hogy 1999. június 8-án megjelent a bizottság előtt Nógrádi Zsolt, úgynevezett tanú, elhíresült olajbűnöző, akinek a meghallgatását követően három hónapig az érdemi munka arról szólt, hogy ő mit mondott. Ezenkívül telefonon a bizottság elnökét, a bizottságot és tagjait is megkeresték.
S nézzük meg az olajügyek keletkezésének gazdaságtörténeti hátterét!
A hetvenes években az akkori kormányok szociálpolitikai megfontolásból kismértékben eltérítették egymástól a gázolaj és a vele gyakorlatilag kémiailag azonos hto árát. 1989-1991 között az Országos Rendőr-főkapitányság keretében működő társadalmi tulajdonvédelmi osztályokat a piacgazdaság kialakítására hivatkozva fokozatosan átalakították. A Németh-kormány idején tevékenységükben lefokozták őket, és 1990-ben már nem is létezett ez az osztály az ORFK-n. 1990-től kezdve a gázolaj és a hto literenkénti kiskereskedelmi ára között átlagosan 25-35 forintnyi különbözet keletkezett.
(13.40)
1988-tól folyamatosan zajlott a külkereskedelem liberalizációja. Az 1990. évi XXII. törvény alanyi jogúvá tette a külkereskedelmet. 1991-től megszűnt a kőolajtermékek kereskedelmének állami monopóliuma, egyben igen könnyűvé és alig ellenőrzötté vált a cégalapítás. A cégnyilvántartás késedelmes, pontatlan volt. A korábbi állami monopolcégen: az OKGT-n és jogutódján, a MOL-on kívül időközben megjelent jó néhány nemzetközi cég a piacon, és sok száz újonnan alakult cég kezdett foglalkozni külkereskedelmi tevékenységgel. Ezt már csak azért sem lehetett abban az időszakban megakadályozni, mert 1991-ben a taxisblokád és a jugoszláv háborús helyzet idején mindössze néhány napra elegendő olajkészlettel rendelkezett Magyarország, tehát elsődleges cél volt a tartalékok növelése.
1991-ben pozitív lépésként az országos rendőrfőkapitány húsz fővel ismét létrehozta a gazdaságvédelmi osztályt. Az 1992. augusztus 1-jével életbe lépett azonnali vámfizetési renden azonban rést ütött az a rendelet, amely szerint kérelemre a VPOP általános engedélyt adhatott a vámteher 15 munkanapon belüli megfizetésére, ezzel a halasztott vámfizetés újból lehetővé vált. A kedvezményt jövedéki termékekre is igénybe lehetett venni, és azok a cégek kapták meg, amelyeknek nem volt vámtartozása, vámfizetésüknek mindig eleget tettek, és az előző évi forgalmuk egyhavi átlagértékének megfelelő bankgaranciával rendelkeztek. A fantomcégek mindhárom feltételnek megfeleltek, hiszen nem volt hátralékuk, nem volt múltjuk, így késedelmes fizetésük sem. 1992-től ugrásszerűen megnőtt a kőolajszármazékokkal, elsősorban a gázolajjal és a dízelolajjal kapcsolatos visszaélések száma.
1992 után több száz olajügyben indult el a nyomozás, a legismertebbek és a legjelentősebbek a Kordax, az olajezredesek, a Conticar, az Energol és az ETL ügyei voltak. Az elkövetés tipikus esetei a gázolaj hto-kénti elvámolása, kötelező festés elmulasztása, visszaélés a hto-jegyekkel, a hto szőkítése és visszaélés halasztott vámfizetéssel.
A nyomozó hatóságok dolgát igen megnehezítette, hogy az elkövető csoportok magas szintű szervezettséget mutattak. Az ORFK kezdeményezésére és a belügyminiszter javaslatára a Boross-kormány 1994 márciusában létrehozta a gazdaságvédelmi koordinációs bizottságot. Első ülését a politikai államtitkár vezetésével 1994 áprilisában megtartotta. Az 1994-es választásokat követően a belügyminiszter a bizottságot egy évig nem hívta össze. 1994. július elején a vám- és pénzügyőrség országos parancsnoka a halasztott vámfizetéssel kapcsolatos visszaélések megakadályozására a halasztott vámfizetések lehetőségét beszüntette. Pál László ipari miniszter nevében Dunai Imre államtitkár, Békesi László pénzügyminiszter nevében Bártfai Béla államtitkár levélben szólította fel Arnold Mihályt, a VPOP országos parancsnokát az eredeti állapot visszaállítására.
Katona Béla, a polgári szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, 1995 márciusában lemondását követően a következő nyilatkozatot tette: "Megtörtént a hídverés a politika és a szervezett alvilág között."
1995. május 1-jével, a vámtörvény hatálybalépésével egyidejűleg megszűnt a gázolaj és a hto közötti árkülönbség, az olajszőkítés, a hto-val való egyéb visszaélés legfőbb mozgatója. Ezzel az olajmanipulációk súlypontja a szőkítésről, az egyéb visszaélésekről a halasztott vámfizetéssel való visszaélésre terelődött át. Bokros Lajos pénzügyminiszter 1995. augusztus 1-jei hatállyal elkezdte az APEH, a vám- és pénzügyőrség szervezeti egyesítésének előkészítését. A folyamat a vám- és pénzügyőrség nyomozati jogkörének elvesztésével is járt. Az intézkedések hatására a gazdaság-ellenőrzési munka elbizonytalanodott.
1995 decemberében robbant ki az úgynevezett olajgate-botrány. A szerteágazó ügy a következőképpen foglalható össze: Pál László, a később a MOL elnök-vezérigazgatójává kinevezett ipari miniszter és Dunai Imre, a később ipari miniszterré kinevezett ipari minisztériumi államtitkár az orosz-magyar olajkereskedelem bonyolítására és hasznának lefölözésére az orosz partnervállalat és a MOL közé magántulajdonban lévő cégeket iktatott be. Az ügy igen szoros kapcsolatban állt a volt Szovjetuniónak Magyarországgal szemben fennálló és Oroszország által átvállalt adósságának lebontásával, amelyben szerepet vállaltak - mint azt az 1996-os parlamenti vizsgálóbizottság is megállapította - a szocialistákhoz közel álló vállalkozói körök; többek között Hujber Ottó, Máté László és Kapolyi László neve szerepel a '96-os anyagban.
1996 júniusától az APEH-hel való összevonás lekerült a napirendről. 1996 folyamán újabb problémaként jelentkezett a nem szabványos fűtőolajok behozataláról szóló engedély. Az ilyen nem adózó olajból más nem adózó kőolajtermékekkel viszonylag könnyen motorhajtásra alkalmas olajat lehetett kikeverni. A manipuláció előtt az út ismét szabaddá vált. A végfelhasználók megint csak fantomcégek voltak.
1997-ben fogott hozzá a Központi Bűnüldözési Igazgatóság az Energol Olajkereskedelmi Vállalat körüli ügyek felgöngyölítéséhez. Maguk a cselekmények évekkel korábbiak. Az Energol egyik főszállítója a Slovnafttal is kapcsolatban levő, miskolci székhelyű ETL volt. A két vállalatot gyorsan megszűnő, nagyrészt fiktív telephelyű egyéb vállalkozások vették körül, amelyek között az olajat papíron, szerződésekkel és számlákkal mozgatták. A fiktív vállalkozások közbeiktatásának az volt az értelme, hogy ezeknél az ügyeknél a nyomozás megszűnt. Az ETL felügyelőbizottságának tagja volt Karl Imre MSZP-s országgyűlési képviselő, energetikai államtitkár - kinevezésekor felügyelőbizottsági tagságáról lemondott -, Lippai Lajos MSZP-s képviselő, Szűcs Erika, az MSZP országos választmánya gazdasági munkacsoportjának vezetője.
1999-ben az Orbán-kormány több fontos intézkedést hozott a szervezett bűnözés további visszaszorítására. Ez egyébként érintette az olajvisszaéléseket is. Az 1999. évi LXXV. törvény a büntetőjogszabályok megfelelő módosításával megerősítette a fellépést a szervezett bűnözés ellen. 1999-ben az APEH szervezetét és eszköztárát saját nyomozó hatósággal egészítették ki. Tovább szigorították a jövedéki törvényben egyebek között az ásványolajtermékekre vonatkozó szabályokat. Éppen tegnap döntött a parlament a szervezett bűnözés elleni központ létrehozásáról.
2000 elején a kormány felkérte a legfőbb ügyészt, hogy a saját hatásköre alapján a rendészeti szervek felügyeleti és ellenőrzési körében vizsgálja meg az olajügyekben tett eddigi lépéseket, és tájékoztatót juttasson az Országgyűlés elnökének. Ugyancsak 2000 elején, ezzel egy időben történt: kezdeményezte a kormány, hogy az Országos Igazságügyi Tanács kötelezze a bíróságokat az olajügyekkel kapcsolatos ügyek soron kívüli elbírálására. Ez is 2000 júliusában megtörtént.
2000. június 8-án Nógrádi Zsolt Szabó Iván volt pénzügyminisztert, Pintér Sándor belügyminisztert, volt országos rendőrfőkapitányt, Lezsák Sándor országgyűlési képviselőt, korábban az MDF elnökét, az olajügyekben való részvétellel és más súlyos bűncselekménnyel vádolta meg. 2000. augusztus 23-án a parlament rendkívüli ülésén Polt Péter legfőbb ügyész bejelentette: az ügyészségi nyomozó hivatal a beszerzett bizonyítékok alapján az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt indult ügyben Lezsák Sándor és Szabó Iván jelenlegi, illetve volt országgyűlési képviselőkkel, Pintér Sándor korábbi országos főkapitánnyal, jelenleg belügyminiszterrel, valamint a Magyar Szocialista Párt meg nem nevezett pénztárnokával kapcsolatba hozott események tárgyában a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette. Ez utóbbi meg nem nevezett személy köztudottan az a Máté László, akinek a neve az olajgate kapcsán is felmerült már.
Most nézzük röviden az olajügyek anyagi és társadalmi hátterét! Mint már korábban említettem, a hto és a gázolaj között a fogyasztási adó, általános forgalmi adó, útalap-hozzájárulás és a környezetvédelmi termékdíj különbözete okozta azt, hogy a visszaélésekre sor kerülhetett.
(13.50)
Becslések szerint ebben az időszakban, tehát 1989-97. között 100 milliárd forint értékben rövidítették meg az államkincstárat.
A vizsgált cselekmények megítélésénél azonban különböző dolgokra kellett tekintettel lennünk: elsőként az alapos gyanú intézményét kell említenem, ebben az esetben kezdődhettek eljárások; másodsorban a vádemelést vagy a vád visszavonását kell említeni; a harmadik csoport a jogerős felmentő ítéletek; végül a negyedik csoport az úgynevezett felderítetlen ügyek. Külön fejezetet érdemelne a halasztott vámfizetések sorsa, de erre most nincs idő, talán majd a későbbiekben visszatérünk rá.
A bizottság vizsgálta a rendőrhalálok körülményeit is, és a Békés megyei rendőrhalálok ügyében szintén a legfőbb ügyész mondta el - a parlament augusztusi ülésén elhangzottakat tudom idézni -: a rendkívüli rendőri halálesetekkel kapcsolatban idegenkezűségre utaló adat nem merült fel, egyébként a szükséges intézkedések jelenleg is folynak.
Ha a bűnüldöző szervek munkáját a számok tükrében áttekintjük, megállapíthatjuk, hogy nagyon nagy anyagot dolgoztak fel ebben az időszakban, több mint 4331 ügyet, ebből szorosan 908 olajbűncselekményt tarthatunk nyilván, amiből vádemelésre 713 esetben került sor, megszüntetésre 175 esetben, egyéb intézkedésre 20 esetben. A legfőbb ügyész úr a Békés megyei korrupciós ügyek vizsgálatára előbb 7 fő, majd később kibővítetten 10 fő ügyészi hivatali nyomozót rendelt ki.
Úgy ítélem meg, hogy a bizottság kettős feladata közül az egyik, az, hogy feltárja a kérdésekre a választ, egyik oldalról nem zárulhatott le, hiszen a bizottság nem nyomozó hatóság, nem vádhatóság, és különösen nem igazságszolgáltatási szerv. Ez a magyar jogállamiság keretében le fog folytatódni, reményeim szerint az ügyek a jövőben is békésen lerendeződhetnek a jogszabályok keretei között.
Ugyanakkor az anyag egyetlenegy szót sem említ az úgynevezett politikai felelősségről, ami azonban az Országgyűlés feladata. Megítélésünk szerint a Németh-kormány úgy kezdett hozzá a szocializmus gazdaságvédelmi intézményeinek lebontásához, hogy nem gondoskodott az új helyzetnek megfelelő nyilvántartási, ellenőrzési, gazdaságvédelmi rendszer kialakításáról.
A Horn-kormány idején a gazdaságvédelemre az olajügyek felszámolásával is kapcsolatos jogi, szervezeti, személyi, anyagi feltételek biztosítására való törekvés mellett az ezzel ellentétes érdekű erők is jelentős mozgásteret kaptak, így megítélésünk szerint politikai felelősség terheli a már korábban említett minisztereket, államtitkárokat a halasztott vámfizetés visszavonása miatt; Kuncze Gábor belügyminisztert a gazdaságvédelmi koordinációs bizottság összehívásának egy éven keresztül történő elmulasztásáért, a szervezett bűnözés elleni elégtelen fellépésért; Bokros Lajos pénzügyminisztert a VPOP szervezeti elbizonytalanításáért; és összességében a Horn-kormányt a rendőrség alulfinanszírozásáért, a személyi állomány tekintetében az anyagi-technikai feltételek biztosításának hiányáért.
A Fidesz az olajbizottság munkája során végig a nyilvánosság mellett állt ki; az vezette, hogy a korábbi kormányokhoz kötődő örökség, az olajügyek és a szervezett bűnözés közötti esetleges korrupciós kapcsolatok feltárásra kerüljenek. Sajnos az előttünk lévő anyag nem elégíti ki a jogos elvárásokat, több kérdést hagy megválaszolatlanul, mint amennyire választ ad.
Annyi eredménye volt a bizottsági munkának, hogy az ügyészségek, a bíróságok kiemelt figyelmet szentelnek és gyorsított eljárásokat folytatnak a jövőben is a bűnösök felderítésére és a felelősségre vonásukra.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
