DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági jelentés mai általános vitájában abban a reményben, de annak az elvárása mellett is veszek részt, hogy a bizottsági jelentést elfogadó képviselők meg fognak győzni a jelentés jóváhagyásának szükségességéről és indokoltságáról.
Az önkormányzati és rendészeti bizottság múlt heti ülésén, ahol a jelentés általános vitára bocsátásáról tárgyaltunk, a bizottság két ellenzéki tagját, akik igennel szavaztak az olajbizottságban, arra kértem, győzzenek meg, érveljenek az igen szavazat mellett. Miután akkor ezt nem tették meg, illetve érvelésük igen gyengének mutatkozott, a szavazásnál tartózkodtam. Most ismételten és változatlanul reménykedem, de azt hiszem, hogy fölöslegesen.
Én nagy szimpátiával és mint egy másik eseti vizsgálóbizottság tapasztaltnak mondható elnöke együttérző rokonszenvvel figyeltem Pallag bizottsági elnök munkáját. Drukkoltam a bizottságnak, annak elnökének, hiszen jól tudom, jóleső megelégedettséggel tölthet el egy bizottsági elnököt az, ha a becsületesen végzett munkáját, a bizottsági munka sikeres végrehajtását az Országgyűlés 82 százalékot meghaladó igen szavazattal fogadja el és a teljesítményét honorálja. Önök tudják, hogy az úgynevezett megfigyelési bizottságban lezárult vizsgálatról beszélek, melynek eredményeképpen a megfigyelési ügyben indult büntetőeljárások már vádemelési szakaszban vannak. Nemhogy 80 százalék igent, hanem 100 százalékos igenlő döntést prognosztizáltam az olajbizottság ténykedésének országgyűlési elfogadása esetén. Sajnos nem ez történt, pedig a bizottsági munka több szempontból reményt keltően indult. Példaként említeném, hogy amíg a megfigyelési bizottságban a Házszabály kógens előírása ellenére az ellenzéki képviselők nem voltak hajlandók a bizottság vizsgálati módszereiről eszmét cserélni és abban megállapodni, az előttünk fekvő jelentésből kitűnik, hogy az olajbizottságban az MSZP és az SZDSZ nem élt ezzel a rosszhiszemű, obstrukciós fegyverrel.
Általában elmondható, hogy a bizottság összetétele - egy-két egyértelműen rosszakaratú képviselőt leszámítva - alkalmas volt arra, hogy a feladatát elvégezze. Az olajbizottság munkáját is jellemzően kísérte, hogy az MSZP-SZDSZ képviselői munkájukat nem a bizottságon belül, de inkább döntően azon kívül végzik, nagy súlyt helyezve a sajtó és a közvélemény félretájékoztatására és az ellenzéki botránypolitizálás töretlen folytatására. Ezek mindenekelőtt a bizottságon kívüli kezdeményezések, a rossz irányokra történő ráerősítés és az eredményes munka hathatós akadályoztatása.
A bizottsági munka lendülete hamar megtört. Az MSZP-SZDSZ a bizottsági munka gyenge pontjait hamar kitapogatta, és szokása szerint kíméletlenül lecsapott. Az olajügyek eltussolására irányuló MSZP-SZDSZ-es kísérlet a Nógrádi-vallomáskor vette kezdetét. Nem zavarta ezeket a képviselőket, hogy közel egy évig mást mondtak a Házszabályról, a törvényekről, a meghallgatottakról, a bizonyítékokról a megfigyelési és a nemzetbiztonsági bizottságban, és ezzel szöges ellentétben álló véleményüket hangoztatták az olajbizottságban, mindig mindent alárendelve a botránypolitizálás kívánalmainak.
Feltűnő, ugyanakkor teljes visszhang nélkül maradt mindeddig az a kirívó ellentmondás, amely számos média-, illetve közszereplő megfigyelési és olajügyi álláspontja között mutatkozik. Majtényi adatvédelmi biztos megfigyelésügyben kitartóan képviselte azt az álláspontot, miszerint a "Kriminális" folyóiratban megjelentetett dokumentumok nyilvánosságra hozatala ilyen vagy olyan módon nem volt törvénysértő, sőt a bizottság érdekét sem sértette, és nem veszélyeztette a bizottsági munka sikerét sem. Halmai nevezetű alkotmányjogász a médiában hirdeti ki, hogy az olajbizottságban az igennel szavazó képviselők milyen büntető tényállást valósítottak meg. Azt állította, hogy nagy nyilvánosság előtt követtek el rágalmazást; mindezt azért tette, mert a parlamentet és a képviselők tisztességét kívánta lejáratni. Ugyanez az alkotmányjogász a Juszt-ügyben szájtépő harcosa volt a szólás- és sajtószabadság mögé bújva annak a feneketlen, de jól összehangolt, jogi köntösbe bújtatott kormányellenes küzdelemnek, amelyben megkérdőjeleződött az állami és szolgálati titok védelme, az Országgyűlés belső normái, közöttük a Házszabály és a bizottsági SZMSZ, a titokgazdák eljárási képessége, a szakértők objektivitása, a személyiségi jogok védelme és az ártatlanság vélelmének elve.
(17.30)
Az MSZP-SZDSZ-képviselők olyan események hátrányaitól tartottak az olajbizottságban eljárva, amelyet a megfigyelési bizottságban előnynek állítottak be. Ilyenek: a zárt ülések jegyzőkönyveinek nyilvánosságra hozatala, inkognitójukat megőrizni kívánó tanú nevesítésének kérdése akörül, hogy az elriasztja a tanúkat, rontja a tanúskodási hajlandóságot, a nyilvánosságra került részletek befolyásolják a későbbi tanúvallomásokat. Ezeket a körülményeket pont szöges ellentétben ítélték meg ugyanazok a képviselők más-más bizottságban.
Olyasmiért marasztalták el az olajbizottság elnökét, Pallag urat, amit Keleti György megfigyelési bizottsági alelnök esetében helyeseltek, sőt kitörő örömmel üdvözöltek. Ilyenek voltak például: személyes kapcsolattartás a tanúkkal; titkos előzetes megbeszélések velük; iratok, levelek, beadványok közvetlen átvétele tőlük, azok visszatartása; a bizottsági munka jelentéssel történő lezárását megelőző feljelentések megfogalmazása és benyújtása az ügyészséghez; a média folyamatos hiszterizálása álhírekkel, félinformációkkal, a valós információk, tények és bizonyítékok megkérdőjelezésével.
Mindennek természetesen, tisztelt képviselőtársaim, meglett az eredménye. A bizottság ténybeli és jogi megállapításai - az olajbizottságé -, ez a fejezet a bizottság által feladatként meghatározott négy kérdés közül az első kettőre 33 sorban leírható választ ad. Kiemelem, tisztelt Ház: kérdésenként 16,5 sor - mindez 68 tanú meghallgatása után. Lássuk be, képviselőtársaim, ez kevés ahhoz, hogy ezt a jelentést elfogadhassuk!
És menet közben diadalukat ülik a hazudozó és köpönyegforgató bizottsági tagok. Az MTI-től szeretnék idézni: "Az eddigi adatok birtokában mielőbb meg kell határozni a bizottság munkájának kereteit, a működés módszereit, ki kell jelölni a vizsgálandó területeket, és át kell tekinteni, hogy milyen anyagokat szándékozik bekérni a bizottság munkája sikere érdekében." - jelezte Kóródi Mária, július 10-e, MTI.
Kuncze Gábor ezt megelőzően, június 26-án: nehezményezi, hogy ebben a parlamenti ciklusban ellenzéki vezetésű vizsgálóbizottság nem áll föl. Szavai szerint ugyanakkor a Kosztolányi-féle megfigyelési és a Pallag-féle olajbizottság lejáratja a parlamenti vizsgálóbizottság intézményét.
Megadta az alaphangot - Kóródi Mária nem hallgatott rá. Kuncze úr azóta, azt hiszem, már nem jelentős politikus az SZDSZ-ben, Kóródi Mária ugyanakkor ügyvivő lett.
Kóródi Mária képviselő asszony nem mond kevesebbet az MTI-nyilatkozatában, mint azt, hogy nincs a bizottsági munkának kerete, nincs működési módszere, holott korábban - mint ahogy önöknek szóltam erről - ezzel a munkával kezdte a bizottság a ténykedését. Itt érhető tetten az a szándék, hogy lépni kell; magabiztos az ellenzék; már látja és érzi, hogy sikerült az olajbizottság hajójába léket verni, süllyed már az olajtanker, szennyezi a politikai környezetet, minden mennyiségben.
A garanciális jogok önmutogató védelmezői megszavazzák ezt a jelentést, amely egyébként súlyosan megsérti 68 meghallgatott, illetve vallomástevő Házszabályban biztosított jogait. Jól jön a sikertelenségre bazírozóknak, hogy a bizottság nem tud és nem kap visszajelzést az érintettektől.
Annak a házszabályi rendelkezésnek, hogy a vizsgálat által érintett szerv vagy személy észrevételeit a lefolytatott vizsgálat módszereire és megállapításaira vonatkozóan megteheti, a garanciákon túl az eredmény szempontjából is jelentősége van. Nyilvánvaló, hogy a bizottsági jelentés a különböző vallomások együttes értékeléséből, azok összevetéséből és összefüggéseiből áll össze. A végkövetkeztetések mondhatnak újat a vizsgálatba bevont személyekről és személyeknek is. De azok az észrevételek, amelyek reakcióként tőlük érkeznek vissza, tovább segíthetik a bizottság munkáját. Mindezen információs kör ismeretéről és felhasználásáról lemondani megengedhetetlen luxus volt - a jogszabálysértésen túlmenően.
Emlékeztetek arra, hogy az előző ciklus egyetlen eredményes bizottsági jelentése, az úgynevezett olajgate-bizottság jelentése 21 oldalát ugyanennyi észrevétel egészítette ki. Akkor teljes képet kaptunk a magyar-orosz olajszállításokkal és az orosz államadósság hasznosításával kapcsolatban felmerült összeférhetetlenségekről. Az MSZP-SZDSZ 1996-ban emiatt igen bánatos volt, megtorpedózták most is az olajügyet. Mert ha minden kiderülne, nemhogy bánatosak, hanem igen-igen elkeseredettek lennének.
A jelentés elfogadásától eddig tartózkodtam, tartózkodó szavazást adtam le. Az eddigi vita alapján és az el nem hangzott érvelés mellett az elfogadását ellenzem, és erre kérem a tisztelt képviselőtársaimat is. Köszönöm.
