DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném kezdeni, hogy ennek az úgynevezett olajbizottságnak igen sok tanulsága van, amelyet nekünk, parlamenti képviselőknek közösen le kell majd egyszer vonnunk.
(17.00)
Szeretném előrebocsátani, hogy én nem voltam tagja ennek a bizottságnak - teszem hozzá: hál' istennek, engedjék meg, hogy tegyek egy ilyen mondatot -, nem voltam tagja ennek a bizottságnak, mégis mivel eléggé a nyilvánosság előtt végezte a tevékenységét, végig lehetett figyelni, figyelemmel lehetett kísérni ennek a bizottságnak a munkáját, és a most elénk került, elénk terjesztett úgynevezett jelentés is valamelyes képet ad arról, hogy mi is folyt a bizottságban.
Tisztelt Országgyűlés! Szerintem a parlamenti vizsgálóbizottságok egész alkotmányos szerepe nem teljesen tisztázott a magyar alkotmányos rendszerben. A parlamenti vizsgálóbizottságok feladatát az alkotmány nagyon szűkszavúan határozza meg, és a Házszabály is meglehetősen szűkszavúan határozza meg, és én ezt egy olyan tanulságnak tartom ebben az ügyben, amelyet le kell hogy szűrjünk mi közösen, parlamenti képviselők. Egy parlamenti vizsgálóbizottság nem alakulhat át nyomozó hatósággá, nem alakulhat át valamifajta bírói testületté, ráadásul mindezt egyszerre; tehát nem alakulhat át inkvizitórius testületté, hogy egy inkvizíciós eljárásban egyszerre legyen vádló is meg ítélő is. Szerintem ez egy nagyon súlyos szereptévesztése volt az úgynevezett olajbizottságnak, de hangsúlyozom, hogy a jelenlegi alkotmányos szabályok mellett ez a fajta szereptévesztés bekövetkezhetett. Bekövetkezhetett, és bizony ez meg is történt.
Ráadásul szemben azzal, amit Vastagh Pál képviselő úr elmondott, én úgy gondolom, hogy egy ilyen parlamenti vizsgálóbizottságnak csak a politikai felelősség megállapítása lehet a feladata. Abban a pillanatban, amikor a jogi felelősség problémáját kezdi el feszegetni, akkor legalábbis konkurál az igazságszolgáltatással, valami olyasmit tesz, amit a hatalmi ágak elválasztásának alapján nem tehet meg.
Úgy ítélem meg, hogy az olajbizottság mindaddig, amíg tanúkat hallgatott meg, és a tanúk meghallgatása alapján a tényállást akarta összeállítani, addig még nem járt rossz úton. De ebből a tényállásból nem jogi következtetést kellett volna levonnia, hanem politikai következtetést. Amennyiben úgy ítéli meg a bizottság, hogy jogi következményei vannak az ott feltárt tényeknek, akkor bizony át kell tenni az igazságszolgáltatás megfelelő szerveihez az ügyeket azért, hogy az igazságszolgáltatás elvégezze a maga munkáját, amit egy alkotmányos demokráciában betölt.
Tisztelt Ház! Éppen ezért meglehetősen megdöbbentem azon, sok képviselőtársammal együtt felháborodtam azon, hogy miközben az olajbizottság egyes tagjai köztörvényes bűncselekményért elítélt vagy éppen köztörvényes bűncselekmények gyanúja alatt álló személyek úgynevezett tanúvallomásának hitelt adott, eközben a legfőbb ügyészt, aki mégiscsak a Magyar Köztársaság törvényességének megtestesítője, letéteményese, a legfőbb ügyészt bírálták, nemcsak nyilatkozataikban, hanem bizony szégyenteljes módon belekerült még ebbe a jelentésbe is olyan megjegyzés, amely a legfőbb ügyész munkáját kritizálja.
Nem azzal van a baj alapvetően, hogy a legfőbb ügyész munkájáról véleményt nyilvánítanak a parlamenti képviselők; de ahogyan teszik, amilyen összefüggésben teszik, egy ilyen olajbizottság működése mellett, amely mint mondtam, vastagon szereptévesztésben volt, és ráadásul az előtte megjelent csupa bűnöző tanú - elnézést kérek, nem igaz, hogy mindegyik az volt, de jó néhány olyan tanú, akivel szemben éppen eljárás volt folyamatban vagy már elítélt személyek voltak -, ezeknek a személyeknek a szavahihetőségében egy percig nem kételkedik a bizottság, vagy legalábbis voltak olyan tagjai, akik nem kételkedtek, és emellett bírálják a legfőbb ügyész tevékenységét, én ezt teljesen megdöbbentőnek tartom.
Sajnos ez némileg ellentmond annak, amit az előbb Vastagh Pál képviselő úrtól hallottunk, aki volt igazságügy-miniszter; nagyon helyesen egyébként védelmébe vette a magyar igazságszolgáltatást. De hát, képviselő úr, az a helyzet, hogy az ön pártfrakciójának egyes tagjai is bírálták a legfőbb ügyész munkáját és a legfőbb ügyészt és ezen keresztül az egész ügyészséget ebben az ügyben. Hangsúlyozom megint, nem a bírálat a baj, hanem ahogyan tették és amilyen összefüggésben tették. (Dr. Vastagh Pál: Nagy különbség!)
Én nem akarok most vitát folytatni arról, hogy a legfőbb ügyész és az ügyészség mennyiben része a magyar igazságszolgáltatásnak. De azért azt egymás között - ha mondhatok ilyet - meg kell állapítanunk, hogy azért mégiscsak jobban bízom az ügyészekben, mint mondjuk, a köztörvényes bűncselekmények vádja alatt álló tanúkban. Én jobban hiszek az ügyészekben, és azt szeretném, ha a magyar állampolgárok is megbíznának ezekben az ügyészekben, akik részben nyomoznak, részben pedig vádat emelnek a bíróságok előtt. Higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem vezet az sehova, hacsak nem a jogállamiság eszméjének a rombolásához, ha jogvégzett ügyészek munkáját bírálják azok, akik ilyen tanúk szavának hitelt adnak.
Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója nevében az előbb képviselőtársam már bejelentette, hogy a Fidesz nem fogja megszavazni ezt a jelentést, nem tudjuk elfogadni ezt a jelentést, nagyon sok hiányossága miatt, mert szinte minden kimaradt belőle, ami fontos lenne, és minden benne van, ami nem fontos. Hangsúlyozom, hogy a politikai felelősség tekintetében szinte megállapításokat nem is tartalmaz ez a jelentés. Szeretnék itt visszautalni arra, az előbb azt mondtam, hogy a vizsgálóbizottságok, a parlamenti vizsgálóbizottságok feladata igenis a politikai felelősség megállapítása lehetne, vagy legalábbis valami ahhoz hasonló, de nem a jogi felelősség megállapítása.
Amikor meghallottam azokat a híradásokat, amelyek az olajbizottság, az úgynevezett olajbizottság utolsó munkanapjáról készültek, és azt hallottam, hogy a bulvársajtó valami olyasmiről beszél, hogy ezek bizony elkenték ezt az ügyet, hogy itt a végén csip-csup ügyekből kreáltak egy jelentést, és az igazi felelősöket nem nevezték meg, és azt mondták, hogy itt valamifajta skandalum történt - a bulvársajtó mondta ezeket -, akkor én arra gondoltam, hogy most az egyszer igaza van a bulvársajtónak. Szóval valóban elkenték azok, akik megszavazták ezt a jelentést. De szeretném emlékeztetni önöket, hogy a Magyar Szocialista Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége bizottsági tagjai, illetőleg a bizottság elnöke szavazta meg ezt a jelentést.
Nem állítom, hogy azzal a szándékkal szavazták meg, hogy elkenjék az ügyet, de sajnos ide vezetett ennek a torzó jelentésnek az elfogadása és a parlament elé terjesztése. (Pallag László közbeszólása.) Nem állítom azt, hogy ez a bizottság valamikor, amikor felállt, akkor nem jó szándékkal állt fel, nem volt jó az a szándék, amivel az Országgyűlés elfogadta. De még egyszer szeretném leszögezni, hogy ami itt utoljára, az utolsó napokban történt, az sajnos ennek a bizottságnak a szégyenfoltja volt, a szégyene volt, ha úgy tetszik. Én csak úgy tudom minősíteni, hogy a vizsgálóbizottság, az úgynevezett olajügyeket feltáró vizsgálóbizottság a végén kenőolaj-bizottsággá változott; azért, mert a Ház elé került jelentés nem tartalmazza egyetlenegy felelős megnevezését sem, nem tartalmaz olyan összefüggésekre való utalást, ami a politikai felelősség tekintetében el tudná igazítani a választókat.
Szeretném leszögezni, hogy ez nem olyan bonyolult dolog, a politikai felelősség nagyon egyszerű kérdés ezekben az ügyekben, hiszen itt jogszabályok kijátszásáról volt szó, márpedig a jogszabályokat politikusok alkották, ezeket a politikusokat meg lehet nevezni, meg lehet állapítani azt, hogy kik alkottak olyan hibás jogszabályokat, amelyek alapján ezek az olajbűncselekmények egyáltalán bekövetkezhettek. Az meg, hogy ki követte el a bűncselekményeket, nem a parlamenti vizsgálóbizottság dolga, hanem az igazságszolgáltatás dolga, és én nagyon kívánom, hogy ezek a folyamatok, amelyek elindultak az igazságszolgáltatás útján, ezek lezáruljanak, és a választópolgárok mindannyian tiszta képet kapjanak arról, hogy mi is történt az olajbűncselekményekben.
Szerintem ezek az ítéletek részben megszülettek, részben pedig meg fognak születni. Lehet, hogy ezek nem olyan szenzációs dolgok, mint egy maffiózó tanú meghallgatása, de azért remélem, hogy ezekről is hírt fog adni a sajtó, ugyanis ha körülnézünk és megállapítjuk, hogy az Igazságszolgáltatási Tanács által elrendelt felgyorsított eljárásokban milyen ítéletek és hány ítélet születik, akkor kiderül, hogy tucatjával születnek az úgynevezett olajügyekben bírósági ítéletek. Ezekről sajnos a sajtó nem ad hírt, de ez az ő dolga, nyilván nincs hírértéke, szemben, mondjuk, egy szenzációval.
Tisztelt Ház! Én összefoglalva azt tudom az önök figyelmébe ajánlani, hogy bizony ennek a bizottságnak a működése nagyon sok tanulsággal jár, de sajnos nem oldotta meg azt a feladatot, amiért a parlament kiküldte ezt a vizsgálóbizottságot, ezért nem tudjuk elfogadni, és a magam nevében azt tudom mondani, hogy nem tudom elfogadni ennek a vizsgálóbizottságnak a parlamenti jelentését.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)
(17.10)
