DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Számomra egyre fontosabbá az a kérdés válik, hogy vajon ennek az egész bizottsági történetnek mi a következménye, mi a súlya, mivel kell számolni az országgyűlési képviselőknek, a politikai élet szereplőinek, milyen hatást váltott ki mindez a magyar közéletre. Ebből a szempontból a véleményem és a tapasztalataim meglehetősen aggasztóak. Nemcsak a bizottság munkájának bizonyos diszfunkcionális elemei, hanem az elmúlt hónapok történései azt a helyzetet váltották ki, hogy a magyar politikai intézményrendszer tekintélye, a politikusok presztízse és megbecsülése - beleértve a magyar parlamentet is -, túlzás nélkül állíthatom, a mélyponton van. Ez nem egy személyes aggodalom csupán, úgy érzem, ez közös aggodalmunk kellene legyen, mindannyiunk közös aggodalma, azoké, akik felelősséggel viseltetnek a demokratikus berendezkedés és az intézményrendszer jövője és működése szempontjából.
Pallag képviselő úr emberileg és politikailag is tisztességes kérdéseket tett fel akkor, amikor nagyon sok ember, százezrek vagy milliók kérdését fogalmazta meg abban, hogy hogyan történhetett ebben az országban, hogy míg milliók elszegényedtek, addig néhány ezer ember látványosan és sokszor nem is mindig követhető módon, s gyaníthatóan nem mindig a törvények szabta kereteket betartva gazdagodott látványosan, irritálóan és a társadalom többsége számára bosszantóan. Ez valóban foglalkoztatja és joggal foglalkoztatja az embereket. Erre a politikának illő értelmes választ adni, olyan magyarázattal szolgálni, ami az emberek számára is átlátható és elfogadható.
Sajnos, felelőtlenség könnyű győzelmeket ígérni, akár a korrupcióról, akár a bűnözésről van szó. Nem véletlen az, hogy a világon ma kormányok százai gondolkodnak korrupcióellenes programokon; nem véletlen az, hogy évek óta az Európa Tanács által meghirdetett Oktopus-program keretében számos erőfeszítés történik a jogalkotásban, szervezeti intézkedésekben; hogy az Európai Unió hasonlóképpen a prioritások között jelöli meg a korrupciót, és mégis az Európai Közösségek Bizottsága kényszerül lemondani, mert sokszor még saját berkeiken belül sem képesek meggyőző módon megbirkózni a korrupciós veszélyekkel és fenyegetettséggel. Aki ilyen körülmények között azt ígéri, hogy villámgyorsan képes rendet teremteni és felszámolni a korrupciót, az becsapja az embereket, mert ehhez nagyon hosszadalmas, kitartó, egymásra épülő intézkedések sorozatára van szükség, és ebben nem lehet felelőtlen illúziókat kelteni.
Én nagyon tisztelem a jelenlegi kormányzat ilyen jellegű ambícióit és törekvéseit, azonban szeretném hangsúlyozni még egyszer, hogy gyors sikerre nem lehet számítani, és nem szabad ilyen illúziókat kelteni.
A bizottság próbált választ adni azokra a kérdésekre, amelyeket az országgyűlési határozat is megfogalmazott.
(16.50)
Ezek a válaszok azonban nem voltak mindig kielégítőek, és attól a pillanattól kezdve - és ezt a személyes tapasztalatom alapján is állíthatom -, amikor a bizottság munkájában felülkerekedtek azok a politikai szempontok, amelyek háttérbe szorították a józan elemzéseket, és valóban a történések áttekintését, a társadalmi-gazdasági háttér felvázolását, a jogszabályi környezet időről időre történő változásait, és ezt megpróbálták logikai rendbe szedve egy trendet megrajzolni; amíg ez a tendencia érvényesült, addig volt értelme bízni abban, hogy a bizottság igenis képes lesz értelmes, használható válaszokat adni. Attól a pillanattól kezdve, amikor az a politikai szándék vált meghatározóvá a bizottság tevékenységében, hogy hol, melyik kormányt hogyan lehet összekapcsolni a bűnözéssel, milyen politikai felelősséget lehet megállapítani, és erre koncentrálódott a bizottsági munka vagy legalábbis a bizottság tagjai tevékenységének egy része, innentől kezdve megdőlt a remény, elmúlt annak a lehetősége és esélye, hogy a bizottság be tudja tölteni a funkcióját és értelmes választ tudjon adni ezekre a kérdésekre.
Ha csak az a fő motívum, hogy hogyan lehet egyik vagy másik kormányt besározni, ez nem hozhat kielégítő eredményt, ez egy olyan játszma kezdetét jelenti, amelynek valójában nincsenek nyertesei; illetőleg nyertesei azok a politikai szélsőségek, akik szerint ebben az országban sem a bűnözéssel szemben, sem a piacgazdaság kiépítésében semmi érdemleges nem történt; mindannyian vesztesei leszünk, azok a politikai erők, amelyek ezt a demokratikus intézményrendszert továbbra is szeretnék működtetni és fenntartani.
Tisztelt Ház! Olyan kijelentések hangoznak el, amelyeket nem értem, hogy kormányzati oldalról miért hagynak válasz nélkül. Az, hogy az egész magyar igazságszolgáltatás kapcsolatba hozható az olajbűnözéssel, és ez elhangzik az Országgyűlésben és nem kap választ, ez egyszerűen elfogadhatatlan! Ez a megközelítés arra jó, hogy az állam egészét, az államszervezet különböző ágait - az igazságszolgáltatást is beleértve - még jobban aláássák, még jobban csökkenjen a tekintélye ezeknek az intézményeknek, és még kisebb legyen a társadalmi bizalom. Ez pedig nem lehet közös törekvésünk, és nem lehet a demokratikus politikai pártok célja és törekvése. Ezeket a feltételezéseket méltó válaszban kell részesíteni.
Tehát, tisztelt képviselőtársaim, ebben az értelemben a bizottsági munka utat tévesztett, és tulajdonképpen ugyanazon kérdések körül folynak most már a viták hónapok óta - a halasztott vámfizetés, a különböző engedélyezési eljárások, a büntető törvénykönyv módosítása, és sok minden más, amire egyik oldalon elhangzik a válasz, a másik oldalon elhangzik egy feltételezés, a másik oldalon elhangzik egy válasz... - de mintha a süketek párbeszéde lenne, és semmiféle hatásuk nincs az érveknek. Hiszen eleve politikai feltételezésekből fogalmazódnak meg mindazok, amik elhangoznak.
Az itteni vita is tulajdonképpen ezt a megállapításomat, úgy érzem, megfelelő módon alátámasztja, mert féligazságok hangzanak el. Mint abban, amit Balogh képviselő úr elmondott; azon az ominózus meghallgatáson elmondták a volt minisztériumi tisztségviselők, hogy több ezer üggyel kellett kapcsolatba kerülniük, és ha utána tudnak nézni a konkrét ügynek, akkor igenis tudnak választ adni, de az ő zsebükben nem volt ott az a fénymásolt határozat, mint ami a képviselő úr kezében volt. Az a tisztességes, ha az ügyészség kivizsgálja ezt, és megfelelő következtetéseket le tud vonni, akkor természetesen járjon el a törvény minden szigorával, és bírálja el a jogszabályok rendelkezése szerint. Nem lenne korrektebb megvárni, míg ez bekövetkezik?
Tehát ezek azok az elemek, amelyekből azt a következtetést vonom le, hogy nincs értelme ily módon tovább folytatni ezt a munkát, mert ez csak politikai hadakozáshoz, háborúzáshoz, sárdobáláshoz vezet, ami tovább rongálja a politikai intézményrendszer tekintélyét. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ennek nincsenek nyertesei, legalábbis a demokratikus politikai pártok között nem lehetnek nyertesei, tisztelt képviselőtársaim.
Elhangzott az a javaslat - a képviselőtársam terjesztette be -, hogy az Országgyűlés továbbra is vizsgálja, elemezze a korrupciós jelenségeket, próbálja meg feltárni az okait. Megmondom őszintén, a javaslatnak van rációja, de meglehetősen pesszimistán kell hogy nyilatkozzam az esélyekről. Szeretném kitágítani a feltételeket, és nem szűkítem le egy parlamenti bizottság folyamatos tevékenységére; a közélet egészének kell tisztának, demokratikusnak és nyitottnak lennie. Olyan aurának kell lenni, amelyben érvényesül a törvények tisztelete - még a közbeszerzési törvényt is beleértem ebbe a sorba -, ahol tiszteletet váltanak ki a bírósági ítéletek és nem kritikát, ahol ténylegesen minden politikai erő arra törekszik, hogy saját sorain belül megtisztuljon azoktól az elemektől, akik esetleg korrupciós jelenségekkel gyanúsíthatók. Olyan parlamenti tevékenységre van szükség, ahol ne kelljen hetek óta az egyik képviselőtársunk ellentmondásos nyilatkozatai alapján törvényeket módosítani, hogy valami megoldás szülessen. Vagyis e körülmények között nyilvánvaló, hogy ezek a törekvések megtörnek és elenyésznek. Tehát egy általános, tisztességes közéletre van szükség, és akkor nyilvánvalóan nem egy parlamenti ellenőrző bizottság lesz a letéteményese annak, hogy a korrupcióval szemben fellépjen.
Én ezt a jelentést, az ebben foglaltakat természetesen teljes értékűnek vagy kielégítőnek nyilván nem fogadhatom el - más is több pontján kritizálta -, de abból a szempontból még mindig jobb és tisztességesebb, hogy nem politikai prekoncepciókat tartalmaz, nem politikai minősítéseket tartalmaz, amelyek egyoldalú állításokon alapulnak, hanem megpróbálja a kronológiai hátterét lerajzolni mindannak, ami történt. Ha ennyire futotta a bizottság erejéből, akkor ezt kell elfogadni, és ez még mindig hasznosabb, mint ha más szempontból egy politikai pamflet született volna a bizottság ülésén.
Köszönöm szépen.
