NIKOLITS ISTVÁN
NIKOLITS ISTVÁN
NIKOLITS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát és ismerve az olajbizottság munkáját, nekem egy régi történet jut az eszembe a szerencsétlenül járt bűvészinasról, aki a söprűvel kapcsolatos manővereket el tudta indítani, a söprű hordta is a vizet, csak éppen nem tudta a varázsigét a söprű leállításához.
Nos, képviselőtársaim, valahogy így működött az olajbizottság is. Adva volt egy óriási zsonglőr, egy óriási bűvész - jelen pillanatban nem ül itt, a széke üres -, akinek egy óriási ötlete támadt: keltsünk egy ügyet, ebbe nagyon jól be lehet majd az ellenzéket, különösen az MSZP-t forgatni, mellesleg egy kicsit a belügyminisztert is megkormoljuk, közismert kettejük óriási viszonya, ehhez adjunk egy jó bizottsági elnököt - mi fogjuk adni, Kisgazdapárt -, és máris kész van a bűvészmutatvány.
Elindult, elkezdték hordani a vizet, elkezdett dolgozni a bizottság, majd a bizottság elnöke egyre önállóbban, egyre karakterisztikusabban teljesítette eskü szerinti kötelezettségét országgyűlési képviselőként. Eljutottunk idáig, és máris nem olyan szép a mutatvány, és máris el kellett jutni a kormánykoalíciónak oda, hogy felében-harmadában ebben a Házban a folyamatot leállította és leszavazta. S itt állunk egy torzóval szemben, és önök, képviselőtársaim, a kormányoldalon kritizálják ezt a helyzetet; Kosztolányi Dénes, aki éppen most ment el, és a többiek, akik szintén elmentek, Salamon képviselő úr. (Az elnök a csengő kocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Majd folytatni fogom.
Köszönöm, elnök úr.
